Kármelhegyi Boldogasszony

Kármelhegyi Boldogasszony

A Szentírás számos helyen meg- emlékezik a Kármelhegy szépségéről, ahol Illés próféta védelmezte az Istenbe vetett hit tisztaságát (lKir 17-19). A XII. században néhány remete Berthold keresztes lovag vezetésével erre a helyre vonult el a világtól. Ebből alakult ki az Istenszülő párt- fogása alatt szemlélődő életet élő karmelita rend. Stock Szent Simon 1251. július 16-án része- sült a skapuláré látomásában. Acco eleste után a karmeliták kénytelenek voltak elhagyni ősi remeteségüket, ahová 1630-ban térhettek vissza.

Hazánkban a karmeliták férfi és női ága is működik. Híres kegyhelyük a Huba utcai templomuk. Míg fiatal voltam gyakran jártam oda. Megfürödtem a kegyhely kegyelmi fürdőjében. Diákokkal Győrben járva felkerestük a karmelita templomot, hisz sokáig itt nyugodott Boldog Apor Vilmos vértanú püspök holtteste.

Több nagy szentjük van. Avilai Nagy Szent Teréz, egyháztanító, és Lisieux-i Szent Teréz, a missziók egyik védőszentje. Kármel címmel megjelenő negyedéves folyóiratuk gazdag lelkiségi lap. Házaik egyben lelkigyakorlat végzésére is szolgálnak; az imádság és a lelki elmélyülés helyei.

Szűzanya tiszteletben elmélyülni vágyó testvérek keressük fel ezeket a helyeket.

Ámen.

F. F.

Szent Bonaventura

Szent Bonaventura püspök

és egyháztanító

Giovanni di Fidanza a Viterbo melletti Bagnoregióban született. Édesapja tehetős orvos volt, aki nagy gondot fordított beteges kisfia gyógyítására és nevelésére. Giovanni a ferencesek rendházában kezdte meg tanulmányait. A hagyomány szerint a Bagnoregióba látogató Szent Ferenc ölébe vette, és ezzel kigyógyította súlyos betegségéből. A Szent csak annyit mondott: jó jövő, vagy is buona ventura. Szentünk neve is innen származik.

1235-ben, 27 éves korában Bonaventúrát már Párizsban találjuk. Aquinói Szent Tamás Campendium theologiae című műve mellett Bonaventúra Breviloquium című műve a legnevezetesebb teológiai összefoglaló.

Az őt meglátogató Szent Tamás azt kérdezte tőle: „Hol a te könyvtárad?” Azt válaszolta, a feszületre mutatva, hogy ez az én könyvtáram.”

A kisebb testvérek rendjét (ferencesek) bölcsen irányította, ezért rendfőnöknek választották. A Káptalan megbízásából elvállalta Szent Ferenc életének a megírását. E műve nem sokkal ezelőtt jelent meg Piusz atya kitűnő fordításában. Az őt meglátogatóknak mondotta korábbi tanítómestere, „Hagyjátok a Szentet a Szentről írni”.

A rend második alapítójának és atyjának tekintjük őt. A Pápa Albano bíboros püspökévé nevezte ki. Éppen mosogatott a konyhában, amikor hozták a bíborosi kalapot, azt kérte tőlük, hogy tegyék a kalapot a fogasra, míg ő a mosogatást befejezi. 1274-ben halt meg Lyonban, néhány hónappal Aquinói Szent Tamás halála után. A „doctor seraficus” nevet kapta az utókortól.

F.F.

Bűnbánat

Bűnbánat

Tirusz és Szidon, s három város, Korozain, Betszaida és Kafarnaum azt minden bizonnyal örömmel vették, hogy Jézus náluk tette a legtöbb csodát, hogy meggyógyította betegeiket, de azt már nem hallgatták szívesen, amikor a megtérésről és a bűnbánatról beszélt nekik.

A bűnbánat és a megtérés Jézus igehirdetésének egyik legfontosabb eleme. Már fellépését megelőzően és azt előkészítendő Keresztelő János, az ő előfutára is a bűnbánat keresztségét hirdette a népnek. Jézus pedig így kezdi fellépését: ,,Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban" (Mk 1,15). Az apostolokat is azzal indítja missziós útjukra, hogy hirdessék az embereknek: térjenek meg, mert elközelgett az Isten országa.

Mi tehát az említett városokban lakók bűne? Hallják a tanítást, látják a csodákat, de hatás nélkül marad bennük mindez. A csodák ellenére sem hisznek Jézusban és nem ébred fel bennük a bűnbánat. A hitet és a bűnbánatot hiányolja náluk. Meghalljuk-e mi, nekünk szólónak érezzük-e Jézus bűnbánatra hívó szavát? Hitet, bűnbánatot ébresztenek-e bennünk szavai?

Ámen

F. F.

Jobban szereti

Jobban szereti …

A közúti forgalom résztvevői jól ismerik az elsőbbség megadásának szabályait. Aki ezeket figyelmen kívül hagyja, súlyos és élet-veszélyes balesetek előidézője s áldozata lehet.

Mai szentmise evangéliuma hasonló szabályt tartalmaz: az Istennek, Jézus Krisztusnak kijáró elsőbbség megadásának törvényét. Arra figyelmeztet, hogy Istennek mindig és minden körülmény között elsőbbséget kell biztosítanunk. Még a vérségi kötelékekből származó emberi előjogok sem menthetnek fel senkit az Istennek kijáró elsőbbségadás kötelezettsége alól: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” – mondja Jézus a mai evangéliumban.

Nehezen értelmezhetők és épp ezért félreérthetők ezek a krisztusi szavak. Először is el kell oszlatni egy téves hiedelmet. Amikor az Úr Jézus az Őt követőktől mindenek feletti szeretetet kér, egy szóval sem mondja azt, hogy ne szeressük szüleinket, vagy testvéreinket, sőt … „Nem felbontani jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni!” – hangzik Krisztus szava minden idők embere felé. És ebben a törvényben, amit beteljesíteni jött, s amit a mai kor embere lassan már teljesen elfelejt, ott van a negyedik parancs is: a Tiszteld és szeresd szüleidet parancs is!

Semmi sem idegenebb Krisztus tanításától, mint úgy értelmezni a mai evangéliumban hallott szavait, mint amelyek a természettörvényre, a vérségi kapcsolatra épülő szülői szeretetet gyöngítenék. Ha szavait helyesen értjük, helyesen értelmezzük, könnyen belátjuk, hogy nem gyöngítik azt, hanem erősítik!

