Keresztelő
Szent János
Egyházunk a megváltó Jézus előfutárjának,
Keresztelő Jánosnak a születését ünnepli a mai napon, ezt az eseményt olvassuk
az evangéliumban.
A történet előzménye, hogy az éppen
templomi szolgálatteljesítést végző Zakariásnak megjelent Isten angyala és
közölte vele a hírt, hogy gyermeke fog születni. Zakariás nem hitt az isteni
küldöttnek, ezért büntetésként megnémult, nem tudott beszélni mindaddig, amíg
meg nem valósult a vele közölt ígéret, azaz meg nem született a gyermek.
Némaságának megszűnése azt a hatást váltotta ki, hogy az addig Erzsébettel
együtt örvendező rokonságot félelem töltötte el.
Mi ez a félelem, ami megszállja a
jelenlévőket? A Bibliát figyelmesen olvasó ember nem lát ebben semmi meglepő
újdonságot, csupán azt, hogy az Istennel való találkozás bizonyos félelmet
kelt. Ezért van az, hogy amikor Isten kinyilatkoztatja magát az embernek, belép
valakinek az életébe és megszólítja, őt vagy egy angyal által feltárja tervét,
akkor szinte mindig ezzel kezdi: „Ne félj!”
Ezt mondta az angyal Máriának Jézus
születésének hírüladásakor és ezt mondta Zakariásnak is János születésének
bejelentésekor, de így köszönti a feltámadt Jézus is apostolait megjelenései
alkalmával, hogy csak néhány újszövetségi példát említsünk.
A bibliai emberek Isten megjelenésekor arra
gondoltak, hogy valakinek meg kell halnia vagy legalábbis súlyos büntetést kap.
Éppen a félelem érzését akarja Jézus megszüntetni bennünk. Ezért bátorít minket
arra, hogy Atyánknak szólítsuk Istent és tekintsük magunkat az ő szeretett
gyermekeinek.
Keresztelő János születésével Isten
belépett egy gyermektelen házaspár, Zakariás és Erzsébet életébe. Jézus
megtestesülésével Isten belépett egy szűz leány, Mária életébe. Mindezek új
korszakot, a megváltás idejét nyitották meg az emberiség történetében.
Miért félnénk attól, hogy Isten belép a mi
életünkbe? Ebből csak valami jó születhet.
