Szentháromság
Bevezetés
Az Anyaszentegyház ma a Szentháromság
titkát ünnepli, amely titok annak ellenére, hogy e szó Szentháromság nincs
benne a Bibliában, lényegében benne van mind az Ó mind az Újszövetségben. De a
titok csak évszázadok vitáiban csiszolódott a mai formában vallott hittétellé,
imáinkat és cselekedeteinket kezdő és befejező formulájúvá.
Kirié
litánia
Mennyei Atyánk! Hittel valljuk, Te vagy
a mi teremtő és gondviselő Istenünk. Uram irgalmazz nekünk.
Jézus Krisztus! Hittel valljuk, Te Isten
létedre, vétkeinktől megszabadító testvérünkké lettél. Krisztus kegyelmezz!
Szentlélek Isten! Hittel valljuk, Te Megváltónk
tanítására emlékeztető, megszentelő, vigasztaló Istenünk vagy. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Mióta az emberi szellem kibontotta
szárnyait, különös vágyak költöztek szívünkbe. Egyre izmosodó értelmünkkel
útnak indulunk, mert felette csábít a nagy kaland, hogy legyőzzük, megoldjuk magunkban
és világban az ismeretlen x-eket. Ez indítja lábainkat a felfedező utakra, ez
gyújtja be rakétáinkat, ez veti meg a különféle kutatóintézetek alapjait.
Szeretnénk bepillantani a teremtés
fátyola mögé, és szeretnénk találkozni a rejtőzködő Istennel. Költőnk gyönyörű szavaival
valljuk:
Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
Ennek ellenére, mégis próbálkozik az
ember. A különféle vallások ennek az ősi, Isten világába betekinteni akaró
vágynak a szülöttei. A kereszténység is ezt teszi. Bennünket viszont segít az
önmagát kinyilatkoztató Isten.
Szentháromság vasárnapján, az ünnep
alapját képező dogmatikai tételt megérteni akaróknak is szólnak Krisztus Urunk
a mai evangéliumi szakaszban idézett szavai: „Még sok mondanivalóm volna, de
nem vagytok hozzá elég erősek.” De ez önmagában úgy hangzik, mint ahogy mi
szoktunk szólni a gyerekhez: „Te ezt még nem érted!” A gyereket ez szerencsére
nem nyugtatja meg. Annál inkább kíváncsi lesz, minél inkább elhárítjuk
kérdéseit.
Mi is így vagyunk. Erre pedig azt mondja
nekünk az Úr: „Eljön az Igazság Lelke, ő majd kielégíti tudásszomjatokat!”
A Szentlélek pedig beteljesíti a jézusi ígéretet, és nagy tapintattal vezeti az Egyházat a kinyilatkoztatott
igazság kibontásában és megismerésében.
Tudásszomjunkat oltva keressük, mit
tudhat meg véges elménk Istenről. Először is ki kell mondanunk: A
Szentháromságról szóló tanítás nem spekulatív meggondolások terméke, hanem a
történeti, s üdvtörténeti tapasztalatok feldolgozásából fogalmazódott meg.
Ebből a megállapításból kiindulva, a ma
egyik legtekintélyesebb, professzorától, Henri Boulad jezsuita szerzetestől
idézek. „A szív okossága” című, magyarul is megjelent könyvéből. Ebben azt
írja: a Szentháromságról „Nem tudom meddig tartott, míg igent mondtak a Háromságra,
erre a misztériumra, amelyet mindmáig egyetlen ember sem 'értett meg', Önök
sem, én sem. A kereszténység azonban elfogadta Mesterének kinyilatkoztatását és
elismerte annak lehetőségét. (E miatt nem tekinti a z iszlám a kereszténységet monoteista vallásnak.)
Három évszázadnál tovább tartott a
viaskodás, hogy ezt a misztériumot szavakba foglalják, míg végre 352-ben, a
niceai zsinat az antik Görögországban, és 381-ben a konstantinápolyi egyetemes
zsinat, megegyezett a 'Hiszekegyben'."
Az ember természetes ösztöne, ha egy
tannal találkozik, hogy meg akarja érteni. Ez itt nem sikerülhet.
Ebbe ugyan nem akar belenyugodni az
ember, mert büszke az értelmére, és hajlamos a létét is tagadni annak, amit
értelemmel fel nem érhet. Ha viszont van alázat az emberben, akkor elfogadja és
vallja ezt a kinyilatkoztatott hitigazságot.
Az üdvösség története nem más, mint azon
utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, a Fiú és a
Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek. Számos szentírási hely beszél
tevékenységéről, és ezek az elbeszélések érzékeltetik velünk jelenlétüket a világ,
és az ember életében. Csak sűrítve említek egy-két tényt!
Urunk, Jézus Krisztus az Atya, a Fiú és
a Szentlélek nevében küldi apostolait evangéliuma hirdetésére. De ugyanezt
teszi az Egyház is. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében szolgáltatja ki a
keresztséget és a többi szentségeket.
Az Atyáról mi azt a kinyilatkoztatást
kaptuk, hogy jóságos Atyánk, aki mindig és mindenütt jót gondol rólunk. Ő hívta
a létbe az egész világegyetemet. Képére és hasonlatosságára teremtette az
embert. Értelemmel ajándékozott meg minket, amely szenvedélyesen arra törekszik,
hogy mindig tovább kutasson az ismeretlenség homályában. Szívet adott nekünk,
amely képes a szeretetre. Ránk bízta az egész földet, arra törekszünk, hogy
mindent szolgálatunkba állítsunk.
A kinyilatkoztatás mondja: Isten úgy
szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta értünk. Belépett a teremtett
világba. Egy lett közülünk. Örömhírt hirdetett. Az nem volt elegendő, hogy
ember lett és tanított minket. Ő el akarta venni a világ bűneit, és ezért
meghalt értünk szeretetből, áldozatként a kereszten.
Az Isten Fiának ezt a szeretetét, amire
tanított minket, amit tett értünk, azt mi igazi mélységében soha nem fogjuk
megérteni. Még többet mondott volna el nekünk, azonban ezt nem tudtuk volna még
elviselni. Ezért ígérte meg nekünk, hogy majd a Szentlélek tovább folytatja
tanító tevékenységét, amikor már visszatért a mennybe.
Az Ő igazságát tanítja nekünk. Krisztus
kinyilatkoztatásának kincseiből merítve sugallja az embereknek mindig a az igazat és a jót. Oh, bárcsak minden honfitársunk meghallaná a Lélek
sugallta helyeset és jót, és megáldhatna minden hívő magyart, a háromságos egy Isten,
az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
Ámen.
F.F.