A Krisztus szeretetétől áthatott ember szereti, még pedig nagyobb szeretettel, szereti nemcsak apját és anyját szereti, hanem másokat is, mint a nemhívő Hiszen tudja, hogy hacsak egy pohár vizet is adott a szomjazóknak, s ha az élet emberibbé tételéért bármit is tett vagy tesz, nem marad el jutalma.

Ámen

F.F.

15. évközi vasárnap

15. évközi vasárnap. 

Bevezetés

Az életben a nagy tervek végrehajtása nagy előkészületeket igényel. Hosszas előtanulmányok szükségesek, pályáztatás, megfelelő emberek a megfelelő helyekre. Krisztus is nagy műve végrehajtásához kiválasztotta a megfelelő embereket, az apostolokat, és próbamissziókra küldte őket. Krisztus bennünket is kiválasztott és missziós feladattal bízott meg bennünket. Teljesítjük-e mi ezt a feladatunkat és hogyan? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Ébreszd fel bennünk a missziók iránti érdeklődést. Uram irgalmazz!

Urunk! Adj mélységes együttérzést az ősi, szórvány közösségekben élő üldözött keresztények iránt. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy a kegyetlen kínzásokat szenvedett vértanúinkat tiszteljük, és égi közbenjárásukat kérjük. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Napjainkban a médiumok, de a felnőtt és buzgó katolikusok is többször szóvá teszik, hogy az egyház - és itt főleg a papságra gondolnak - eltávolodott az Úr Jézus szellemétől. Az egyházból hiányzik az önzetlenség és az áldozatos szellem. A papság szemére vetik, hogy túlságosan alkalmazkodik, még a szentbeszédekben is, a világhoz, és anyagias.

Nekik kapóra jönnek Jézusnak a mai evangéliumi szakaszban, tanítványaihoz intézett figyelmeztető szavai.

Jézus valóban óvja őket az anyagiasságtól. Meghagyta nekik, hogy ne a földi javaktól várják létük biztonságát. Meghagyta, hogy az útra ne vigyenek semmit, sem kenyeret, sem pénzt csak vándorbotot.

Önzetlenségre, szerénységre szegénységre szólította őket, és az isteni gondviselésbe vetett bizalomra.

A ma embere, a hívek jó része is inkább bízik az anyagiakban, az emberi összeköttetésekben, mint magában a gondviselő Istenben.

A mai evangélium Jézus nyilvános működésének kezdeti szakaszába engedett betekintést. Jézus, korának vándortanítójaként járta Izrael városait és falvait. Tanítványokat gyűjtött maga köré. Tanítványaival kilépett a szűkös polgári keretek közül. Elhagyták otthonukat, családjukat és minden vagyonukat.

És Jézus mennybemenetele után is is együtt maradtak, s folytatták Jézus elkezdett művét. Útrakeltek. Honfitársaik megérthették, hogy elközelgett Isten országa: a betegek lábrakeltek, a leprások megtisztultak

A krisztushívők száma egyre nőtt, sokszorozódott. Ma a kereszténység jelen van az öt világrész mindegyikén. Az üldözések ellenére ma is hirdetik, hirdetjük Krisztus evangéliumát.

Ma viszont már a komputerek világában élünk, és ugyancsak megváltoztak külső körülményeink. A lelkipásztorok is új környezetben kell, hogy hirdessék az evangéliumot. Ki vetheti szemükre, ha ma nem járnak mezítláb és vándorbottal a kezükben? Ma örülnek a lelkipásztorok, ha autóval el tudnak jutni a rájuk bízott 4 5 falú híveihez. Külföldet járva, voltam olyan helyen, ahol a lelkipásztor csak kis repülőgéppel tudott eljutni a híveihez.

Ma az új idők igehirdetéséhez sokkalta inkább, mint bármikor szükségesek az anyagiak is. A modern technika és hírközlő szervek igénybevétele nélkül az igehirdetők ma már nem boldogulhatnak.

Megváltozott a világ, és az evangélium hirdetőinek ebben a megváltozott világban kell hirdetniük evangéliumot. De Jézus tanítványainak mindenkor, ma is, tanúságot kell tenniük a jézusi szegénységükről, a szegények melletti elkötelezettségükről és a Gondviselésbe vetett hitükről. Ferenc Pápa is ezt hangsúlyozza ismételten és ismételten. Most az Ecuador-i látogatásán is egy milliós tömegnek Quitóban.

Emlékezzünk csak kezdetre. Félretetette a luxusautókat.

Az egyház ugyanis nem taníthat másokat, ha maga nem mer Istenre hagyatkozni, s ha nem hisz annak a jézusi mondásnak az igaz voltában, hogy "keressétek - hirdessétek - előbb az Isten országát, a többiek majd mind hozzáadatnak nektek”.

Odafigyeltünk-e Testvérek az evangélium szavaira. Felfigyeltünk-e arra, hogy Jézus nemcsak küldetést adott tanítványainak, hanem hatalmat is a démoni erők felett?

Sokan kételkednek abban, hogy egyáltalán vannak-e démoni lelkek. Hol és hogyan működnek? Vannak bizony elegen! Napjainkban durvább és kifinomultabb formában; filantróp, álhumanisztikus ideológiákban. És mi tétlenül nézzük a tevékenységüket. Trójai Falóként engedjük be őket.

Egyik ferences honlapról idézek: „A múlt hét végén a zsámbéki busz fele a migránsokkal volt tele, Bicskénél szálltak le. Fegyelmezettek és “eurokomformok” voltak. A tömegük és maga a tény, hogy egyszerre itt lettek, olyan tény, ami meglepő, és ismerjük el, félelemkeltő. Legalább is én félek, mi lesz, mikor a busz kétharmada lesz velük tele, mikor lesz az, amikor már nem lesz helyünk a buszon? Lesz-e helyem a hazámban nekem, keresztény magyar embernek – és unokáinak – egy év múlva, tíz év múlva? Leszünk-e üldözöttek a saját országunkban? Lehetünk. Nézzük csak meg, Budát hogy foglalták el a törökök.” - Hannibal ante portas! Cselekedjünk addig, amíg nem késő!

És mi nem cselekszünk, még   az Ég segítségét sem kérjük. Nem emeljük fel hangunkat az olyan kegyetlen cselekmény ellen sem, mint ami a múlt szombaton történt. A szíriai Yakoubiah ferences plébánosát Dhiya (Dzsija) atyát elvitték a fegyveresek. S az óta semmi hír róla. Csak jelzés a helyébe lépőnek, hogy jöhetsz testvérem vértanúnak.

