Szentháromság
vasárnapja 2022
Bevezető
A mai, Pünkösd utáni első
évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja, hitünk legszentebb titkának ünnepe.
Azt a titkot ünnepeljük, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet. Erre a titokra,
Isten benső titkára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja
el azt önmagáról. Mi hívők, ha megérteni nem is tudjuk, ha csak „tükör által homályosan”
sejtünk belőle valamit, azért alázatos hittel elfogadjuk. Valóban?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirie Litánia
Gondviselő
Mennyei Atyánk! Mindenek alkotója és fenntartója! Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus
Krisztus, úgy szerette Isten e világot, hogy Téged, Egyszülöttjét küldte e
világba, hogy aki Benned hisz el ne vesszen, hanem üdvözüljön. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, kérjük, hogy az Általad kinyilatkoztatott, és közénk jött Vigasztaló irányítson, és vigasztaljon minket az üdvösségre vezető úton. Uram irgalmazz!
Evangélium után
A teremtés koronáját, az embert örökké foglalkoztatja Isten léte, s kivolta. A sokszor idézett költői szavakkal valljuk (Berzsenyi Dániel: Fohászkodás részlet):
Isten! Kit a
bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon
érző lelke óhajtva sejt:
Léted világít,
mint az égő Nap,
De szemünk bele nem tekinthet.
Ennek ellenére, mégis
próbálkozik az ember. A különféle vallások ennek az ősi, Isten világába
tekinteni akaró vágynak a szülöttei. A kereszténység is ezt teszi. Bennünket
viszont segít az önmagát kinyilatkoztató Isten.
Szentháromság vasárnapján,
az ünnep alapját képező dogmatikai tételt megérteni akaróknak is szólnak Krisztus
Urunk a mai evangéliumi szakaszban idézett szavai: „Még sok mondanivalóm volna,
de nem vagytok hozzá elég erősek.”
De ez önmagában úgy hangzik,
mint ahogy mi szoktunk szólni a gyerekhez: „Te ezt még nem érted!” A gyereket
ez szerencsére nem nyugtatja meg. Annál inkább kíváncsi lesz, minél inkább
elhárítjuk kérdéseit.
Mi is így vagyunk. Erre
pedig azt mondja nekünk az Úr: „Eljön az Igazság Lelke, ő majd kielégíti tudásszomjatokat!”
Ezután marad a tudásszomj, a
megígért Lélek pedig majd csak idejében és nagy-nagy tapintattal fog vezetni a
tudás útján, az igazság útján.
Tudásszomjunkat oltva keressük,
mit tudhat meg véges elménk Istenről. Először is ki kell mondanunk: A Szentháromságról
szóló tanítás nem elméleti meggondolások terméke, hanem a történeti, s üdvtörténeti
tapasztalatok feldolgozásából fogalmazódott meg.
Ebből a megállapításból
kiindulva, a ma egyik legtekintélyesebb professzortól, Henri Boulad jezsuita
szerzetestől idézek. „A szív okossága” című könyvéből.
„Nem tudom meddig tartott,
míg igent mondtak a Háromságra, erre a titokra, amelyet mindmáig egyetlen ember
sem 'értett meg', Önök sem, én sem. A kereszténység azonban elfogadta
Mesterének kinyilatkoztatását és elismerte annak lehetőségét.
Három évszázadnál tovább tartott
a viaskodás, hogy ezt a misztériumot szavakba foglalják, míg végre 325-ben, a
niceai zsinat, és 381-ben a konstantinápolyi egyetemes zsinat, megegyezett a 'Hiszekegyben'.”
Az ember első és természetes
ösztöne, ha egy tannal találkozik, hogy meg akarja érteni. Ez itt nem sikerülhet.
Ebbe ugyan nem akar belenyugodni az ember, mert büszke az értelmére, és
hajlamos a létét is tagadni annak, amit értelemmel fel nem érhet. Ha viszont
van alázat az emberben, akkor az önmagát kinyilatkoztató Istenre való
tekintettel, elfogadja és vallja ezt a hitigazságot.
Az üdvösség története nem
más, mint azon utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, és a
Fiú és a Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek.
Annak ellenére, hogy
Szentháromság szó nem szerepel a Szentírásban, számos szentírási hely beszél az
isteni személyek tevékenységéről, és ezek az elbeszélések érzékeltetik velünk
jelenlétüket a világ, és az ember életében. Csak sűrítve említek egy-két tényt!
Urunk, Jézus Krisztus az
Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében küldi apostolait evangéliuma hirdetésére.
De ugyanezt teszi az Egyház is. Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében szolgáltatja
ki a keresztséget és a többi szentségeket.
Az Atyáról mi azt a
kinyilatkoztatást kaptuk, hogy Ő hívta a létbe a világegyetemet.
Képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Értelemmel ajándékozott meg
minket, amely szenvedélyesen arra törekszik, hogy mindig tovább kutasson az
ismeretlenség homályában. Szívet adott nekünk, amely képes a szeretetre. Ránk
bízta az egész földet, arra törekszünk, hogy mindent szolgálatunkba állítsunk.
A
kinyilatkoztatás mondja: Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta
értünk. Belépett a teremtett világba. Szűz Máriától emberi testet vett fel, és
így egy lett közülünk. Örömhírt hirdetett. Az nem volt elegendő, hogy ember
lett és tanított minket. Ő el akarta venni a világ bűneit, és ezért meghalt
értünk szeretetből, áldozatként a Kereszten.
Az
Isten Fiának ezt a szeretetét, amire tanított minket, amit tett értünk, azt mi
igazi mélységében soha nem fogjuk megérteni. Még többet mondott volna el
nekünk, azonban ezt nem tudtuk volna még elviselni. Ezért ígérte meg nekünk,
hogy majd a Szentlélek tovább
folytatja tanító tevékenységét, amikor már visszatért a mennybe.
Az Ő igazságát
tanítja nekünk az adott kor fejlődési fokának megfelelően. Krisztus
kinyilatkoztatásának kincseiből merítve sugallja az embereknek mindig a helyes
cselekvést. Oh, bárcsak minden honfitársunk meghallaná a Lélek sugallatát, akkor
megújulna hazánk és akkor megáldja majd hívő magyar népünket a Szentháromság,
az Atya és a Fiú és a Szentlélek.
Ámen.
