Évközi 30. vasárnap
Bevezetés
A mai, évközi 30. vasárnap evangéliumában a farizeusról és a vámosról szóló példabeszédet halljuk majd. Hogy számunkra melyik imádkozó a rokonszenves, a két, egy időben imádkozó közül, a vámost megvető farizeus-e, vagy a bűneiért bocsánatért könyörgő vámos? Úgy gondolom: Nem vitás! Kövessük hát a vámos példáját, s a szentmise kezdetén vizsgáljuk meg lelkiismertün-ket és kérjük az Úr bocsánatát.
Kirie
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy, miként a
farizeus, úgy mi is, alacsonyabb képzettségűeket, szegényeket gyakran lenézzük.
Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi is, a
farizeushoz hasonlóan, hivalkodva dicsekszünk jótetteinkkel és sikereinkkel.
Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy bennünk alig van valami a vámos lelkületéből, habár mindannyian gyarló teremtményei vagyunk az Úrnak. Uram irgalmazz.
Evangélium
után
Az elbizakodottakhoz, akik magukat
„igaznak tartották és másokat megvetettek”, intézte egykor Jézus az imént
hallott példabeszédet. Ma azonban, a mai elbizakodottakhoz és nem
elbizakodottakhoz, mindannyiunkhoz intézi szavait.
Az Úr Jézusnak a tanító tevékenységében ugyanis
jelentős szerepet játszott az a törekvés, hogy kijavítsa az emberek
magatartásának torz megnyilatkozásait.
A mai ember életében tapasztalható torzulások
észrevetetése, kiküszöbölése, a helyes magatartás kialakítása miatt, a mi
okulásunkra olvastatja fel az egyház a liturgiában a farizeus és vámos történetét.
A történet azért meghökkentő, mert az egykori
zsidó közvélemény szemében a farizeusok képviselték az igazi hazafiságot és
vallásosságot. A társadalmi elitet, a szellemi és vallásos arisztokráciát. Ezzel
szemben a vámosok, a csalók és hazaárulók megbélyegzett rétegét.
A vámosok, a közvélemény, s a vallásos
emberek szemében tisztességtelen foglalkozást űztek. Hiszen Izrael fiaitól
hajtották be a nem éppen szerény adót a pogány megszálló hatalom javára.
Palesztina lakossága egyébként azokban az időkben
nem volt különösen tehetős. Mondhatnánk úgy is, gyakran nyomorgott. Maga Szent
Pál rendez gyűjtést számukra, a Palesztinában élő szegények részére, az antiochiai,
a kis-ázsiai és a görögországi keresztények között. És a vámosok, ezeket a
személyeket adóztatják az idegenek javára, mégpedig úgy, hogy közben maguk is
igencsak meggazdagodnak.
Jézus azonban nem csatlakozott kortársai
véleményéhez. Már maga az első mondat elgondolkoztató. Két ember ment fel a
templomba imádkozni: egy farizeus és egy vámos. Az Úr Jézus tehát bátran egymás
mellé állítja a két embertípust. Mégpedig nem ok nélkül.
A farizeus úgy lép be a templomba, mint
akinek ott a megérdemelt helye. A vámos kényelmetlenül érzi magát, mert érzi,
hogy kinézik innen. Jézus nem tesz ilyesmit, hanem megmutatja a két ember belső
világának titkos zugait.
Először a farizeus jámborságát kérdőjelezi
meg. Vajon mit kifogásol benne? Talán azt, hogy tiszteli a Törvényt, templomba
jár, imádkozik, alamizsnát oszt és adót fizet. Nyilvánvaló, hogy ezek önmagukban
dicséretes cselekedetek.
Ki cselekszik ma ehhez hasonlókat? Ki adja
ma vagyona egy tizedét, a „templomnak”, a szegényeknek, a rászorulóknak? Talán a
mai, minden szolidaritást nélkülöző ember? Aligha!
Az evangéliumi farizeus magatartása miért
olyan ellenszenves? Azért, mert hallgat a jézusi jajkiáltásokban fejükre
olvasott bűneikről, és nem kér azokért bocsánatot, irgalmat.
És miért olyan rokonszenves a vámos
magatartása?
Korántsem azért mert sikkasztott, csalta a
népet és együttműködött népe elnyomóival. Nem! Isten ilyesmit nem helyeselhet!
Ám dicséretet érdemel azon törekvése, hogy
kiemelkedjék bűnei mocsarából, és ehhez az Isten segítségét kérje. A bűnös
vámos fölébe nőhet a büszke farizeusnak azáltal, hogy megalázza önmagát.
A vámosnak eszébe se jutott, hogy mentegesse
magát Isten előtt, és dicsekedjék erényeivel, Mert, mint minden embernek, bizonyára
neki is, nemcsak bűnei, de erényei is voltak. De nem erényeiben bízik, hanem az
Úr Isten, embert megmentő végtelen irgalmában. A hit, a megtérés az Úristen
ajándéka. És ebben bízva mondja ki e szavakat: „Istenem! Légy irgalmas nekem,
szegény bűnösnek!”
És szakít régi, bűnös életével, s
kivetkőzik gyarlóságai rongyaiból. S megigazultan tér haza a templomból.
Oh, bárcsak minél több, köztünk élő vámos honfitársunk
cselekedne hasonlóan.
A példabeszédet okulásunkra mondta el az
Úr és jegyezte föl Lukács evangélista. Vajon mit tanulhatunk belőle?
Azt, hogy ne legyünk olyanok, mint a
farizeus. Össze ne hasonlítsuk magunkat azokkal, akik nem járnak templomba, és
egyre jobban eltávolodnak Istentől, Krisztustól, s Egyháztól. Le ne nézzük sohasem
véreinket, honfitársainkat, hanem segítsük őket. Kérve számukra a hit és
megtérés kegyelmét, hogy a vámoséhoz hasonló lelkület alakulhasson ki bennük. Nem
könnyű feladat! De tegyük meg!
Hogy megtehessük, nekünk is megigazultan
kell mindig a templomból a hétköznapokba visszatérni. Ezért mondjuk hát a vámos
szavaival: „Istenem! Légy irgalmas nekem, szegény bűnösnek.”