Ezekről hallgat a világ. A sajtó. A magyar is. Ennek köszönhető, hogy ma Magyarország Missziós terület. Van tehát hol gyakorolnunk küldetésünket. Hatalmunk is van a gonosz szellemek kiűzésére. Éljünk is vele. Űzzük ki a gonoszt e világból, magunknál kezdve.

Ámen

F. F. 

Szent Benedek

Szent Benedek

Szent Benedek ünnepén, amikor szerzetestestvéreinkre és nővéreinkre gondolunk, vegyük észre alapfeladatunkat. Nemcsak nekik kell szegénynek, engedelmesnek és tisztának lenni, hanem mindenkinek: De ők a minták. Mindenki másnak pedig választott élethelyzetétől függően kell e hármat élnie. Életet adni, de tisztán, irányítani, de a másikat figyelve, felhasználni a föld javait, de nem pazarlóan. Nem véletlen, hogy egy diktatúra, amikor Krisztust el akarja felejtetni az "alattvalóival" első lépésként a szerzeteseket likvidálja. Aztán persze csodálkoznak, hogy légszomjat kapnak az emberek: lelki légszomjat.

Aligha találunk erre beszédesebb példát, mint azt, hogy a párt-elit a gyermekeit hazánkban a megmaradt katolikus középiskolákba íratta.

De nem csak ők, hanem sok ezren. S amikor bekövetkezett a fordulat, s nemzeti keresztény kormány alakult, közülük, egyházi iskolákban végzettek közül kerültek élre nemzetünk, közösségeink vezetői.

De nem véletlen az sem, Szent Benedek Európa egyik társ fővédőszentje. Hiszen fiai tették kereszténnyé Európát, s benne Hazánkat is.

Hálával tartozunk neki, illetve nekik. És imádkozunk azért, hogy amit elkezdtek Hazánkban, azt tovább folytathassák a jó Isten bőséges kegyelmével.

Ámen

F. F.

Apostolkodás és üldözés

Az apostolkodás és üldözés

A tegnapi részlet folytatásaként a  mai evangéliumban újabb tanácsokat  ad útnak induló küldötteinek Jézus arra vonatkozóan, hogy milyen  lelkülettel induljanak és végezzék  feladatukat. Felhívja figyelmüket  arra, hogy  nem fognak  mindenhol  elragadtatással  és  örvendezéssel  találkozni,   hanem jelenlétük,  fellépésük,   szavaik  és   tetteik  miatt   támadásokra is számíthatnak. Mindez bizonyára nem  érte váratlanul a küldötteket,  hiszen Mesterük mellett  korábban már  megtapasztalhatták,  hogy őt  sem  fogadta mindenki jószándékkal. Sorsuk  tehát  abban is  hasonlít  az  őket  küldő Jézuséhoz, hogy eredmények és  kudarcok egyaránt fogják  őket is érni.

Ha nem így volna, azaz ha mindenki tetszéssel és megelégedettséggel hallgatná őket, az minden bizonnyal arra utalna, hogy eltértek attól a tanítástól és igazságtól, amit  Jézus  bízott rájuk.  Nem  nőhetnek Mesterük  fölé,  nem mehetnek a saját fejük után, nem képzelhetik azt, hogy saját  bölcsességük nagyobb az Isten bölcsességénél.

Az  Egyház története  folyamán   minden  korban,   így  napjainkban   is megtapasztalható, hogy  a  krisztusi  igazság megosztást  kelt,  de  ennek magyarázata nem abban  keresendő, mintha  nem volna az  valóban a  legfőbb igazság, hanem az az oka, hogy a különböző emberek másként fogadják azt. Hallgatok-e a  küldöttekre,  akik  Krisztus  üdvösségre  vezető  igazságát hirdetik nekem?

H. H. S.

Gonosz lelkek kiűzése

Gonosz lelkek kiűzése

Az evangéliumban hallottuk, hogy Jézus hatalmat adott tanítványainak a tisztátalan lelkek ki-űzésére.

Ne idegenkedjünk e szavaktól. Nem valami látványos ördögűzésről van itt szó. Sokkal inkább az emberekben, a bennünk lakó, idézőjelben „tisztátalan lelkek” kiirtásáról. Az önzés, a szűkkeblűség, az intole-rencia, a kapzsiság és a rágalom, bennünk, emberekben lakó ördögeinek a kiirtásáról. Az indulat és gőg, a pénz és hatalom kísértéseinek lelkünkből történő kiirtásáról. Ez, az idézőjelben: tisztátalan lelkektől való megszállottság, és nekünk ezektől kell megszabadulnunk. Elsősorban Jézus tanításának megtételével.

Mert e világnak szüksége van, gonoszszellemektől mentes emberekre, hogy megtapasztalhassa Istennek általunk történő működését.

Szabaduljunk meg a bennünk lévő gonoszszellemtől. Tegyük tisztává, és tartsuk tisztán lelkünket. S legyünk mi is gonosz lelkeket e világból kiűzők.

Ámen

F.F.

Pásztor nélküli nyáj

Megesett rajtuk a szíve!

„Bejárta a városokat és a falvakat" (35.v.) hallottuk az imént az evangéliumban. Ezen a körúton Jézus mindenütt beteg, elcsigázott emberekkel találkozik. Jézus tudja, hogy a nyomorúság nem csak egy helyzet, hanem egy tudat állapot is. Jézus gyógyítása pedig, belülről halad kifelé, ha tetszik a lélektől a test felé. A gyógyításának első állapota az együttérzés, a második a prédikálás, mely azt szolgálja, hogy a betegségben és nyomorúságban magukra maradottak visszanyerjék a kapcsolatot az Istennel és az együtt érző társadalommal. Majd legvégül, meggyógyít mindenféle betegséget.

Jézus Isten nevében végzett tevékenységének mindegyikét, az együttérzést, a tanítást és a gyógyítást is, a szánalom hatja át. Ez vezeti át egy másik lelki és testi állapotba az embereket, ennek az érzésnek a fölkeltése tanítványai körében és hallgatóságában átalakítja az embereket. Ennek a munkának az összefoglalása vezet egy új jézusi mondáshoz: ,,Az aratni való sok, de a munkás kevés." (37.v.).

Szavai és cselekedetei nyomán a tanítványok is átélték a ,,pásztor nélküli nyáj" elhagyatottságának érzését. És ez a félénk apostolokat arra kényszeríti, hogy Jézus nyomába lépjenek és ők is gyógyítsák a betegeket és minden rászorulót segítsenek. És minket? Szintén erre. Hogy tegyük a jót mindenkivel.

