Krisztus, a
mindenség királya
Bevezetés
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján
Krisztus Király előtt hódolunk. A huszadik század elején, amikor a nemzetek
kezdtek elpártolni Krisztustól, amikor a népek kezdték el kiáltani a
Krisztus-korabeli zsidóság szavaival: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk.
Nem akarjuk, hogy a názáreti ács fia legyen a mi királyunk és vezérünk. XI.
Pius pápa rendelte el 1925-ben, hogy az egész katolikus világegyházban legyen
kiemelt ünnepe Krisztus Királynak. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezése szerint,
az egyházi év utolsó vasárnapján.
Kirié
litánia
Jézus Krisztus! Te vagy az Igazság és
Igazságosság királya. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te vagy az irgalom és
jóság királya! Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te vagy a Szeretet és
Békesség királya! Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
Ellentmondásosnak tűnik, hogy Krisztus a
világmindenség királya, hiszen az evangéliumokból úgy ismertük meg Jézust, mint
aki soha nem törekedett hatalomra. Napjainkban sokaknak amúgy is idegen ez,
hiszen könnyebb Jézust testvérünknek érezni, velünk egyenrangúnak, mintsem
Istenfiának, aki akkor nevez barátainak bennünket, amennyiben megtesszük, amit
parancsol nekünk (Jn 15,14).
Élete során Krisztus kerüli azt, hogy
királynak tekintsék. Nem szereti a Messiás megszólítást, mert politikai
tartalommal társul. A csodálatos kenyérszaporítás után az őt királlyá tenni
akaró tömeg elől elmenekül. Amikor csodát tesz, vagy gyógyít, megtiltja, hogy
beszéljenek róla. Kerüli mindazt, ami miatt félreértelmezhetnék királyságát.
Egyetlen egyszer engedi meg, hogy
királyként tiszteljék: a Jeruzsálembe való virágvasárnapi bevonuláskor, amelyre
már rávetette árnyékát a közelgő szenvedése. Nyíltan pedig Pilátus előtt vallja
meg: „király vagyok”; amikor a halálos ítélet küszöbén áll. Nem tiltakozik,
hogy a keresztre ráírják, hogy „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. A kereszten
engedi meg, hogy királynak nevezzék – amikor semmi félreértés nem eshet már.
A főtanács kereszt alatt álló tagjai
bizonyára nem is veszik észre, hogy nem csak elismerik Jézus hatalmát, amikor
gúnyolódnak vele („másokat megszabadított”), hanem még azt is, hogy – velük
ellentétben – hatalmát mindig a nép javára fordította, és nem önző módon a maga
javára, még földi életének utolsó perceiben sem. A kereszten is hatalmát
gyakorló királyként válaszol a jobb lator kérésére: „Még ma velem leszel
országomban”!
Döbbenetes. Egy gonosztevő s bűnöző: a jobb
lator. Abban a rettenetes órában, amikor ellenségei diadalmaskodnak,
tanítványai hitüket vesztik, megszólal, a bűnösségét beismerő, s megvalló és
megváltozó gonosztevő.
Abból a néhány szóból, amit Jézus a
kereszten mondott, Jézusnak abból a nemes magatartásából, amelyet pokoli kínjai
közepette tanúsított, megszületik a hit, s fölismeri Jézusban a Messiást, és
győztest lát a legyőzöttben.
Olyan hitvallással fordul Jézus felé,
amellyel a körülöttük kiabáló, gúnyolódó emberek megtagadnak tőle. Nyomorúságos
életének a végén, gyötrelmes szenvedéseiben, amikor az igazság fénye világít
szívébe, reményteli kéréssel fordul Jézushoz: "Emlékezzél meg rólam,
amikor országodba érkezel!"
S a haldokló Király, aki a kereszten
teljesen tehetetlennek látszik, olyant tesz, amit a földön egyetlen király sem
tud megtenni. A halál közelében örökéletet, létének beteljesedését ígéri annak,
akinek élete itt a kereszten szégyenletes halállal fejeződik be. "Még ma
velem leszel a paradicsomban!"
Mily csodálatos Isten irgalma! A halál
kapujában is alkalmat ad a megtérésre.
Oh, bárcsak minden emberhez,
honfitársunkhoz eljutna ez a krisztusi örömhír, és Krisztushoz térnének.
Krisztus az a király, akit meg-rugdaltak, keresztre szögeztek, egykor és ma is,
világszerte e világban. Ő nem száll le szent keresztjéről, Ő ott hal meg értünk
ég és föld között, mert a keresztáldozata a világ végéig tart. Ő király, nem a
keresztje dacára, hanem épp általa: a "sokakért", minden alattvalójáért
kiontott vére árán.
Éljünk méltón tanításához, hogy végóránkon,
nekünk, bebocsájtást kérőknek is azt mondhassa majd, amit a jobb latornak
mondott: Ma velem leszel a paradicsomban.
Ámen
