Húsvét 6. vasárnap
Húsvét 6. vasárnap. 2015
Bevezetés
Jézus a mai húsvét 6 vasárnapi evangéliumában barátainak mondja
apostolait, azaz az őt követőket. Közmondás szerint: Madarat tolláról, embert
barátjáról lehet megismerni. Úgy élünk-e mi, hogy környezetünk Krisztus igazi barátait
ismerje fel bennünk.
Kirié Litánia
Jézus Krisztus, te barátaidnak mondtál minket. Add, hogy azok is
legyünk. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert barátunknak mondjunk.
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert úgy szeressünk, ahogyan
Te szerettél minket. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
A bevezetőben már idéztem a közmondást: Madarat tolláról, embert barátjáról
lehet megismerni . Cicerónak tulajdonítják a mondást: A barátság vagy egyenlők
között jön létre, vagy egyenlővé tesz”.
Miután az előző vasárnapokon felolvasott
evangéliumi szakaszokban hallottuk, hogy Jézus a jó Pásztor, ő az igazi
Szőlőtő, a ma felolvasottban azt hallottuk, hogy ő a mi Barátunk: „Barátaimnak
mondalak Benneteket”.
Az első századi keresztények
közül sokan személyesen ismerték Jézust, vagy látták a feltámadása után. Ők
élvezhették Jézus barátságát. De nekünk nem adatott meg ez a kiváltság. De a
barátság, igen!
Mi már megkeresztelésünk óta
vagyunk Jézus barátai. De nehogy azt higgyük, hogy mi választottuk őt barátunknak,
de nem is a bennünket megkereszteltetők, hanem ő választott ki bennünket. Az ő
szavaival. „Nem ti választottak engem, hanem én választottalak ki benneteket”.
De meddig vagyunk mi az ő barátai? Jézus szavaival: „Ha megmaradtok az én
tanításomban és az én szeretetemben”. Ha valóra váltjuk tanítását, ha beteljesítjük
nagy parancsát, a szeretet parancsát, ha úgy szeretjük egymást, mint ahogyan Ő
szeretett minket.
Ma gyakran használjuk a szeretet
szót. Többször, mint bármikor. Annak ellenére, hogy sokszor becsaptak már vele.
Ma már az emberek nem is kommunikálnak egymással. Ezért ma sokak számára szinte
tartalmatlan üres fogalom. Sokan ki is mondják, a szeretetről szóló beszéd nem
más egyszerű papolás.
Felületesen nézve az életet,
sokan mondják fásultan: Ilyen az élet. A gazdasági élet lelketlen szabályai gúzsba
kötik szívünket. Még lelkünk szféráira is rányomja bélyegét a könyörtelen
gazdasági és materialista játékszabály. Az adok, veszek játékszabály. Ha
ajándékot kapok, mindjárt arra gondolok: Jaj! Mivel viszonzom? A szeretet gyakorlásából
is áru-csere forgalom lesz.
Ilyen körülmények között tétován
és értelmetlenül állunk Jézus felszólítása előtt: "Az az én parancsom,
hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket."
Ez a parancs nem matematika
és természettudományos kutatások eredménye és következménye. Profitéhes
világunkban alig tudunk vele mit kezdeni. Nem is lehet azt másképpen, csak
hittel megérteni, még inkább gyakorolni. Istentől jön minden mélységével.
Isten előbb megmutatta Jézus
Krisztusban, hogy mi az önzetlen szeretet és csak azután kívánta: "Szeressétek
egymást, amint én szerettelek benneteket". "Amint engem szeret az
Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Jézus a szeretet gyakorlásának
módját is bemutatta. Nála a szeretet nem csupán szó, hanem igaz cselekedet.
Kereste az elveszettet és meggyógyította a betegeket. Egy asztalhoz ült a
vámosokkal, a bűnösökkel és a kitaszítottakkal. Mindig a jogfosztottak és a
kisemmizettek oldalára állt. Békességet hirdetett. Ahol rombolt a gyűlölet és a
sátáni gonoszság, ott mindig szelíden és türelemmel viselkedett. Tudott tűrni,
még a legnagyobb megaláztatásai, kínzásai és szenvedései közepette is. És
tudott szeretni. Még életét is odaadta barátaiért, értünk emberekért.
A szeretet - Jézus
példaadása óta nem üres szó. Létezik.
Csak nyitott, pozitívértékek
iránt fogékony szemmel kell járni az életben. Egy-két életből vett jelenséget említek
Ha kilépek az utcára, mennyi szeretetet látok. Kebléhez szorított kisbabával
buszra felszálló édesanyát. Kis unokáját büszkén sétáltató nagyapát. Óvodába,
iskolába gyermekével rohanó szülőt. Évtizedeken át betegen született gyermeket
ápoló szülőket. Egymást tiszta szeretettel szerető fiatalokat. Beteg, idős
szülőkről gondoskodó házaspárokat. És mennyi lelkes dolgozót a kórházakban,
szociális és karitatív intézményekben.
Ismétlem! Létezik a
szeretet, csak éppen jelenvalóvá kell tennünk. És mindennap úgy, amint Ő
tette.
A szeretet gyakorlása végett
amint láttuk, nem kell messzire mennünk. Először otthon kell elkezdenünk, a hétköznapok
kis közösségeiben. Ott, ahol mindennaposak a súrlódások. Kommunikálnunk, beszélgetnünk
kell egymással.
Majd távolabb. A peremhelyzetűeknél.
Mint Krisztus barátainak, gondolnunk kell a szenvedélybetegekre és
hajléktalanokra is, s az előítéletekkel kezelt és bűnözőknek tekintett
etnikumra is.
A szeretetnek át kell ölelni
az egész világot, a katasztrófák, földrengések, tájfunok, ciklonok, járványok
sújtotta népeket. Az üldözött keresztényeket. Az emberiségnek el kell érnie,
hogy a nemzetek felett ne a globalizáció íveljen át, hanem a keresztény szeretet!
Nagy, mindannyiunk ebbéli feladata! Hogy ez mégis megvalósulhasson,
ezt alulról építkezve, önmagunknál kezdve, érhetjük el.
Megismétlem a beszéd elején idézett mondást: Madarat
tolláról, embert barátjáról lehet megismerni.
Tegyünk meg mindent azért, hogy felismerje a világ,
hogy mi valóban Jézus barátai vagyunk. Maradjunk meg hát az Ő szeretetében és
úgy szeressük egymást, miként Ő szeretett minket.
Ámen
F.F.