Ámen

F. F.

14. évközi vasárnap

14. évközi vasárnap

Bevezető

A mai, évközi 14. vasárnap evangéliumában Jézus. a názáreti zsinagógában, az Izaiás féle jövendölés szavait felolvasva fenséges szavakkal szól földijeihez. Hallgatói, bár csodálkoznak beszédén, mégis hitetlenek maradnak. Nem ismétlődik-e meg ugyanez templomainkban is egy-egy szentbeszéd meghallgatása után. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié Litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor közömbösen hallgatjuk a szavaidhoz fűzött magyarázatokat. Uram irgalmazz!

Urunk Tedd szívünket készségessé igéd hallgatására. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy a szentbeszédből mindig meghalljuk a nekünk szóló tanítást. Uram irgalmazz!

Evangélium után

„Honnét vette ezt?”

Názáret lakóinak, akikkel Jézus együtt játszott, dolgozott, akik között gyermekkorát és ifjú éveit töltötte, halva az ő szavait, komoly fenntartásaik voltak vele szemben.

Hallottak arról, hogy más falvakban, Kafarnaumban, Gerazában csodákat tett, hogy nagyon komoly tanítói tekintélye van, azonban ezek a hírek nem tudták kétségeiket eloszlatni.

Hogyan tehet ez a falunkból származó asztalos ilyen dolgokat? Hogyan beszélhet Isten Követeként?

Hiszen Jézus olyan egyszerű emberként élt eddig közöttük, mint ők. Honnan vette ezt a tudást? Hogyan mondhatja magát Istentől küldött prófétának?

Míg a názáretiek megbotránkoztak rajta, addig ő nem botránkozik meg magatartásukon, hanem csak csodálkozik hitetlenségükön. Ekkor hagyja el ajkát a híressé vált mondás:  "Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában."

Az evangélista azonban azzal fejezi be a történetet, hogy ahol nincs hit, ahol e helyett kétség és tagadás van, ott Jézus nem tud csodákat tenni. Mond valamit számunkra ez a megállapítás?

Mert Názáret lakói nincsenek egyedül hitetlenségükkel. Mindenütt találkozhatunk hozzájuk hasonló emberekkel. Jézus evangéliuma ma is sok hitetlenséggel találkozik. Az ember Jézussal kapcsolatos megbotránkozás a názáretieké után is ott volt hol nyíltan, hol lappangva minden korban. Napjainkban is tovább él, és Egyháza sem mentesül ettől. Személye ma is sokszor nem hitet, hanem kétségeket ébreszt.

Ennek egyik oka, ma is hasonlít Jézus kortársainak, s valamennyi kor hívő emberének a nehézségeihez. Hogyan lehet a Názáreti Jézus egy ilyen kis falu egyszerű lakója Isten prófétája, az emberiség Megváltója?

Nézzük, mit mond az Írás? Mert ehhez a kérdéshez a mi korunkban újabbak kapcsolódnak.

Lehet-e az evangéliumok beszámolóit hitelesnek tartani, amikor olyan sokszor találkozunk hiszékenységgel, hosszú ideje tartó hiszékenységgel, teológiailag tarthatatlan üzenetekkel. amelyekből üzletet csinál a pénzvilág?

A médiumok azt hitetnek el a nem gondolkodó emberekkel, amit akarnak? Ma ezt, holnap pedig ennek az ellenkezőjét? Vajon nem ilyenek voltak-e a Jézus korabeli hírközlők, az evangélisták is?

Nem! Azt hiszem, ekkora gátlástalan, s butító tudatformáló hatalommal sohasem rendelkeztek a médiumok, az események rögzítői, továbbadói, vagy elhallgatói.

A nagy pogány történetíró elve vezette a kora kereszténykor íróit is, az evangélistákat is. Sine ira et studio, harag nélkül és komoly felkészülés után írták le az eseményeket, amint Lukács evangélista írja: az Apostolok Cselekedetében. Miután mindeneknek gondosan utána járt, csak akkor rögzítette a tényeket.

A hitelesség kérdése összefügg a könyvek őrzőjének a megbízhatóságával. Sokan vetik fel a kérdést: Hűen őrizte-e, őrzi e az Egyház Krisztus tanítását?

A kérdés mellett ne menjünk el szótlanul. Amennyire lehetséges válaszoljuk meg a kérdést, oszlassuk el kételyeket. Mert az eloszlatott kételyek erősítik a hitet.

Az evangéliumokat és a köréje csoportosuló többi szent könyvet, egészen a 16. századig hiteles isteni tekintély vette körül és másfél évezreden át jelen volt az európai kultúrában. Erre az isteni tekintélyre támaszkodva magyarázta és hirdette az Egyház az Írásokat. Szentek és tudósok olvasták és magyarázták, gazdag és szegény, hatalmas és egyszerű emberek ennek világossága mellett éltek. A Szentírás isteni és történeti hitelességét sok történeti tény, esemény támasztotta alá.

Csak egy tényt említek. Amikor a IV. század elején az addig üldözött katakombaegyházat szabadsággal ajándékozta meg az Úr. Cezárea püspöke, Eusebiusz a teljes Szentírást 50 példányban lemásoltatta. Ebből a félszáz példányból kettő maradt meg napjainkig. Az egyik a Vatikáni Múzeumban van, a másik pedig a londoni British Múzeumban. Van-e ennél ősibb, féltve őrzöttebb könyve e világnak?

És, ami számunkra igen fontos, hogy a ma olvasó kezébe adott szövegek egyeznek az ősnyomtatványokkal.

A Krisztus Egyháza a történelme folyamán mindig azzal a tudattal élt, és hirdette Krisztus evangéliumát, hogy az szent és hiteles.

Nincs helye a názáretiek és későbbi korok embereinek Jézus igéjével kapcsolatos kételyeknek. Ebben a hiteles könyvben olvassuk: hogy bizony-bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Ég és Föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. De honnét vette azokat? Ő maga mondja, hogy azok az igék, amiket mondok nektek nem tőlem, hanem az Atyától valók. És azok örök életet adó igék.

Ámen.

F. F.

Sarlós Boldogasszony

Sarlós Boldogasszony

Szűz Mária látogatása Erzsébetnél

Magyarországon a régi szokás szerint ma ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária látogatását. Az ünnepet a világegyház május 31-én üli meg.

