Assisi szent Ferenc 2020
Bevezetés
A mai nap Szent Ferenc Atyánkra, Isten szegénykéjére emlékezünk, aki egészen az Istennek akart élni, egészen a szegény Jézust akarta követni. Megtalálta azt a sajátos hívatást, amelyre az Isten hívta őt. Kövessük Ferencet az egyszerűségben, az Isten, ember és természet iránti szeretetben.
Kirié
litánia
Urunk! Bocsásd
meg, hogy mi csak megcsodáljuk, de nem követjük igaz szívvel Ferenc atyánk
életét. Uram irgalmazz!
Urunk! Add,
hogy kövessük Őt a szegények és koldusok szeretettében és segítésében.
Urunk! Add, hogy mi is testvérünkként és nővérünkért szeressük a teremtett világ lényeit. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Szent Ferenc 1182-ben született, a gyönyörű szép olasz városkában, Assisiben. Eredeti neve Bernardone János volt. Édesapja gazdag posztókereskedő volt. Nevét később Jánosról Francescora, kisfranciára változtatta édesapja meg, abbeli örömében, hogy fia éppen Franciaországi (Provance-i) távolléte alatt született. Örökösének, vagyona megsokszorozójának álmodta fiát. Maga mellé vette az üzletbe.
Ferenc azonban inkább fényes lovagi jövőjét tervezgette. A bolt zárása után esténként szórakozott. Nótaszó, lantpengetés, tréfák töltötték ki életét. Vidám, víg életet élt.
A szegényeken pedig, amikor csak tehette, mindig segített.
Korában városháborúk dúltak szerte Itáliában, így
Assisi és Perugia közötti is. A háborúban, 1202-ben az assisiek vereséget szenvedtek.
Ferenc fogságba került. A fogság ideje alatt, Ferenc tartotta a lelket a társaiban.
Amikor szabadult, súlyos beteg lett. Rádöbbent arra,
hogy az emberi életben minden mulandó, többé nem élhet úgy, mint eddig.
Felgyógyulva még megpróbálkozott egyszer lovagi terveinek megvalósításával, ám
hamarosan Spolettóban látomása volt, az Úr jelent meg neki. S azt kérdezte
tőle: „Ki a nagyobb? Az úr, vagy a szolga?” Ferenc egyszavas válasza ez volt:
„Az Úr!” És jött a Ferencet mélyen megérintő, s elgondolkodtató válasz: „És Te
mégis a szolgát szolgálod!” És ettől a pillanattól kezdve kezdett egyre jobban
az Úrnak szolgálni. Egyre többet, és elmélyültebben imádkozni, elmélkedni. Betegeket
ápolt, szegényeknek alamizsnát osztott.
Újabb látomásban részesült. Ekkor Ferenc azt kérdezte
az Úrtól: Mit akarsz, hogy tegyek? Az Úr válasza ez volt: Menj és építsd újjá házamat,
hiszen látod, omladozik, roskadozik.
Ferenc szó szerint vette, s nekilátott a környékbeli roskadozó
kápolnák kijavításához, a Szent Damján templom rendbe hozásához. Hogy legyen
miből rendbe hozni, ennek érdekében eladott néhány vég posztót édesapja készletéből.
Máskor posztót osztott ki a rongyos, ruhátlan
szegényeknek. Mindez nem tetszett édesapjának. Megharagudott rá. És
visszakövetelte tőle a posztók árát. De hiába.
Ezért a püspök elé hurcolta, kérve a püspököt, hogy ő
parancsoljon rá, hogy adja vissza a posztók árát. Ferenc ekkor ledobta édesapja
lába elé magáról a tőle kapott díszes ruháját, mondván: Többé nem mondom
Bernardone Pétert atyámnak, hanem csak a Mennyei atyát.
Mezítelen testét a püspök takarta be püspöki
palástjával. Jelezve ezzel, jelképesen, hogy az Egyház oltalmába veszi ezt az
önmagát egészen Istennek átadó, s életét a Gondviselésre bízó, az élet
elesettjeit segítő fiatalembert.
És nem haza, hanem a magányba és az élet elesettjei
közé ment. Mint Isten bolondja, dalos kedvű trubadúrja járta Umbria utcáit, s
hirdette az evangéliumot, megtérésre, s Isten és emberszeretetre buzdította az
embereket.
Egyre többen csatlakoztak hozzá. Követőinek száma
egyre nőtt. Amikor nagyon sokan voltak, első követőivel elmentek, a pápához, és
kérték közösségük első szabályzatának, regulájának jóváhagyását III. Ince
pápától.
A regula jóváhagyását segítette a pápa álma, mert Ferencben,
az álmában látott, a roskadozó Lateráni bazilikát vállával megtámasztó férfit
vélte felismerni.
Élete evangéliumi élet volt.
Mindenéről lemondva, Krisztus tanítását követve élte
az evangéliumi életet szegénységben.
Fájt neki, hogy kora kereszténysége elszakadt az
evangéliumok tanításától. Fájt neki, hogy oly sok volt korában a szegény és a
koldus és olyan sok az Istent, Krisztust, Egyházat elhagyó, támadó eretnek.
Nekünk fáj-e, hogy napjainkban oly sok a szegény, és
oly sok az Isten és Egyház ellen lázító, hitehagyott eretnek népvezér?
Krisztus képében járt köztünk, s egyre többeket
vonzott magához evangéliumi életével.
A Fioretti szebbnél-szebb legendákat tartalmaz
életéből. És életét gyönyörű film, Napfivér és Holdnővér dolgozza fel.
Bárcsak a mi életünk is Szent Ferenc atyánk életéhez
hasonló evangéliumi élet lenne, amellyel egyre többeket tudnánk Krisztushoz
vezetni.
Az által újjáépített és szépített Porciunkula kápolna
közelében, 1226. október 3.-án, Ferenc, míg az őt, a puszta földön fekvőt körülvevő
testvérek, a börtönéből szabadítsd ki lelkem, zsoltárt énekelték, távozott Ferenc
az örökkévalóságba.
Most visszaidézzük ezt a pillanatot, lélekben ott
állunk a körülötte állók közt, s a hála érzése száll feléje, és a kérés:
Segítsen bennünket is, hogy mi is úgy követhessük Urunk Jézus Krisztust, miként
ő, és olyan véget érhessünk, mint amilyent ő.
Ámen
