Évközi 25. vasárnap
Bevezetés
A mai, évközi 25. vasárnap evangéliumában
a hamis sáfárról szóló elbeszélést halljuk majd. Megjegyzem, hogy a hatóságok napjainkban
is, szinte naponta gyanúsítanak meg, és vesznek őrizetbe valakit hűtlen kezelés
miatt. Úgy tűnik az evangéliumi elbeszélésből, hogy a visszaélések és csalások
a régebbi időkben is gyakran előfordulhattak. Mivel Jézus példabeszédei alapvetően
a mindennapi életből merítik témájukat, nyugodtan állíthatjuk, hogy a hűtlen
intéző esete, sem egy tanmese, hanem a valóságban is megtörtént esemény.
Nem értjük, hogy miért dicsérte meg a
gazda ezt az okirathamisító, gyengejellemű intézőt. Nem az okirathamisításért,
hanem azért a leleményességéért, amellyel igyekezett jövőjét biztosítani.
Ebben a válságokkal teli világban, milyen
bennünk, a saját, családunk és nemzetünk jövőjét biztosítani tudó
leleményesség?
Vizsgáljuk meg lelkiismere-tünket.
Kirie
litánia
Jézusunk, bocsásd meg, hogy nem tudunk jól
bánni a Tőled kapott javainkkal. Uram, irgalmazz!
Jézusunk, bocsásd meg, hogy állandóan
zúgolódunk anyagi körülményeink miatt. Krisztus, kegyelmezz!
Jézusunk, bocsásd meg, hogy nem tudunk a
hamis mammonból barátokat szerezni. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Jézusnak, a „hamis sáfárról” szóló ma is
időszerű példabeszédét hallottuk az imént. Napjainkban kevésbé ismert a „sáfár”
kifejezés, ezért intézőnek is lehet nevezni azt a személyt, akit az ura
megbízott azzal, hogy az összes vagyonának a kezelője legyen. A példázatban egy
ilyen intézőről esik szó, akit bevádoltak az uránál, hogy eltékozolja a
vagyonát. Az úr maga elé hívatta a hűtlen intézőt és közölte vele, hogy nem
maradhat tovább intéző, adjon számot az intézőségéről.
A sáfár ekkor így gondolkodott magában: „kapálni
nem tudok, koldulni szégyellek”. Ezért az az ötlete támadt, hogy az ura vagyonán,
ami még a kezén van, az ura adósainak javára „jótékonykodni” kezd. Úgy hogy,
miután elbocsátják az intézőségből, ennek fejében a jól járt adósok majd
befogadják őt a házaikba. Úgy járt el, hogy míg jótékonykodott, urát ezzel még
jobban megkárosította. Gyakorlatilag csalt és becstelenül járt el, mégis az úr
megdicsérte a hamis sáfárát, hogy okosan cselekedett.
A példázat könnyen félreérthető. Sokáig én
sem értettem igazán. Félreérthető a példázat. Sokan azt gondolják, hogy Jézus
dicsérte meg a hamis sáfárt a példázat végén. Az „úr” szó nem Jézusra, hanem a
gazdára vonatkozik. Hangsúlyozni kell, hogy nem Jézus dicsérte meg őt, hanem az
intéző ura.
A következő probléma az, hogy ha a sáfár
megkárosította urát, akkor az mégis miért
dicsérte meg ezek után? Hogyan lehet megdicsérni valakit, amikor az
meglopja ura vagyonát, és miután számon kérik tőle, akkor még nagyobb
károsítást hajt végre? Mi ebben a dicsérni való, hiszen „ez már több a soknál”?
Végül pedig miért aktuális ma is ez a
példázat?
Eredetileg a példázat a tanítványok
körében hangozott el, de Jézus szavait a farizeusok is hallották, ezért
nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Jézus „úgy mondta el Péternek, hogy közben értse
Pál is”, úgy szólt a tanítványaihoz, hogy megértsék az ott hallgatódzó
farizeusok és írástudók.
Vallási síkra térve: Jézus korában ők
voltak az Úristen intézői, a hamis intézők, akik az Istentől kapott
ajándékokat, javakat a saját részükre tartották meg, és arra használták a
megbízatásukat, hogy ezzel a nép fölé emeljék önmagukat. A „Írások” fölé saját
magyarázataikat helyezték mértékül az emberek elé. Ezzel súlyos igát raktak a
nép nyakára.
Ott voltak még Jézus körül a vámosok is,
akik közül többen ráeszméltek arra, hogy a Mester éppen róluk beszél, ők azok,
akik folyamatosan becsapják a népet, de számukra is van kiút. Ők vagyonos és módos
emberek lévén, segíthetnék Isten akaratát megvalósulni itt e földön. Enyhíthetnék
az igazságtalanságot és a nyomort ezen a Földön. Tehát ők is tehetnének valamit
azért, hogy befogadottak legyenek majd az örök hajlékokba.
Miért dicsérte meg az ura a hűtlen és
hamis intézőt? Az ura azért dicsérte meg a hamis intézőjét, mert az a saját érdekei
szerint jól tudta használni az eszét. Ha a maga érdekében így tud eljárni. A
vagyonból nemcsak saját magának tesz félre, de másoknak is juttat, még jótékonykodni is tud, bizonyára ért
valamit az intézőséghez is. És ez a lényeg. A dicséretet ezért kapta, és nem a
csalásáért.
És milyen szempontból állította Jézus
példaként elénk ezt a mihaszna sáfárt? Tényként állapította meg, hogy okosan
cselekedett, leleményes volt, hogy „e világ fiai a maguk nemében okosabbak,
mint a világosság fiai.” A világosság fiai is legyenek hát legalább olyan
okosak, mint a mammonimádó világ fiai!
A farizeusoknak, az írástudóknak, a
vámosoknak, és minden akkor és ma élő embernek szól ez a történet, hogy
tanuljon meg mindenki a saját érdekein túl is látni és segíteni, még bajban is,
másik emberen, még az adóson is, mindabban, amiben az segítségre szorul.
Valamint, nem utolsó sorban szól Jézus
mindenkori tanítványaihoz, azokhoz, akik keresztényeknek vallják magukat, hogy
azt az okosságot, amit az élet különböző területein használnak, hasznosítsák az
elesettek és a rászorulók javára is. És ne feledjük nekünk szóló felszólítását:
„szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal”
Én azt látom és tapasztalom, hogy az igazi
hívők, nem feledik. És hálásak és örülnek, hogy adhatnak, mert „nagyobb öröm
adni, mint kapni”.
Ámen