Az aratási munkálatok miatt nálunk Sarlós Boldogasszony a mai ünnep népies neve. Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a magnificát, amely az óta is a keresztény ember kedves imádsága.

Mária útnak indul. Azért indul, hogy segítsen. Az Istennel való találkozás a másik ember felé kell, fordítson bennünket. Nem tarthatom meg magamnak, amit kaptam. Nem csak nekem, mindenkinek akarja rajtam keresztül adni az Isten. Mária példája erősítsen a másik emberhez való fordulásomban.

F.F.

Gadaraiak

Kérték, menjen el határukból.

Békességet, biztonságot teremtett Jézus ezen a tengerparti fövenyen. A gadaraiak újra kimehettek oda, nem kellett rettegniük és nem kellett félniük többé. Ugyanakkor ezek az emberek elmennek Hozzá, és ahelyett, hogy dicsőítenék Istent ezért a csodálatos tettért, megkérik, hogy menjen el innen.

Amikor ezt a történetet olvasom, nagyon sok szinte megmagyarázhatatlan ténnyel találkozom. nagyon meglepett a gadaraiak kérése. Lehet olyan épeszű ember, aki, amikor őt meglátogatja Isten vagy Istennek Fia, akkor azt mondja Neki, menj el innét? És rájöttem: igen.

Ugyanis Isten Fiának a jelenléte, a hatalma, az, hogy Őt nem tudjuk kontrollálni, mert olyan erőknek parancsol, amit mi nem ismerünk. Ez sok esetben kényelmetlen lehet. Az emberek megtanulnak hamar a félelmekkel, a rossz dolgokkal együtt élni. A gadaraiak megszokták azt, hogy ez a két kísértő halott, ez a két zombi, ott mászkál a tengerparton, tőlük félni kell, de ők elfogadták ezt a tényt. És akkor jön Jézus.

Kedves Testvéreim, amikor az ember a jóságnak ilyen fokával találkozik, igenis megretten tőle. Amikor az Istennek a hatalmával ilyen direkt módon találkozunk, megijedünk, mert nem tudjuk még megmagyarázni sem, mert nem tudjuk elképzelni sem. És amit nem tudunk elképzelni, megmagyarázni, ami kétségek közé taszít bennünk, attól igenis félünk, hiszen mi nem osztozunk ebben az Isteni hatalomban. Mert higgyék el, a legnagyobb bajuk a gadaraiaknak az volt Jézussal, hogy ők nem rendelkeztek ilyen ördögöt kiűzni tudó erővel és hatalommal. Ők nem voltak képesek megtenni mindezt.

Testvéreim, mi sem tudunk a jézusi csodához hasonló csodákat tenni, de elfogadjuk azokat, mint istenünk velünk tett irgalmának és jóságának a jelét.

Ámen 

F.F.

Ki nekem Krisztus?

Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe.

Bevezetés

Ma, Péternek, az apostolfejedelemnek és Pálnak, a népek térítő apostolának az ünnepét ünnepeljük. Simon Péter testvérével, Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé. Kősziklaként ő lett az apostolok feje. Antióchia, majd Róma püspöke. Pál a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, és ettől kezdve minden erejével Jézus örömhírét hirdette. A népek apostolává vált. Mindketten a Néró féle üldözés során 67-ben szenvedtek vértanúhalált Rómában.

Ünnepük evangéliumi szakasza szerint, amint halljuk majd, Jézus, közvélemény-kutatást végez tanítványai körében. "Isteni pedagógiával" kérdve kifejtő módszerrel vezeti el tanítványait a lényeges kérdéshez: "Kinek tartanak engem az emberek?" Tanítványai szerint a nép nagytekintélyű prófétának tartja, meg is nevezve egy – egy híresebb prófétát. Jézus azonban tovább kérdez: "Hát ti kinek tartotok engem?" Péter erre olyan kijelentést tesz, amit csak a Szentlélek tudott vele kimondatni. Az "Isten Fölkentjének." nevezte Jézust.

Jézus egykor apostolainak tette fel a nagy kérdést. Ma nekünk szegezi ezt a kérdést. Mert ma sem a kívülállók véleményére kíváncsi, hanem a miénkre. Mert ma ránk bízza művének folytatását.

Nekünk Krisztust már ismerő keresztényeknek a válaszunk sem lehet más, mint Péter apostolé: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!”

Pétert eme vallomása tette olyan sziklává, amelyre épül az el-pusztíthatatlan krisztusi mű. Az Egyház. Jézus szavaival: „Te Péter vagy, azaz szikla, és én erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt rajta soha”.

A századok során, és ma is, sokféle támadás érte és éri, a sziklára épült Egyházunkat, de egy sem tudta és tudja legyőzni. Ezt a szikla lényegéhez tartozó isteni kohéziós erő biztosítja.

Jézus sziklának nevezte Pétert. Ennek hallatán érdemes elgondolkoznunk azon, hogy vajon minket minek nevezne? Széltől, közszellemtől ingatott nádnak, kiszáradt gyümölcsfának, útszélre esett magnak, hamis sáfárnak, akik elherdáljuk örökségét?

Szeretném hinni, hogy ezek egyikének sem! Hanem bennünket is sziklának, akik sziklaszilárd hitünkkel járulunk hozzá egyháza megrendíthetetlenségéhez.

Ámen

F.F.

13. Évközi vasárnap

Bevezető

A mai, évközi 13. vasárnap evangéliumában leírtak szerint, a hihetetlennek, Jairus kisleánya életre keltésének látásától, a csodálkozástól magukon kívül lévőknek azt mondta Jézus: „adjatok neki enni!” Miért mondta ezt Jézus nekik? Miért került ez a mondat bele a Szentírásba? Mit mond ez nekünk? Neked és nekem?

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az evangélisták által közölt történetek közül, a halottakat feltámasztó jézusi tettek támasztanak a legtöbb kérdőjelet bennünk. Annak ellenére, hogy ma, napi hírek közt szerepelnek az újraélesztések. Azon gondolkodunk, hogy milyen biológiai állapotból, tetszhalott, vagy a klinikai halál állapotából hozta vissza Jézus az élők sorába azt, akit elhunytnak tekintettek. Az evangélista ennek a történetnek a leírásával azt akarja elérni, hogy olvasói foglalkozzanak azzal a kérdéssel, hogy lehetséges -– idézőjelben - az újraélesztés, lehetséges a halálból való föltámasztás. És ezzel előkészítse a Jézus feltámadásában való hitet.

