Virágvasárnap
Mise elején
Jeruzsálemben, az Olajfák hegyének déli
lejtőjén egy kis templom vonja magára a zarándokok figyelmét. Az oltár mögötti
üvegablakból páratlan kilátás nyílik a szent városra. A templom alakja kívülről
emberi könnycseppre emlékeztet. Neve is így hangzik: Dominus flevit – Az Úr
sírt.
A templom Jézus virágvasárnapi
bevonulásának útvonalán épült. Szenvedése előtt diadalmenettel vonult az
Üdvözítő a városba. De amikor elébe tárult, megsiratta lakóinak megátalkodása
miatt.
Virágvasárnap erre a bevonulásra emlékezünk, és egyúttal meghatódott lélekkel gondolunk a Megváltó halálára is.
Isten áldását adom a híveknél levő,
pálmaágakra emlékeztető barkára:
Könyörögjünk! Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az Örök Jeruzsálembe is eljussunk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen
Kirie
litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Te felelősséget
vállaltál a bűnösökért. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus! Te életedet adtad
értünk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus! Te megújítasz
bennünket Szentlelked által. Uram irgalmazz!
Ámen.
Evangélium
után
Jó oka van annak, hogy Jézus szenvedésének
története mind a négy evangéliumban szerepel, és mind a négy evangélista
részletesen és az evangéliumok többi történésével összehasonlítva feltűnően
hosszan tárgyalja.
Annak is jó oka van, hogy egyházunk minden
évben elénekli vagy felolvassa a passiót virágvasárnap és nagypénteken is.
Egyedülálló varázsa van a passiónak, különösen, ha éneklik, ha szépen éneklik.
Olyan történet ez, mely jól kiforrott,
mire írásba foglalták. Az emberi lélek igényének valami módon nagyon megfelel.
Művészi értékű, ahogy le van írva az evangéliumokban, és a művészeti alkotások
között is első helyen van, amellett, hogy tartalma a teológia csúcsa.
