Évközi 5. vasárnap

Évközi 5. vasárnap

Bevezetés

„Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!”- halljuk majd Pál apostol szavait a második olvasmányban.

 Az evangélium hirdetése nem könnyű, hanem összetett és nehéz feladat. Összetett, mert nem csak azt jelenti, hogy mondani kell valamit. Hanem ahogyan az Úr Jézus evangéliumi példáján is láthatjuk, az egész személyiség szükséges hozzá. Az evangélium hirdetése nem korlátozódhat a beszédre csupán. Nem az a jó igehirdető, aki szépen tud beszélni, nagyszerű tanácsokat tud osztogatni, bölcs meglátásai vannak. A jó igehirdető Jézus képmása, aki az evangéliumot, az örömhírt éli is, és így közvetíti másoknak.

Kirié litánia

 Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy ha beteg, segítségre szoruló embert látunk, felébredjen bennünk a segítőkészség. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy betegeinket mindig a Te szereteteddel ápoljuk és gyógyítsuk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy soha el ne feledjük, hogy amit a legkisebb testvéreinknek tesszük, azt Neked tesszük. Uram irgalmazz 

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz megadja az evangélium hirdetésének vázlatát.

Ennek első lépése, hogy az evangéliumot hirdetni kell a szavakkal. Az Írás szerint „A hit hallásból fakad” (Róm 10,17).

Jézus is szavakkal is hirdette az evangéliumot a zsinagógákban. Mégpedig úgy, hogy hallgatói csodálkoztak rajta, mert az Írás szerint: „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Mk 1,22). Tanításával kifejtette az Írások mondanivalóját és üzenetét. És ez megragadta az embereket.

De a szó nem elég önmagában. A szavakat a cselekedeteknek is igazolniuk kell. És ezt igazolja Jézus mai evangéliumi szakaszban látott Szavait befejezve, tetteiben is rendkívüli személyiségnek tűnik. Nemcsak beszél, hanem cselekszik is. És ez, a cselekvés,  a második fontos lépése az evangélium közvetítésének. A zsinagógából Simon és András házába megy, ahol meggyógyítja Simon lázas beteg anyósát.

Majd napnyugtakor, amikor már az egész város ott szorongott az ajtó előtt, sokakat meggyógyított és sok ördögöt kiűzött, s mindenkivel jót tett.

        És itt következik a hiteles evangéliumhirdetés harmadik, kevésbé figyelembe vett pontja, mely a szónak és a tettnek is értelmet és erőt ad: ez pedig az imádság. a magányos, csöndes imádság. Az Atyával való személyes kapcsolat révén egyre világosabbá válik küldetéstudata. S küldetésének teljesítéséhez egyre hatalmasabb erőt merít az imából.
        Jézus nem azért jött, hogy önmagát hirdesse, hanem, hogy az Atyáról tanúskodjék. Ezért nem erőtlenedik el igehirdetése. Érdemes megfontolni nekünk is, mai igehirdetőknek ezeket a szempontokat. De főleg az utóbbit, amikor úgy érezzük, vagy azt tapasztaljuk, hogy fáradozásunk eredménytelennek tűnik, minden erőfeszítésünk ellenére sem csökken az istenellenesség, sem a vallásellenesség, sem az erkölcstelenség. 
      Minden krisztushívőnek evangéliumhirdető küldetése van: szülőknek, pedagógusoknak, hitoktatóknak, nagyszülőknek, lelki-vezetőknek és lelkipásztoroknak, fiataloknak és időseknek egyaránt. Feladatunk, hogy Jézust megjelenítsük egész személyiségünk: szavaink, tetteink és imáink révén e világban.
       De az evangélium hirdetése nemcsak összetett, hanem egyben egyetemes feladat is. „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot” –mondja Jézus.
        Az evangélium az Atya olyan kincse, mely nem egy néphez, nem egy városhoz, vagy emberi közösséghez szól, hanem mindenkihez. Nekünk ez a feladatunk. Mindenkinek mindene kell, hogy legyünk, hogy mindenkit, minden honfitársunkat üdvösségre vezessünk e hazában.
          Az evangélium egész egyéniségünkkel történő hirdetése nem privilégium, nem azért kaptuk, hogy saját dicsőségünket, mások előtti elismertségünket érjük el vele, hanem egyszerűen kötelesség.  „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” Hallottuk a ránk is vonatkozó szentpáli szavakat
            Szüksége van az evangéliummal való találkozásra a mai embernek is, akinek lelki állapotát hiteles tisztasággal mutatja be a Jób könyvéből vett szentírási olvasmány. Evangélium nélkül valóban olyan az emberi élet, ahogyan azt az ószövetségi bölcs látja. Csupán küzdelem, napszámos élet, lélektelen rabszolgaság, melynek modern formái félelmetes képekben állnak előttünk.
             Csalódások, keserves tapasztalások, reménytelenség uralja a boldogságát kereső, de azt valójában nem találó mai ember benső világát. Ehhez az emberhez küld ő bennünket Mesterünk az evangéliummal.
            A reménytelenség és kilátástalanság ördögi köréből, a háború esztelen eszkalációjából is van kilépési lehetőség. Ez pedig nem más, mint életünk: gondolkodásunk és tetteink annak a Jézusnak a tanítása szerinti alakítása, aki - a mai evangéliumban láttuk - szavával, tetteivel és imádságos csöndjével meggyógyít minden betegséget és minden bajt,.
          Kiűzi az ördögöket, nemcsak az egyénekből, hanem e világból is, hogy megtisztult énünk és világunk alázattal fogadhassa be Isten szeretetének ajándékát: az örömhírt, a  békességet és üdvösséget.
Amen