Egyébként, a sorok mögött olvasni tudók észreveszik, hogy ennek a történetnek fontos mondanivalója az, hogy az Ur Jézus az élet Ura! Az imént említett történetből, és hozzá hasonlókból, ki kell, hogy érződjék Krisztus és a kereszténység e világnak szóló optimista üzenete. Ezekből a történetekből sugárzik az élet és halál kultúrájának a küzdelmében élők felé, az élet szeretete, az élet igenlése. És érezzük. hogy nekünk is életigenlőknek kell lennünk! S küzdenünk, s harcolnunk kell a halál kultúrája ellen, mindaz ellen, ami károsítja, s pusztítja az életet.

Ezért emelünk szót újra és újra a meg nem születettek életének a védelmében. És ezért harcolunk az önpusztítás ellen, az alkoholizmus és kábítószer élvezés minden formája ellen! Azért, hogy azok, akik már rabjai e szenvedélyeknek, akik már betegek, evangéliumi kifejezéssel: „már halálukon vannak”, meggyógyuljanak. Megérintse őket az Ur Jézus, s újra életre keljenek.

A ma körülöttünk élő fiatalok között sok, a halálán levő, Jézus keze érintését, Jézus segítségét igénylő fiatal. De sajnos, a mi világunkban kevés a Jairus, kevés az olyan szülő, aki Jairushoz hasonlóan könyörögne Jézushoz: „Halálán van a leányom, Gyere, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen."

Ugyanakkor nagy tévedésben is vagyunk, hogy azt mondjuk maguk tehetnek róla, és hajlamosak vagyunk arra, hogy róluk, nemzetünk, s jövőnk zálogáról, hazánk ifjúságáról, szokásairól, szórakozásairól mondjunk elitélő véleményt, és nem azokról, akik ilyen körülményeket, helyzeteket teremtenek számukra.

Nem vesszük észre, hogy egy régóta tartó liberális szellemi áramlatnak az áldozatai ők. Nem róluk, hanem a nemzetünket elkereszténytelenítő liberális szellemi áramlatról kell elmarasztaló ítéletet mondanunk, és határozott megálljt kell mondanunk nekik. Ez az elkereszténytelenítő áramlat nem ma kezdődött

Amikor 1894-ben a szabadelvű liberális parlamenti többség megszavazta a kötelező polgári házassági törvényt, mondotta az egyik keresztény képviselő. Ezzel a szavazattal Magyarország megszűnt keresztény ország lenni. Félek attól a jövőtől, amelyet ezzel a törvénnyel hazánkra hoztak.

Félelme beteljesült. Megszűnt a házasság egynek, szentnek és felbonthatatlannak lenni. El-elma-radoztak az egyházi esküvők. Növekedni kezdett a széteső házasságok száma. Megroppant a nemzet összetartó ereje.

Majd kezdett el-elmaradozni a polgári esküvő is. Helyébe jött az élettársi kapcsolat. A tudatos, gyermek nélküli kapcsolat, a születési szám rohamos csökkenése. 1980 óta, 35 éve, negatív a természetes szaporulat, egyvárosnyival csökken évente hazánk népessége.

S tovább folytatódik a házasság lerombolása. Kiiktatják a családi életből az anya, az apa fogalmát, s bevezetik az egyes, illetve kettesszámú szülőt.

Bevezetik a nemnélküliséget. A biológiai adottságtól független nemi állapotot, amelyet úgy változtathat az ember, mint például a ruháját. Ezek után szükségszerűen jön az egyneműek házassága, a házasság teljes kiüresítése, az emberi nem biológiai katasztrófája.

Az azonos neműek „házasságával” kapcsolatban érdemes észrevenni az, hogy nem érdekelne senkit a baloldalon ez a harc, ha nem egy újabb civilizációs intézmény lerombolásáról lenne szó. Az azonos neműek „házassága” nem arról szól, hogy a férfiak házasodhassanak férfiakkal, a nők pedig nőkkel, hanem a férfiak és a nők közti házasság lerombolásáról. Olyan dolog ez, amit az idősebb nemzedék tagjai közül sokan még értenek, de a fiatalabbaknak, akik számára a házasság intézménye már alig létezik, nemigen tudnak átadni.

A házasságkötések folyamatos csökkenése önmagáért beszél. Nyugaton a házasság intézménye lassan elenyészik. A család immár nem több pislákoló fénynél a Nyugat éjszakájában.

S hogy ifjúságunk és egész társadalmunk ott van ahol van, az a mi közömbösségünk és fásultságunk eredménye is. Annak idején kivették és mi kiadtuk a kezünkből az imakönyvet, a rózsafüzért. Bár lehetőségünk van rá, mégsem vesszük újra kezünkbe az imakönyvet, sem a rózsafüzért. És nem fordulunk Jairusokként Krisztushoz, aki segítségét nem tagadná meg tőlünk sem, ma élőktől sem!

Mindezek ellenére, nem szabad megadni magunkat a Sorsnak, mintha ez lenne a mi megmásíthatatlan végzetünk, hanem tenni és imádkozni kell! S Jairusokként könyörögni kell Jézushoz a halálon levőkért! Elsősorban a nemzet, s az egyház jövőjének zálogáért, a fiatalságért, de nemzetünk valamennyi halálán lévő gyermekéért.

Mindezt azért, hogy rátehesse Jézus kezét halálán lévő gyermekeire, mint egykoron Jairus leányára, s megérintse, életre keltse és élhessen végre népünk Istennek tetsző szép életet.

Ámen 

F.F. 

A leprás meggyógyítása

A leprás meggyógyítása

„Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem. Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: Akarom! Tisztulj meg!”.

A lepra szörnyű betegség. Jézus korában is az volt, sőt egyenlő volt a halállal. Aki ebben betegedett meg, az élő halottnak számított. A kilátástalan élet reménytelenségében elszegényített ember képe jelenik meg előttünk ebben a leprásban. Egy gyógyíthatatlan beteg ember áll előttünk, akiben nem csak kimondhatatlanul nagy életösztön, élni akarás található, de még ennél is sokkalta nagyobb bölcsesség és hit, mely őt Jézushoz vezeti.

Az evangéliumi jelenet jól alkalmazható a mai ember sajátos vonásainak megrajzolására is. Nem ritkán úgy tűnik ugyanis, hogy korunk emberei közül is sokan kezdik fölfedezni saját magukon a gyógyíthatatlanul beteg lelkület jeleit: Az önmagától is undorodó, de kitaszítottságát és magányát el nem fogadó, reménytelenségébe bele nem nyugvó ember tüneteit. És keresi a megoldást, a kiutat.

