Advent 4. vasárnapja
Bevezetés
Hűséges lélekkel várjuk karácsony ünnepét.
öröm van a szívünkben az elvégzett előkészület miatt. Örömteli szívvel várjuk,
hogy örömet szerezzünk szeretteinknek is és minden embernek az ünnepen. Használjuk
ki még ezt a hetet, hogy jócselekedeteinkkel, felajánlásainkkal, jó
elhatározásainkkal készíteni tudjuk az Úr útját. Az ajándékok beszerzése
mellett készüljünk nyitott szívvel, hogy befogadhassuk a várva-várt Kisdedet. Vizsgáljuk
meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Jézus Krisztus! Add, hogy útegyengetéssel,
bűnbánattal és imával készüljünk eljöveteledre. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus! Aki után sóvárogtak az
Ószövetség szentjei, add, hogy mi is úgy sóvárogjunk közeli eljöveteled után. Krisztus,
kegyelmezz
Jézus Krisztus! Add kegyelmedet, hogy még buzgóbban készüljünk megtestesülésed szent titkának méltó megünneplésére. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Pasolini Máté evangéliumának
legnagyszerűbb jelenete József zavarát ábrázolja. Az ifjú ács rendkívül nehéz
helyzetbe kerül. Látja, hogy jegyese gyermeket vár. Tudja, hogy a gyermek nem
az övé. Kutat emberi megoldás után. Kimegy a pusztába, imádkozik, töpreng. És
nincs kiút! Emberi megoldást nem talál. Megmagyarázhatatlan rejtély előtt áll.
Máriát ismeri annyira, hogy ártatlanságában nem kételkedik. De az anyaság
biztos jelét látja rajta. A két tényt emberileg nem lehet összeegyeztetni.
Leblokkol. Itt megáll az ész, ebből a dilemmából nincs kiút. És akkor közbelép
az Isten. József álmában találkozik az Úr angyalával. Hallja a természetfölötti
felvilágosítást: „Ami történt, Isten szent lelkének közreműködésével történt.”
József nem kér bizonyítékot, jelet. Nagy hittel elfogadja a küldetést. Boldogan
tér vissza jegyeséhez. Nézi, nézi őt önfeledten. Majd egy halvány mosoly suhan
át arcán. Mária állja József tekintetét és csendesen visszamosolyog rá. A
szemek beszélnek, mert itt a szavaknak nem lenne súlyuk. Itt isteni titkokról
van szó.
Advent 4. vasárnapjának evangéliumában Jézus
nevelőapja áll előttünk és erényeivel megtanít a helyes karácsonyi készületre.
József adventi erényei
A
filmrendező nagyszerűen eltalálja József legfőbb erényét:
A csendes lelkületet. Az evangélista is
ezt a vonást emeli ki először a karácsonyra készülő ácsmesternek. Kiabálhatna
Máriával, sustoroghatna a szomszédokkal, vádaskodhatna az elöljáróságnak. Ehelyett
József hallgat. Csendben van. Miért hallgat József? Nincs mondanivalója, vagy
ostobaságát akarja hallgatással leplezni? Azt hiszem, hallgatásának legmélyebb
gyökere, hogy az isten óriási titkot bízott rá. Azt a fenséges titkot hordozta,
hogy a Gyermek, akit az emberek az ő fiának tartanak, az a Mindenható Egyszülött
Fia. És ő ezt a szédületes titkot soha senkinek el nem mondhatta. Sírba vitte
titkát. A titkot hordó szívek pedig mindig csendesek.
De hát nem vagyunk-e mi keresztények,
szintén titkot hordozó emberek? Hitünk tele van titokkal. Hogy érzékszerveink
ellenére hisszük Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben, kinek beszéljünk erről?
Hogy a szenvedés közepette is bízunk a Gondviselésben, kinek magyarázzuk?
Inkább diszkréten hallgatunk róla. De a titok magunkba zárása csendessé,
hallgataggá tesz.
