2022. május 27., péntek

Urunk mennybemenetele 2022

 Urunk mennybemenetele 2022

A mai ünneppel kapcsolatos gyönyörű szép sorokat idézek Jézus főpapi imájából:

Az utolsó vacsora termében, Jézus égre emelte szemét és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.

Hatalmat adtál neki minden ember felett, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon.

Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.”

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Ma arra emlékezünk, hogy az Atya meg is dicsőítette, azzal a dicsősséggel, amely az övé volt a világ kezdete óta. Az evangélista, az ókori világképet használva, így írja le ezt a megdicsőülést: Jézus szemük láttára, fölemelkedett az égbe.

De mielőtt felemelkedett volna az égbe, e szavakat mondta nékik: Az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Tegyetek rólam tanúságot minden népnek, hirdessétek az evangéliumot. 

Első hallásra nem őrült, megvalósíthatatlan feladat ez? Nem tűnik-e nevetségesnek ez a megbízatás. Hogyan gondolhatta Jézus ezekről az egyszerű, mezítlábas emberekről, hogy alkalmasak a nagy küldetésre? Ugyan mit tehetnek ők? Erős hadsereg, politikai hatalom, megfelelő tudás és műveltség nélkül? Annak ellenére, hogy volt közöttük egy pár igen művelt apostol is például a Jézus belső világát, teológiai mélységeket feltáró János.

Jézus életét meg tanítását rögzítő apostol és tanítvány is: az orvos Lukács, Máté, a vámos és Márk. S a híres tanító lábainál tanult Pál apostol. De úgy tűnik, Jézus egyáltalán nem reálpolitikus és délibábot kerget. Lehetetlent kíván apostolaitól. Emberi szemmel nézve igen. De, amint ígérte, elküldte nekik a Szentlelket, amely erőt adott nekik, megtanította őket arra, hogy mit mondjanak, és üldözésük közepette pedig, megvigasztalta őket.

És így csodát művelt ez a tizenkét mezítlábas apostol. Emberileg ugyanis érthetetlen, de hihetetlen, hogy rövid idő alatt, a kezdet kezdetén megvalósuljon a nagy megbízatás, és az akkor ismert világ valóban Krisztus tanítványává legyen.

Jézus tőlünk is elvárja, hogy tanúságot tegyünk Róla a világ előtt. Mert ma is hasonló a mi világunk, mint az apostolokat körülvevő világ volt. Óriási tömegek nem ismerik a Krisztust. A baj csak az, hogy nálunk hiányzik az a személyes elragadottság, ami az apostolokban és elődeinkben megvolt.

Régen egyetlen keresztény megtérített száz hitetlent, ma pedig száz keresztény sem tud megtéríteni egyetlen hitetlent. Ma fordított a helyzet, egyetlen teljesen hiteltelen hazudozó ember, nem százakat, hanem ezreket, sőt százezreket tud keresztény és nemzetellenessé tenni. S nem az üdvösségre juttatni, hanem pusztulásra, s egy egész nemzetet.

Hiába tiltakozik, s tüntet itt is, ott is a társadalom egy-egy rétege, hiába emelik fel tiltakozó szavukat értelmiségünk legjobbjai, akadnak mindig bűnpártoló emberek.

Ma nekünk szól az apostoloknak adott egykori jézusi parancs: „Tegyetek tanítványommá minden népet.” Ma bennünket von kérdőre az angyal: „Miért álltok itt tétlenül, égre emelt tekintettel?”

Mert mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy tétlenül égre emelt tekintettel nézzük az Egyház erőfeszítéseit. Átvesszük az Egyház megsemmisítésére törekvők hangját, bíráljuk az Egyházat, hogy ezt meg ezt nem jól csinálja, hogy így meg így kellene tennie. De mikor arról volna szó, hogy tegyünk is valamit az Egyházért, legyünk segítségére, akkor sok hívő válasza az, hogy ez a papok és munkatársaik feladata.

Számtalanszor ismételgetjük és hangoztatjuk, hogy a keresztény hit ügye nemcsak a püspökök, papok és munkatársaik dolga, hanem az egész Egyházé. S az Egyház pedig nemcsak a püspökökből és a papokból áll, hanem mi mindannyian alkotjuk azt, akik meg vagyunk keresztelve. Mindannyiunknak szól Jézus felhívása: tegyetek tanítványommá minden nemzetet. Tartsátok meg nemzeteket Krisztusban hívőkként, a benne nem hívőket pedig tegyétek benne hívőkké!

  Nem vesszük észre, hogy a benne nem hívők, akik – enyhe kifejezéssel – nem kedvelnek bennünket krisztushívőket, nem kedvelik a keresztény vallást, azok nem kedvelik a magyarságot sem. Fölényes gúnnyal rombolják az emberekben az istenhitet, a keresztény erkölcsi elveket, nemzetmegtartó értékeinket, a társadalom pilléreit, annak sejtjeit, a családokat.

A nemzet bomlasztáshoz alapvető fontosságú tényező az, hogy az iskolákból ne kiművelt fők jöjjenek ki. Ne hazafiak, ne hívők és ne emberek legyenek a szó nemes értelmében, hanem önző nihilisták és hedonisták, s minél korábban legyenek füvesek és drogosok. Válasszák a szingli életformát, vagy az egyneműek közötti élettársi kapcsolatot.

         A nemzeti öntudat és a családok elgyengítésével nem gondolkodó, és nemzetéhez nem kötődő embereket akarnak létrehozni. Nem pedig kiművelt fők sokaságát, amely ezer éven át tudott és tudja ma is és fogja tudni a jövőben is önmagát védeni és tud csuda dolgokat művelni.

         Azért, hogy ez utóbbi valósulhasson meg, kell mindannyiunknak hirdetni az Evangéliumot. Minden népet Jézus Krisztus tanítványaivá tennünk, élve a nekünk adott lehetőségekkel.

         Szent Pál apostol Timóteusnak írott szavaival bennünket is buzdít: „Hirdesd az Evangéliumot, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.

S hogyan tegyük ezt? Járjunk házról házra, zaklassuk az embereket, mint a szekták aktivistái teszik?

Nem erről van szó. Van nem szóval, hanem életpéldával történő csendes evangéliumhirdetés is. Egyszerűen arról van szó, hogy nem vasárnapi keresztényeknek kell lennünk, hanem hétköznapjainkban is keresztényként kell élnünk. Úgy kell élnünk, hogy meglássák rajtunk azt, hogy keresztények vagyunk. Úgy kell nevelnünk gyermekeinket, hogy társaik, tanáraik elmondhassák róluk: ezeken meglátszik, hogy vallásos szülők gyermekei, mert másképp viselkednek, mint a többiek. Úgy kell élnünk, hogy munkahelyünkön meglássák rajtunk: nem a pénznek élünk, hanem az Úr Isten áll életünk középpontjában.

         Ámen