És egyre többen jönnek Jézushoz, és kimondhatatlan boldogságot találnak a Szabadítóval való találkozásban.

Ugyanazt teszik, amit az evangéliumi ember: leborulnak Jézus előtt és kérlelik. „Ha akarod, te meg tudsz. Jézus válasza nem lehet más, mint amit az evangéliumi leprásnak mondott, mint a szeretet evangéliumi parancsa: Akarom! Tisztulj meg! Hiszen ezért jött, ez az ő messiási küldetése, hogy szabadulást hirdessen a raboknak, gyógyulást a betegeknek.

Ma, amikor töménytelen sok a gond, a probléma, a baj, az aggodalom és félelem, jézusi, evangéliumi emberekre van szüksége a világnak, akik nem csupán megállapítják a pusztító bajokat, az emberiséget reménytelenségbe és kilátástalanságba taszító sebeket, de képesek gyógyítani is.

Van-e erő és van-e gyógy-szer a kezünkben a sebek és betegségek gyógyítására, a háborús pszichózis világméretű szításának a megakadályozására?

 A legfontosabb gyógyszer az, hogy nem feledkezünk meg róla: mi is gyógyult emberek vagyunk, s hálára kötelezettek. Azt a Jézust kínáljuk a világnak, aki minket is meggyógyított, aki egyedül volt képes nekünk is reményt és örömet adni. Azt a Jézust, aki azt mondta: „Békét adok nektek, az én békémet adom nektek, nem miként a világ, adom én nektek.”

A meggyógyított emberről azt írja az evangélista: „alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot”. És ennek az lett a következménye, hogy „mindenünnen özönlöttek Jézushoz az emberek”.

Jézus bennünket is valami hasonló tanúságtételre hív, tanításának mindenfelé történő hirdetésére és híresztelésére, hogy mindenünnen özönjenek Hozzá az emberek.

Amen 

F.F.

Keresztelő Szent János születése

Keresztelő Szent János születése

Bevezető

Ma Keresztelő Szent János születését ünnepli a liturgia rangos főünneppel.

Születésének csodás körülményein kívül, a hívő ember tudja, hogy Ő keresztelte meg Jézust a Jordán vizében. Hogy megtérést és bűnbánatot hirdetett. Hogy Heródes lefejeztette.

S azt is, hogy a Szentírás, úgy mutatja be őt, mint Jézus előhírnökét.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy tudunk-e mi Jézus előhírnökei lenni, megtérni vágyó kortársainknak. Miben és hogyan?

Evangélium után

Ma, amint már említettem, Keresztelő Szent János születését ünnepli az Egyház. Míg Jézus születését december 25-én, addig a nála idősebb unokatestvérét, 6 hónappal korábban, június 24-én.

Nincs is más a szentek között, mondja Ágoston, akinek a születésnapját ünnepélyesen megünnepelnénk. Megünnepeljük Keresztelő Szent Jánosét, és megünnepeljük Krisztus Urunkét. E tény mellett szó nélkül elmenni nem lehet.

Ágoston párhuzamot von a két születés között, s érdekes tényekre hívja fel a figyelmünket.

Keresztelő Szent Jánost egy idős, meddő asszony hozza a világra, Krisztus Urunkat pedig egy fiatal Szűz.

János apja megnémul, mert nem hiszi, hogy majd fia születik. Krisztus születését pedig hittel fogadja a Szűz.

Keresztelő Szent János átmenet az Ó- és Újszövetség között. Hogy ő valamiképp ilyen határ, azt maga Urunk Jézus Krisztus is megmondta: "A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig tartottak"(Lk. 16, 16).

Az Ószövetséget személyesíti meg, de egyben Ő az Újszövetség hírnöke is. Mint az Ószövetség megszemélyesítője, idős szülőktől születik, viszont mint az Újszövetség megszemélyesítője, már anyja méhében prófétál. Még meg sem született, amikor Szűz Mária látogatásakor már ujjong anyja méhében. Már ekkor, mielőtt meglátta volna Jézust, nyilvánvalóvá lett, hogy ő Krisztus előfutára.

Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hangzott el a kérdés azok részéről, akik hallottak születésének csodás körülményeiről?

János születésekor megoldódik apja, Zakariás nyelve és csodálatos, himnikusan szép profetikus szavakkal mondja el, hogy mi lesz belőle.

"Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani,

Mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját;

Az Üdvösség ismeretére tanítod nemzetét,

Hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük".

Amit Zakariás előre megmondott, az mind beteljesült. Tudjuk mi lett belőle! Az Ószövetség utolsó prófétája, Jézus előhírnöke.

Aki méltó lett arra, hogy megkeresztelje, s rámutasson és bemutassa a bűnbánatot tartó embereknek Jézust eme szavakkal. "Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit."

Nekünk is ez a feladatunk! Hogy hiteles keresztény életünkkel, megtérni vágyó honfitársainknak, rámutassunk a világ, s benne hazánk bűneit is elvevő Isten Bárányára, Jézus Krisztusra.

Ámen

F.F.

Évközi 12. vasárnap

Évközi 12. vasárnap

Bevezetés

A háborgó tenger lecsendesítéséről szóló mai evangéliumban az apostoloknak Jézushoz intézett kérdése: ”Mester nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”, el szokta e hagyni a mi ajkunkat? És Jézusnak az apostolokhoz intézett kérdésére:”Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Mit válaszolnánk?

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Jól ismert jelenetről hallottunk a mai evangéliumi szakaszban. Jézus lecsendesíti a vihart, amely már-már elsüllyedéssel fenyegeti a bárkát.

Ha valaki felszínesen olvassa, vagy félfüllel hallgatja, annak olyannak tűnhet, mintha egy mesetörténet lenne az egész. Aki viszont hittel szemléli, az felteszi a kérdést: mit akar üzenni nekünk ma ez a történet? Miért került bele ez a Szentírásba, hiszen még minden bizonnyal sok hasonló eset történt Jézussal. Miért hát pont ez a történet, és miért pont így maradt ránk, ahogy ránk maradt?

Ha még egyszer végigpergetjük az eseményeket figyelmes szemmel, akkor figyelemreméltó az, hogy Jézus a dühöngő vihar kellős közepén, nyugodtan alszik a bárka végében a vánkoson. A figyelmes szemlélőnek itt felvillan az, hogy Jézus, az Isten Fia olyan emberré lett értünk, akit nem kímélték az elfáradt emberi test törvényei. S igencsak kimerült lehetett, hogy ilyen nyugalommal tud aludni a dühöngő viharban, a hullámok dobálta bárkában. S igencsak sokat dolgozhatott aznap, hiszen este történik mindez. A tanítványok viszont halálra rémülnek.