Karácsonyra ne harsánykodással, zajjal,
tülekedéssel készüljünk, hanem belső elcsendesedéssel. Istennel is csak a
csendben találkozhatunk. Gondoljunk csak Illésre. Viharban, földrengésben,
tűzvészben hiába kereste az Urat. Az enyhe szellő suttogásában talált rá.
József neveli a Gyermeket, egy fedél alatt
lakik az Istennel, ide a csend illik. A csendnek különböző formái vannak. Van
teremtés előtti üres csend és van a temetőknek szomorú csendje. Más a bölcsen mosolygó
öregek csendje és más a butáknak bamba hallgatása. Van a hallgatásnak vádoló
csendje és a várakozásnak idegtépő csendje. A vasárnapok hangulata: az ünnepi
csend, a jó lelkiismeretből pedig sugárzik a tiszta csend. Nos, József csendje
az Isten jelenlétének, közelségének sarumegoldó tiszteletteljes csendje.
Amikor az erdőben sétálunk és a velünk
tartó testvérünk is hasonló lelkülettel van jelen, nem az információáramlás van
a középpontban, nem beszélgetünk, csak jelen vagyunk, milyen felemelő érzés az
erdő hangjait figyelni: patak csobogását, madarak trillázását, levelek zizegését.
Aki belsőleg értékes emberré akar válni, tanulja meg a tartalmas csendet!
Kinyilatkoztatást
kap a megváltás beköszöntéséről. Az angyali híradásból megérti, hogy az
emberiség évezredes vágya beteljesedett. Isten a világot az üdvösségre vezeti a
Megváltó által, aki Máriának lesz a gyermeke. S ebben a fenséges tervben az Úr
neki is méltó szerepet szán.
A zsidók nagyon naiv módon képzelték el a
megváltást: eljön a nagy Király és felszabadítja őket a római uralom alól.
Mindössze egy csata győzelmét várták tőle és a választott nép világuralmát. A
Jézusban megvalósult megváltás ennél mérhetetlenül több. Ő az embert szabadítja
meg a bűn rabságából és az egész történelmet irányítja be a végső cél felé.
Jaj, nehogy már mi is megelégedjünk
karácsonyra valami silány értékkel! Egy feldíszített fenyőfával, szépen
becsomagolt ajándékokkal, ünnepi, terített asztallal! Ne elégedjünk meg hamis
üveggolyókkal, amikor Isten gyémántot kínál nekünk. Csak akkor nem csalódunk
karácsonykor, ha se többel, se kevesebbel nem érjük be, mint magával az Isten
Fiával, a betlehemi Kisdeddel.
Emmánuel megvalósulása.
Ez azt jelenti: akinek ő gondozója lesz,
akit ő tanít az ácsmesterség fogásaira, az a mindenható Isten egyszülött Fia.
Benne az Isten „velünk lesz”. Istentől többé nem üzenet érkezik az emberiséghez,
hanem Ő maga jött el közénk. Jézus megtestesülésével az emberiség ügye végkép
eldőlt. Mégpedig az ember javára. A Mennyei Atya „igent mondott” az emberi történelemre.
Igazolta, hogy a földi életnek van értelme. József a kapott kinyilatkoztatásból
megérti, hogy az Isten „velünk léte” megvalósult. Így lehet Jézus születésének
ünnepe igazi örömünnep a mi számunkra is. A boldogság napja mindazok számára,
akik hozzákötik életüket.
Az adventi koszorú negyedik gyertyája a
hiteles karácsonyi készület alapelveit akarja lelkünkre kötni. A karácsony
előtti tülekedésben, zajban őrizzük meg a benső csendet. Az ajándékok tömkelege
el ne nyomja az egyetlen, igazi nagy ajándékra, Jézus születésére való figyelést.
Ne hamis illúziót kergessünk, mesterségesen felfokozott hangulatot, hanem a
betlehemi kis Jézusban közénk jövő isteni Barátot! Ámen
