Húsvét 6. Vasárnap
Bevezetés
Jézus a mai húsvét 6 vasárnapi evangéliumában barátainak mondja apostolait, azaz az őt követőket. Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni – tartja a közmondás. Cicerónak tulajdonítják az eredeti mondást. Similis similem invenit, aut facit A barátság vagy egyenlők között jön létre, vagy egyenlővé tesz. Tegyünk meg mindent azért, hogy környezetünk Krisztus igazi barátait ismerje fel bennünk.
Kirié Litánia
Jézus Krisztus, te barátaidnak mondtál minket. Add,
hogy azok is legyünk mindannyian. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, add, hogy mi is min den embert
barátunknak mondjunk. Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert úgy szeressünk, ahogyan Te szerettél minket. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Miután az előző vasárnapokon felolvasott
evangéliumi szakaszokban hallottuk, hogy Jézus a jó Pásztor, ő az igazi
Szőlőtő, a ma felolvasottban azt hallottuk, hogy ő a mi Barátunk: „Barátaimnak
mondalak Benneteket”. Baráti szeretetének igaz voltára pedig e szavakkal hívja
fel apostolai figyelmét: „Senkinek sincs nagyobb szeretetet annál, mint ha
valaki életét adja barátaiért”. Jézus életét adta értünk, s lelkünkre kötötte
nagy parancsának gyakorlását és kérte: Úgy szeressük egymást, amiként Ő
szeretett minket.
Ma sokszor az a benyomásunk,
hogy a "szeretet" szó csak a jámbor papok és szerzetesek szó-tárába
való. Tartalmatlan üres fogalommá vált. Mégis gyakran használjuk, többször is,
mint bármikor is valaha. Talán túl gyakran is. Sokszor becsaptak már vele. Csalódtunk,
mert hittünk a szeretetben.
A szeretet szót használták a
legnagyobb érték kifejezésére, de a legnagyobb hazugságra is. Júdás-csókkal
árulta el a Mesterét.
Néha valóban úgy tűnik, hogy
nincs igazi szeretet a földön, és gyakorlása pedig lehetetlen. Legfeljebb arra
vagyunk képesek, hogy szeretetnek álcázott kis jótéteményeinket csereberéljük.
Olykor alig vagyunk képesek valakitől valamit elfogadni anélkül, hogy rögtön ne
gondolnánk a viszonzásra.
A gazdasági élet lelketlen
törvényei gúzsba kötik szívünket. Ma mindenért a gazdasági élet lelketlen szabályai
szerint kell küzdenünk, és mindenért pénzt kell adnunk. Még lelkünk szféráira
is rányomta bélyegét a könyörtelen gazdasági és materialista játékszabály. A
szeretet gyakorlásából árucsere forgalom lett és ez a családi élet berkeibe is
beférkőzött.
Ilyen körülmények között tétován
és értelmetlenül állunk Jézus felszólítása előtt: "Az az én parancsom,
hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret
jobban, mint az, aki életét adja barátaiért."
A parancs nem matematika és
természettudományos kutatások eredménye és következménye. Profitéhes
világunkban alig tudunk vele mit kezdeni. Nem is lehet azt másképpen, csak
hittel megérteni, még inkább gyakorolni. Istentől jön minden mélységével.
Miután benne megláttuk és megtapasztaltuk, hogy mi a szeretet, ezt tőlünk is
elvárja.
Isten előbb megmutatta Jézus
Krisztusban, hogy mi az önzetlen szeretet és csak azután kívánta: "Szeressétek
egymást, amint én szerettelek benneteket". "Amint engem szeret az
Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg a szeretetemben".
Jézus a szeretet
gyakorlásának módját is bemutatta: "Szeressétek egymást, amint én
szerettelek benneteket" - hangsúlyozta. Nála a szeretet nem csupán szó,
hanem igaz cselekedet. Kereste az elveszettet és meggyógyította a betegeket.
Egy asztalhoz ült a vámosokkal, a bűnösökkel és a kitaszítottakkal. Mindig a jogfosztottak
és a kisemmizettek oldalára állt. Békességet hirdetett és megvetette a veszekedést.
Ahol rombolt a gyűlölet és a sátáni gonoszság, ott öntudattal, de mindig
szelíden és türelemmel viselkedett. Tudott tűrni, még a legnagyobb
megaláztatásai, kínzásai és szenvedései közepette is. És tudott szeretni. Még
életét is odaadta barátaiért, értünk emberekért.
A szeretet – Jézus
példaadása óta nem üres szó. Létezik!
Csak nyitott, pozitív értékek
iránt fogékony szemmel kell járni az életben. Egy-két életből vett jelenséget
említek Ha kilépek az utcára, mennyi szeretetet látok. Kebléhez szorított
kisbabával buszra felszálló édesanyát. Kis unokáját büszkén sétáltató nagyapát.
Óvodába, iskolába gyermekével rohanó szülőt. Évtizedeken át betegen született
gyermeket ápoló szülőket. Egymást tiszta szeretettel szerető fiatalokat. Beteg,
idős szülőkről gondoskodó házaspárokat. És mennyi lelkes dolgozót a
kórházakban, szociális és karitatív intézményekben.
Ismétlem! Létezik a
szeretet! Feladatunk: Láthatóvá kell tennünk.
A szeretet gyakorlása végett
nem kell messzire mennünk. Először otthon kell el kezdenünk, a hétköznapok kis
közösségeiben. Ott, ahol mindennaposak a súrlódások. Kommunikálnunk, beszélgetnünk
kell egymással.
Majd távolabb. A
peremhelyzetűeknél. Mint Krisztus barátainak, gondolnunk kell a
szenvedélybetegekre és hajléktalanokra is, s az elő-ítéletekkel kezelt és
bűnözőknek tekintett etnikumra is.
A szeretetnek át kell ölelni
az egész világot, a katasztrófák, földrengések, tájfunok, ciklonok, járványok
sújtotta népeket. Az üldözött keresztényeket. Az emberiségnek el kell érnie,
hogy a nemzetek felett ne a globalizáció íveljen át, hanem a keresztény
szeretet!
Nagy, mindannyiunk ebbéli
feladata! Megismétlem a beszéd elején idézett mondást: Madarat tolláról, embert
barátjáról lehet megismerni. Tegyünk meg mindent azért, hogy felismerje a
világ, hogy mi valóban Jézus barátai vagyunk. Maradjunk meg hát az Ő
szeretetében és úgy szeressük egymást, miként Ő szeretett minket.
Ámen