Szent Pongrác
Jézus a jó pásztor, aki vezeti híveit. Ő a
kapu, rajta keresztül léphetünk be az örök életbe. A szentek is az ő vezetésével
járták életük útját, adták életüket Jézusért. A szentek példája sarkall minket,
hogy Jézus nyomában járjunk.
Isten végzi a vetést, az ültetést, és az Ő
feladata az aratás idején a termés begyűjtése is. Ő biztosítja kegyelmével az
állandó növekedést, de a termést, a gyümölcsöt nekünk kell meghoznunk. Így jön
létre a Teremtő Isten és az ember között az együttműködés, amelynek számtalan
jó gyümölcse lehet. A teremtő akaratának semmibe vétele rossz gyümölcsöket
érlelne bennünk. Ezért kell megmaradnunk Krisztusban, mert egyedül ő tudja
biztosítani, hogy jócselekedetek gyümölcsét teremjük. az ázsiai Frígiában
született, azonban Rómában családjának gazdag ősi földbirtoka volt. mikor atyja
magas lázban elhunyt, nagybátyjához került Rómába.
Pongrác szívesen barangolt a szabad
természetben, szerette a virágokat, az állatokat. De az embereket is. Társaival
barátságban élt, még ha azok rabszolgák voltak is. Egyszer egy tanyán idős
emberrel találkozott, Marcellinusz pápával, aki ott bujkált a birtokon. A
találkozásból ismeretség, majd barátság lett. Nemsokára Pongrác is, nagybátyja
is megkeresztelkedett.
Hamarosan a rejtőzködő pápát is felfedezte
a hatóság, Pongrácot és nagybátyját is feljelentették a császárnál. Kiderült a
császár előtt, hogy Pongrác is keresztény, ám a keresztényeket bátran
védelmezte a császár előtt is. Minden hiába, vallomása nyomán a császár 304.
május 12-én lefejeztette. Temetetlenül hagyott holttestét egy bátor nő temette
el. Sírja fölé már száz év múltán templomot emeltek. Sok csoda hitelesítette
Pongrác életszentségét. Tiszteletét Szent Bonifác terjesztette el Európában.
A fagyosszentek egyike.
