2021. augusztus 28., szombat

22. évközi vasárnap

22. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumban kritikával illetik az apostolok néhány tanítványát a tisztátalan kézzel való étkezés miatt. Jézus azonban nem a külső tisztátlanságra, hanem belső tisztátlanságra, házasságtörésre, stb. hívja fel a figyelmüket, s figyelmünket. Vizsgáljuk meg a lelkiismeretet     

 Kiriié litánia

 Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg tisztátalan kézzel való étkezésünket

Urunk Jézus Krisztus! Add, hogy törődjünk a belső tisztátlansággal is.

Urunk Jézus Krisztus! Add, hogy belső mentes legyen minden belső tisztátlanságtól.

Evangélium után

A farizeusokról és szokásaikról hallottunk a mai vasárnap evangéliumában.

Az Úr Jézusnak itt nagyon köznapi dolgok adják az alkalmat ahhoz, hogy Isten hamis tiszteletéről beszéljen. A tanítványok "tisztátalan" kézzel ettek, azaz étkezés előtt nem mostak kezet.

Márk közli olvasóival, akik pogányok lévén, nem ismerték a zsidó szokásokat, hogy a zsidóknak nagyon sok előírásuk volt, amelyek mind a tisztálkodással voltak kapcsolatban. Ezeket fontos vallásos előírásoknak, "isteni parancsoknak" tekintették.

Nagyon sok tapasztalat, évszázadok, vagy évezredek tapasztalata kodifikáltathatta velük ezeket a törvényeket. Ezeknek szigorú betartása és betartatása eredményezte azt, hogy a zsidó nép több ezer éven át fennmaradt.

Más oldalról közelítve ehhez a kérdéshez. Ha az Úristen azt akarta, hogy népe fennmaradjon, hordozója legyen a népek tengerében az „egy Isten” eszmének, s a kinyilatkoztatásnak akkor ezeket a természetes előírásokat tágabb értelemben „Isten törvényeinek”. Amikor azonban ezeket az előírásokat olyan komolyan vették, hogy bármilyen okból történt megszegésüket bűnnek, isteni parancs megszegésének tekintették, nagyot tévedtek, mert ezek csak "emberi parancsok" voltak

. A törvényeknek a betűjét és nem a szellemét nézték. Betű szerinti megtartásukat szükségesnek és elegendőnek is tartották az üdvösséghez. Ezért lett vallásosságuk farizeuskodó, képmutató, látszatvallásossággá.

Félreértés elkerülése végett az Úr Jézus nem dicsérte meg a mosdatlan kézzel étkező tanítványait. De egy ügyes fordulattal tanítványairól, magukra, a kérdező farizeusokra irányította a figyelmet és rámutatott a lélek és szív nélküli, külsőséges, látszatvallásosságuk veszélyére.

Fejükre olvasta az Írás szavait. Mondván: jól jövendölt rólatok a Próféta: „ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.”

Sajnos, ez a vád nemcsak a farizeusokra vonatkozik. Állandó veszélyként kíséri sok vallásos ember vallásosságát is. Sokan ragaszkodnak bizonyos vallásos gyakorlatokhoz, amíg a körülmények kedvezőek, amíg eufórikus hangulat árasztja el nemzetünket, addig gyakorolgatjuk is. De, ha váratlan fordulat következik be, és jön a restauráció, el –elhagyogatják. Vallásosságuk, még látszatvallásosságnak sem mondható. Már csak ritkábban, járnak templomba. Leginkább csak nagyobb ünnepek alkalmával.

Szokásból még megkereszteltetik gyermekeiket. De sok szomorú tapasztalattal. Jó részüknek nemcsak templomi esküvőjük, de polgári esküvőjük sincs már.

Szokásból templomi esküvőt is kérnek a jegyesek. Sok esetben már csak az egyikük van megkeresztelve. Templomba pedig, igen ritkán járnak csak.

Egyházi temetést igényelnek elhunyt szeretteik részére, de még a Miatyánkot sem tudják együtt imádkozni a szertartást végző pappal, főleg nem az elhunyt megjelent tisztelői.

Az elhunytért bemutatott szent-misén pedig, csak igen kevesen jelennek meg. A megjelentek közül is sokan úgy viselkednek, mintha életükben először látnának ilyesmit.

Mindez édeskevés a vallásossághoz, a hiteles kereszténységhez, de félve mondom ki, édeskevés az üdvösséghez.

Mit ér a keresztelő, ha csupán a gyertya ég a szülők kezében, de nyoma sincs lelkükben az élő hitnek?

S mit érnek az olyan vallásos szokások, amikor oly távol van az ember a szíve az Istentől, hogy már ajkával sem dicséri az Istent?

Hová vezet az egyén, de a közösség életében is, ha az ember már ajkával sem dicséri az Istent? Hová a közömbösség? Nézzünk körül! Engedi visszaszorítani az erkölcsöt! Engedi nyomulni egyre nyíltabban az erkölcstelenséget, engedi nyomulni a bűnt. Engedi a démosz, a nép uralma, a demokrácia helyett a látszatdemokráciát, a valóságos diktatúrát kialakulni. Engedi a verejtékkel szerzett jövedelmekből még az utolsó filléreket is elvenni úgy, hogy még újunk hegyéből a vér is kiserken. Ha azt mondják, hogy eddig paternalista módszereket követve, osztogattak, de most már engedik a piac törvényeit érvényesülni, és nem osztogatnak. Valóban, hanem fosztogatnak.

Az Úr Jézus jajt kiáltott annak idején az özvegyek és árvák házait felélő farizeusokra. Mi miért nem tudunk jajt kiáltani az utolsó filléreinket is felélő, fekete pénteket ránk hozó, nagyokat mondó képmutató farizeusokra. De legalábbis nem támogatni őket, nemzetünk tönkre tevésében, utolsóvá tételében a nemzetek sorában.

Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy a mi vallásosságunk felülmúlja a farizeusokét, mentes legyen minden képmutatástól és farizeusságtól, és akkor evangéliumi értelemben vett kovász és só leszünk nemzetünk számára.

Amen

Szeretettel búcsúzom Tőletek: Béke és Áldás