2015. május 9., szombat

Húsvét 6. vasárnap

Húsvét 6. vasárnap

Húsvét 6. vasárnap. 2015

Bevezetés
Jézus a mai húsvét 6 vasárnapi evangéliumában barátainak mondja apostolait, azaz az őt követőket. Közmondás szerint: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. Úgy élünk-e mi, hogy környezetünk Krisztus igazi barátait ismerje fel bennünk.

Kirié Litánia
Jézus Krisztus, te barátaidnak mondtál minket. Add, hogy azok is legyünk. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert barátunknak mondjunk. Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert úgy szeressünk, ahogyan Te szerettél minket. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
A bevezetőben már idéztem a közmondást: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni . Cicerónak tulajdonítják a mondást: A barátság vagy egyenlők között jön létre, vagy egyenlővé tesz”.
Miután az előző vasárnapokon felolvasott evangéliumi szakaszokban hallottuk, hogy Jézus a jó Pásztor, ő az igazi Szőlőtő, a ma felolvasottban azt hallottuk, hogy ő a mi Barátunk: „Barátaimnak mondalak Benneteket”.
Az első századi keresztények közül sokan személyesen ismerték Jézust, vagy látták a feltámadása után. Ők élvezhették Jézus barátságát. De nekünk nem adatott meg ez a kiváltság. De a barátság, igen!
Mi már megkeresztelésünk óta vagyunk Jézus barátai. De nehogy azt higgyük, hogy mi választottuk őt barátunknak, de nem is a bennünket megkereszteltetők, hanem ő választott ki bennünket. Az ő szavaival. „Nem ti választottak engem, hanem én választottalak ki benneteket”. De meddig vagyunk mi az ő barátai? Jézus szavaival: „Ha megmaradtok az én tanításomban és az én szeretetemben”. Ha valóra váltjuk tanítását, ha beteljesítjük nagy parancsát, a szeretet parancsát, ha úgy szeretjük egymást, mint ahogyan Ő szeretett minket.
Ma gyakran használjuk a szeretet szót. Többször, mint bármikor. Annak ellenére, hogy sokszor becsaptak már vele. Ma már az emberek nem is kommunikálnak egymással. Ezért ma sokak számára szinte tartalmatlan üres fogalom. Sokan ki is mondják, a szeretetről szóló beszéd nem más egyszerű papolás.
Felületesen nézve az életet, sokan mondják fásultan: Ilyen az élet. A gazdasági élet lelketlen szabályai gúzsba kötik szívünket. Még lelkünk szféráira is rányomja bélyegét a könyörtelen gazdasági és materialista játékszabály. Az adok, veszek játékszabály. Ha ajándékot kapok, mindjárt arra gondolok: Jaj! Mivel viszonzom? A szeretet gyakorlásából is áru-csere forgalom lesz.
Ilyen körülmények között tétován és értelmetlenül állunk Jézus felszólítása előtt: "Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket."
Ez a parancs nem matematika és természettudományos kutatások eredménye és következménye. Profitéhes világunkban alig tudunk vele mit kezdeni. Nem is lehet azt másképpen, csak hittel megérteni, még inkább gyakorolni. Istentől jön minden mélységével.
Isten előbb megmutatta Jézus Krisztusban, hogy mi az önzetlen szeretet és csak azután kívánta: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket". "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Jézus a szeretet gyakorlásának módját is bemutatta. Nála a szeretet nem csupán szó, hanem igaz cselekedet. Kereste az elveszettet és meggyógyította a betegeket. Egy asztalhoz ült a vámosokkal, a bűnösökkel és a kitaszítottakkal. Mindig a jogfosztottak és a kisemmizettek oldalára állt. Békességet hirdetett. Ahol rombolt a gyűlölet és a sátáni gonoszság, ott mindig szelíden és türelemmel viselkedett. Tudott tűrni, még a legnagyobb megaláztatásai, kínzásai és szenvedései közepette is. És tudott szeretni. Még életét is odaadta barátaiért, értünk emberekért.
A szeretet - Jézus példaadása óta nem üres szó. Létezik.
Csak nyitott, pozitívértékek iránt fogékony szemmel kell járni az életben. Egy-két életből vett jelenséget említek Ha kilépek az utcára, mennyi szeretetet látok. Kebléhez szorított kisbabával buszra felszálló édesanyát. Kis unokáját büszkén sétáltató nagyapát. Óvodába, iskolába gyermekével rohanó szülőt. Évtizedeken át betegen született gyermeket ápoló szülőket. Egymást tiszta szeretettel szerető fiatalokat. Beteg, idős szülőkről gondoskodó házaspárokat. És mennyi lelkes dolgozót a kórházakban, szociális és karitatív intézményekben.
Ismétlem! Létezik a szeretet, csak éppen jelenvalóvá kell tennünk. És mindennap úgy, amint Ő tette.
A szeretet gyakorlása végett amint láttuk, nem kell messzire mennünk. Először otthon kell elkezdenünk, a hétköznapok kis közösségeiben. Ott, ahol mindennaposak a súrlódások. Kommunikálnunk, beszélgetnünk kell egymással.
Majd távolabb. A peremhelyzetűeknél. Mint Krisztus barátainak, gondolnunk kell a szenvedélybetegekre és hajléktalanokra is, s az előítéletekkel kezelt és bűnözőknek tekintett etnikumra is.
A szeretetnek át kell ölelni az egész világot, a katasztrófák, földrengések, tájfunok, ciklonok, járványok sújtotta népeket. Az üldözött keresztényeket. Az emberiségnek el kell érnie, hogy a nemzetek felett ne a globalizáció íveljen át, hanem a keresztény szeretet!
Nagy, mindannyiunk ebbéli feladata! Hogy ez mégis megvalósulhasson, ezt alulról építkezve, önmagunknál kezdve, érhetjük el.
Megismétlem a beszéd elején idézett mondást: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni.
Tegyünk meg mindent azért, hogy felismerje a világ, hogy mi valóban Jézus barátai vagyunk. Maradjunk meg hát az Ő szeretetében és úgy szeressük egymást, miként Ő szeretett minket.
Ámen
F.F.