Nekrológ + Dr.
Paskai László
Bevezetés
Kedves
Gyászoló Testvérek!
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és
bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus
az Utolsó Vacsora termében az ő emlékezetére cselekednünk parancsolt, és méltóképpen
szeretettel és hálával emlékezzünk mi pasaréti hívek elhunyt nyugalmazott
főpásztorunkra, Paskai Bíboros Úrra, ezzel az érte bemutatott szentmisével.
Evangélium után
Kedves
Gyászoló Testvérek!
Kedves
Bíboros Atya!
Kedves
Pacifik atya!
Lélekben újra ott vagyok az Esztergomi
Bazilika kriptájában. És mint annak idején, Gyöngyös város ősi kolostorában, fogadalmunk
letétele után, 1949. augusztus 27-én, ismeretségünk kezdetén, szeretettel
köszöntöttük egymást, úgy most is ugyanazzal a szeretettel köszöntelek, és búcsúzom
Tőled, közösségünk nevében is.
Nem akarok szentté avató beszédet mondani,
hanem csak igaz szavakat. Hiszen életed nyitott könyv volt. Tetteid, szavaid
beszélnek arról, hogy ki is voltál, s miket alkottál.
Mindenki tudja, hogy ferences voltál.
Hogy 1945. augusztus 29-én léptél a ferences rendbe. Hogy 1949. október 4.-én
tettél örök fogadalmat. Hogy elmélyedve a ferences teológia tudományában hortus
conclususban lelkes ferences fiatalként éltél, és éltünk 1950. június 13.-áig.
És akkor jött a vihar. A szerzetesek
feloszlatásának, a szétszóródásnak az éve. És akkor áldott jó emlékű magiszter
atyánk bennünket, tehetségesebbeket – élén Teveled, felvétetett a Nagyváradi
csonka Egyházmegyébe, a Központi Szemináriumba küldetett és felvétetett az
akkor megszűnt Hittudományi Fakultás újonnan létesített jogutódjára, a
Hittudományi Akadémiára.
Azt már kevesebben tudják, hogy itt a
közelben, a magyar Szentföldön, 1951. március 3-án, a szombati kora reggeli
órákban szentelt pappá Zadravecz püspök atya.
Hogy még több éven át gyakoroltuk,
szerzetes és egyházmegyés teológusokkal együtt az ökumenizmust, megőrizve a mi
ott kialakult kis közösségünk ferences szellemét.
Azt már mindenki tudja, hogy tanulmányaidat
befejezve, és teológia doktori fokozatodat megszerezve Szegedre kerültél.
Hogy1952-től volt püspöki szertartó,
majd a Szegedi Hittudományi Főiskola filozófia tanára, spirituálisa.
1965-től a Budapesti Hittudományi
Akadémián professzor, a filozófiai tanszék vezetője. Rektora volt 1978-ig a
Központi Papnevelő Intézetnek is. Tanára a jelenlegi Bíboros úrnak.
1978. április 5-én püspökké szentelték
Veszprémben.
1982. április 5-től kalocsai koadjutor
érsek.
1987. március 3-án Nagy Szent II. János
Pál pápa esztergomi érsekké nevezte ki. Érseki székfoglalóját 1987. április
25-én tartotta. A Szentatya 1988. június 28-án bíborossá kreálta.
Több Kongregációnak és Pápai Tanácsnak
volt a tagja. Így nagy rálátása volt a Világegyház problémáira, és tevékenyen
részt is vett azok megoldásában.
Embert próbáló nagy időkben volt Hazánk
nagy bíborosa. Elment a békés együttélés érdekében addig, amíg lelkiismerete
engedte, és megtett mindent, amit békés módon el lehetett érni.
A jelenlegi Bíboros úrtól idézgetek most
néhány mondatot szabadon, megtoldva saját gondolataimmal.
Nehéz években vezette az Esztergomi,
majd az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét, olyan időszakban, amikor megváltozott
az ország és az egyház egész élete. Ez az az időszak, amikor a rendszerváltozással
újra éledhettek a szerzetesrendek, ez az az időszak, amikor új intézményes
lehetőségek nyíltak az egyházak előtt is, amikor újra életre kelt a Szent Jobb
körmenet hatalmas hívő tömeggel. Ez az időszak, amikor hazatért Mindszenty
bíboros úr, és ünnepélyes újratemették Esztergomban. Ez az időszak, amikor kétszer
is pápalátogatásra került sor Magyarországon: először 1991-ben, aztán 1996-ban.
