Évközi 5. hét. Péntek
"Mindent
jól cselekedett. "
Jézus a pogányok
földjéről
visszatérve hazájába, újabb csodával megnyitja egy
süketnéma ember fülét és
megoldja a nyelvét.
Maga a csodatétel több látnivalóval járt, mint általában az Úr gyógyításai.
Beledugta
ujjait a süket fülbe, nyálával érintette a néma ajkat, s az addig semmit nem halló fül meghallja
Jézus parancsát: "Effeta!" Azaz, "nyílj meg!"(34)
Aki figyelt már
kisgyermekarcot, amint az
édesanyja ismerős „bársonyos" hangját meghallva elmosolyodik, az érti a szűkszavú beszámolót, hogy mit láthattak azon a boldog arcon, aki
életében először az Istenember gyönyörű, hallást teremtő hangját, szavát hallotta meg. A teremtő szót, amelyet, egymás után sokszor emleget a Biblia első oldala: „Vajjómer Elochim…” (és szólt az Isten: legyen
... ). Legyen halló! És halló ett.
De megkapta a második nagy ajándékot is a meghallott és megértett isteni szóra azonnal, - helyesen - felnőtt módon tudott válaszolni. A kisgyermek gagyogásából
lassan lesz értelmes beszéd, sokan évekig selypítenek.
Ez duplán csoda, mert megkapja érzékszervei helyes használatát
is, nemcsak csak épségét.
Jó lenne, ha Isten
ereje megadná sok süketen született
embertársunknak a hallás örömét, hogy élvezzék a szellő suttogását, a madárcsicsergést,
az emberi szóbársonyos melegét. No meg a helyes
beszéddel a gondolkodás örömét is.
De legalább ennyire
fontos lenne, ha az Isten igéjére süket emberek
füle kinyílnék az igazság előtt, és elnémult nyelve bátran megvallaná az
igazságot és a szeretetet.
Ámen
F.
F.
