28. évközi
vasárnap. A 2017
Bevezetés
A Szentírás, - így a mai 28. évközi
vasárnap evangéliumi szakaszában is - gyakran hasonlítja Isten országát
lakomához. A szentmise is egy Isten által rendezett lakoma. Mi, akik jelen
vagyunk e szentmisén, elfogadtuk a lakomára való meghívást. De mielőtt
elkezdődne az eucharisztikus lakoma, kérdezzük meg önmagunktól: menyegzős
köntösbe öltözött e lelkünk? Nem kell-e valamit alakítani a köntösön? Ha igen,
tegyük meg!
Kiriié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem fogadjuk
el minden vasárnap az eucharisztikus lakomádra szóló meghívásodat. Uram
irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy az eucharisztikus
lakomán való részvételünkön hiányzik belőlünk a lakoma öröme. Krisztus
kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy elmulasztjuk
hívni ismételten a lakomádról távolmaradókat és a nem hivatalosokat. Uram
irgalmazz!
Evangélium után
Az Úr Jézus a mai vasárnap evangéliumi
szakaszában, az Isten országáról tanítja hallgatóit. Mert nemcsak a
tanítványok, hanem minden kor hívője kíváncsi arra, hogy mi is az, illetve
milyen az? Jézus az imént hallott példabeszéddel válaszolt tanítványainak, és
válaszol nekünk is..
"A mennyek országa olyan, mint amikor
egy király menyegzőt rendezett a fiának.". Milyen egy lakodalom? Ezt még a
vidéki hagyományos lakomán legalább már egyszer részt vett városi, de főleg a
vidéki emberek egyformán jól tudják, hogy milyen. Finom ételek, italok, esküvői
torta, sokféle édesség, jókedv, zene, tánc. Együtt lehetünk családunkkal.
Kiterjedt rokonságunkkal és barátainkkal. Baráti, jóhangulatú beszélgetéseket
folytatunk. Ilyenkor a vendégek osztoznak az ünnepeltek örömében. Akit
meghívnak, kitüntetésnek érzi, "hivatalos vagyok"- így mondjuk, s ha
mégse megy el valaki, úgy érzi, hogy kimarad valami jóból.
Jézus korában is hasonló volt a menyegző,
talán azzal a különbséggel, hogy hét napon át tartott a dínom dánom. A
menyegző, a lakoma a legnagyobb esemény volt, és ma is az, nemcsak a fiatalpár,
hanem a jelenlévők számra is. Ezért érthető volt, hogy Jézus ezt a hasonlatot
használta a mennyek ország képének magyarázásához.
Ki a példabeszédben szereplő király? Maga
a mennyei Atya.
A lakomára való meghívásban Jézus, az
Istennek azt a jóságát akarja érzékeltetni, amellyel meghív bennünket az örök
élet lakomájára.
Különös, hogy a király hiába küldi
szolgáit a meghívottakhoz. Méghozzá kétszer is, azok nem törődnek a
meghívással. Elmennek, ki a majorjába, ki meg a keresete után. Mások meg
megfogják szolgáit, megverik, sőt meg is ölik. Durva viselkedésükben tetőfokára
hágott a király ellen elkövetett hálátlan és érzéketlen visszautasításuk.
Kik ezek a hivatalosak? A szöveg első
értelmezésében a Jézus korabeli választott néphez tartozókra utal, akik a Jézus
által hirdetett Isten országába való meghívást vissza-utasították. Isten
küldötteinek bántalmazása, megölése vonatkozhat a Jézus előtt élt, s választott
népet Istenhez való visszatérésre buzdító prófétákra, de magára Jézus
Krisztusra is.
A történelem folyamán a földi lakodalmas
ház, az egyház mégis megtelik. Isten ugyanis minden embert meghív a menyegzőre,
nemcsak a zsidókat, hanem a pogányokat, a régebbi korokét csakúgy, mint az
újabbakét, s napjaink pogányait is. Sőt jókat és rosszakat is egyaránt.
Az evangéliumi elbeszélés tulajdonképpen
eddig egy kerek egész. Azonban az evangélium nem történelmet, nem üdvtörténetet
tanít csupán, hanem mindig tartalmaz hallgatóinak, ma nekünk szóló üzenetet is.
Ma a megkeresztelt keresztények a hivatalosak a menyegzőre, a mennyei
lakoma előképére, a szentmisére. De elfogadják-e a mai hivatalosak erre a
lakomára szóló meghívásukat?
S gondoljunk csak arra, hogy a mai
hivatalosak közül, mennyien nem fogadják el a meghívást. Ha elfogadnák,
teltebbek lennének a templomaink az istentiszteleteken.
Sokan vannak az el-elmaradozók. - A
rendszerváltáskor vallásossá válók közt sokan vannak az el-elmaradozók a
szentmiséről, mert nem úgy történtek az események, amint remélték. A
vallásosság nem jár kézzel fogható földi előnyökkel.
Ezek ellenére még sem kell sötéten látni
sem a jelent, sem a jövőt. A Király – az Isten – gondoskodik arról, hogy
megteljék a lakodalmas ház. Napjainkban éppen a mi közreműködésünkkel!
Ma bennünket küld a mai
útkereszteződéseknél levőkhöz, az utcai járókelőkhöz, jókhoz és rosszakhoz, és
ma általunk hívja őket a menyegzős lakomára - a földire és az égire - s ma
bennünket bíz meg azzal, hogy sokféleképp értve a szót, a rongyokba
öltözötteket menyegzős köntösbe öltöztessük, hogy méltókká tegyük őket a
lakomán való részvételre. De hogy ezt tehessük nekünk is menyegzős köntösbe
kell öltözködnünk.
Ez a menyegzős köntös, amit minden
meghívottnak és lakomán résztvevőnek magára kell ölteni - biblikus szóhasználat
szerint - nem más, mint a krisztusi ember.
Nekünk, az Úr asztalához telepedőknek Pál apostol szavaival, Krisztust kell
magunkra öltenünk. Egész belső világunkat, gondolkodásunkat, érzésvilágunkat
Krisztuséhoz hasonlóvá kell tennünk. Át kell alakítanunk. Ez az átalakítás,
Krisztusmásává válás nem megy magától. De ezt segíti mindig a nekünk, adott
sokféle isteni kegyelem.
A mai példabeszédről elmélkedve, köszönjük
meg Urunknak, hogy meghívott Igéje és Szent Teste eucharisztikus asztalához. És
kérjük, hogy segítsen bennünket az útkereszteződéseknél álló honfitársainkat,
hívni a lakodalmas házba. És segítse a keresztényeket üldöző távoli országokban
tevékenykedő misszionáriusainkat, hogy bátran, félelemmentesen és eredményesen
hívják az útkereszteződéseknél állókat a lakodalmas házba, Isten országába.
Ámen