Ez az időszak, amikor boldoggá avatták Apor Vilmos vértanú püspököt. Ez az
időszak, amikor rengeteg új egyházi intézmény, iskola és karitatív és egyházi
kezdhette meg ismét a munkáját. Ez az az időszak, amikor újra éledt a hitélet,
megerősödött az ökumenizmus, nemcsak hazai viszonylatokban, hanem nemzetközi
vonalon is.
Kapcsolat létesült a Vatikán és az Orosz
Egyház között a kijevi nagy Herceg megkeresztelkedésének 1000 éves
évfordulójára rendezett nagy ünnepség alkalmával, amelyen, mint a Vatikáni
delegáció eminens tagja részt vett az elhunyt Bíboros is. Ekkor jött létre az
igen értékes kapcsolat a Kárpátaljai magyarokkal.
A leköszönő Bíboros Úr körleveléből
idézgetek.
Tizenöt éves szolgálatom idején
adottságaim és lehetőségeim szerint törekedtem szolgálni a Főegyházmegyét. Most
megköszönöm Istennek mindazt a jót, amelyet tőle ebben a szolgálatomban
nyertem.
Mindenekelőtt azt a sok lelki értéket,
amelyet a Főegyházmegye múltja nyújtott.
Kitüntetés volt számomra alapításának
ezredik évfordulójának a megünneplése 2001. április 29-én.
Az érsekség ezeréves múltja
megszámlálhatatlan értéket hordoz a keresztény hit és a magyarság védelmében,
amelyek különösen is megmutatkoztak a viszontagságos időkben. Sok érsek
kiemelten szolgálta a Főegyházmegye és a haza javát. Ebből a gazdag történelmi
örökségből most csak Isten szolgája Mindszenty József bíboros, hercegprímás
személyét emelem ki, aki a magyar egyház és a magyar nép védelmében áldozta fel
életét, és akinek a holttestét végakaratának megfelelően haza kísérhettem a
mariazelli bazilikából az esztergomi érsekek sírboltjába 1981. május 3-án.
Megtiszteltetés volt számomra, hogy boldoggá avatásának hivatalos eljárását
1994. március 19-én elindíthattam. Megvan minden reményünk, hogy hamarosan
örvendhetünk boldoggá avatásának.
Felejthetetlen élmény marad számomra
lelkipásztori látogatásom Kárpátalján 1989-ben. Meghatódott lélekkel láttam az
ottani hívek buzgóságát, kitartását, amelyet megőriztek a vallásellenes időben.
Fájdalmasan láttam a nagy paphiányt, hisz a második világháború óta nem volt
papszentelés. Megnyugtató volt számomra, hogy a látogatás alkalmával a
magyarországi lelkipásztorok kárpátaljai működésének engedélyezését
megszerezhettem. (Máshonnét vett szavait
idézem.) Amikor idehaza erről beszéltünk – Hegedős Kolos volt a ferences tartományfőnök
atyával, – azt mondta, hogy Nagyszőlősön valamikor voltak ferencesek. A
ferenceseknek volt mindig missziójuk is. És most már külföldre, Kínába, távolra
nem tudnak menni, mint missziót elvállalják Nagyszőlőst és Kárpátalját. Erre
megkönnyebbültem, megvan az öt pap, akik oda kimennek.)
Hálásan gondolok
azokra, akik vállalták Kárpátalján a missziós munkát, főként a ferences
atyákra, akik missziós közösséget hoztak létre Nagyszőlősön.
Az így elkezdődött munka eredménye lett,
hogy ferences atya személyében immár megyéspüspök irányítja az ottani hívek
lelki életét.
Nemes lelkekre jellemző sorait idézem:
Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket
megbántottam, vagy akik megbántottnak érzik magukat, mert szándékaikat,
terveiket nem teljesíthettem. Törekedtem mindig arra, hogy az egyéni igényeket
és az egyházmegye közösségének a javát objektíven szolgálhassam. Ehhez hozzáfűzöm,
hogy minden nehéz döntésemet imáimban a Szentlélek megvilágosításáért
folyamodtam, és külön is kértem a Boldogságos Szűz közbenjárását a megfelelő
döntés meghozatalára
Hálát adok Istennek, hogy 52 éven
keresztül szolgálhattam Jézus Krisztus Egyházát különböző beosztásokban,
különböző körülmények között. A végzett szolgálatomat az Úrnak ajánlom, tudván,
hogy „az Úr mond fölöttem ítéletet” (lKor 4,4).
Kedves Bíboros Atya!
Kedves Pacifik Atya!
Mint életalkonyán járó egykori teológustársad,
közösségünk nevében is, a viszontlátás reményével búcsúzom.
Nyugodjál békében!
Ámen
F. F.