A figyelmes szemlélő itt ismét egy furcsasággal találkozhat. Tudjuk, hogy Jézus tanítványai közül nem egy tapasztalt halász volt. Pontosan azon a tavon, amelyen most éri őket ez a vihar. Azon a tavon, amely mélyen, 208 méterre a tenger szintje alatt fekszik, és igen különleges az időjárása. Gyakoriak a hirtelen támadt viharok, amelyek veszedelmesen felkorbácsolják vizét. Az Úr Jézus is kedvelte a tó környékét. Gyakran hajózott egyik partjáról a másikra.

És most komoly viharba kerültek. De minden bizonnyal nem először kerülnek életükben ilyen helyzetbe. S azelőtt, minden bizonnyal, tapasztalatukkal és hidegvérrel már többször is megbirkóztak ilyen esetekkel. De most mégis halálra rémülnek a tapasztalt halászok. Felköltik hát Jézust azzal, hogy "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?"

Meglehetősen felnagyítva tálalják a helyzetet Jézusnak, mert korántsem lehetett oly életveszélyes a helyzet nekik a tapasztalt hajósoknak. S akkor Jézus lecsendesíti a vihart és így feddi meg tanítványait: "Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?"

Ennek az eseménynek lelki mozzanatai megismétlődnek a mai ember, a mai keresztény ember életében is. Nem csak a tavak, s tengerek viharaiba kerültek életében, hanem az élet viharos tengerén hánykódó hajóban élőkében is.

Az emberiség története nem más, mint egy háborgó tenger, az emberiség pedig a viharos tengeren hánykódó hajó.

Bár tudományunk segítségével sok győzelmet arattunk a természet erői felett, ennek ellenére mégsem állíthatjuk, hogy életünk mentes minden katasztrófától. ¬ Gondoljunk csak a Föld különböző helyein előforduló, embereket hullámsírba temető hatalmas árvizekre, szökőárakra Vagy a falvakat, városrészeket eltüntető földrengések számtalan emberáldozatára is. - Gondoljunk csak a félelmetesen szaporodó közlekedési, légi és közúti balesetekre. Vagy a megfertőzött vizekre, termőföldekre, levegőre, az - ózonveszélyre. - De gondoljunk a népek és nemzetek között támadt, és hosszantartó pusztító viharokra és háborúkra is.

Ilyenkor vetődik fel a hívő ember lelkében: „Mester! Miért tűröd? Miért nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”

Igen is törődik! Mert ennek a háborgó tengernek a lecsillapítója, a veszedelemben forgó emberiségnek a megmentője, az ebbe az emberiségbe beleszületett örök Ige, Jézus Krisztus. Hiszen ő és az ő tanításától forrásozó szeretet és jóság tudja az emberiség különböző csoportjai között keletkezett viharokat lecsendesíteni, és őket, testvéri s békés együttélésre, s a ránk leselkedő veszélyek közös összefogással történő elhárítására hangolni.

Nem nehéz elképzelni, hogy mivé is lenne ez az időközönként hol itt, hol ott sérüléseket szenvedő hajó, ez a szenvedő emberiség, a közös összefogás, a krisztusi szeretet által létrehozott karitatív intézmények, a könyörülő, a segítő, az áldozatos szív és szeretet nélkül. Az ebben kételkedőktől kérdezi ma is az Úr: „Még mindig nincs bennetek hit?”

Ebben a veszélyes világban, ezen a háborgó tengeren úszik Szent Péter hajója, az egyház is. Az egykori törékeny sajka valóságos óceánjáró hajóvá lett. Képes arra, hogy a háborgó tengeren hánykolódókat, a hajótörötteket felvegye és befogadja, szinte magát az összemberiséget.

De reálisan tudomásul kell vennünk, hogy miként az evangéliumban említett, Genezáreti tavon átkelő hajó, úgy az egyház is nyílt tengeren hajózik mindig és egy pénzimádó világ keltette viharos hullámok dobálják időközönként és ezért a hajó utasait hatalmába keríti a félelem.

De azt is tudnunk és hinnünk kell, hogy ez a hajó soha el nem merül, fluctuat, sed non mergitur. Hullámok dobálják, de el nem merül, mondja a régi mondás, s hiába kísérlik meg időközönként a lehetetlent, hullámsírba küldeni. Sem külső, sem belső erőkkel ezt el nem érhetik, mert ha aludni látszik is olykor-olykor, de velünk van mindig az Úr a világ végéig! Hívő magyarokkal is!

Hát akkor miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit? Kérdi tőlünk is, és honfitársainktól is, ismételten Jézus.

Mi szeretnénk bizonyítani életünkkel és tetteinkkel, hogy igen is van bennünk hit. Hiszünk Abban, Aki egykor, a betű szerinti értelemben, ma pedig a sokféle értelemben háborgó tengert lecsillapítja a Benne való hitünk által.

Ámen

F.F..

Krisztus Szent Teste és Vére

Úrnap-vasárnap

Bevezetés
Ma Úrnapja van! Mennyi kedves és szép emléket idéz gyermekkorunkból! Látjuk a virágot hintő fehér ruhás kis elsőáldozó leányokat, a piros ruhás csengettyűs ministránsokat, a zászlós, éneklős körmenetet, a hervadó lombokból Jézusnak épített sátrakat, s magát a csillogó szentségtartóban közöttünk lévő Jézust, amint elhalad a térdelő emberek sorfala előtt. Mindezek a külsőségek ma már szinte újraéleszthetetlenül a múlté. De nem a múlté az Euchariszta titka, s annak kiemelt módon, újraéledő körmenettel történő megünneplése sem, mint nálunk is, az előző szentmise végén. Ma mi is különös tisztelettel, szeretettel és mély hittel irányítsuk tekintetünket hitünk nagy titkára.

Kirie Litánia
Urunk Jézus! Te mondtad, „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.” Tégy készségessé bennünket Tested és véred vételére, hogy életünk legyen. Uram irgalmazz!Urunk Jézus! Te mondtad, hogy velünk maradsz az Eucharisztiában a világ végéig. Kérünk, maradj velünk életünk minden napján! Krisztus kegyelmezz!Urunk Jézus! Te azt mondtad, hogy Te vagy az Élet kenyere. Kérünk Te légy majd életalkonyunkon a Szentútravalónk is! Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az Úr Jézus isteni nagyvonalúsággal közölte velünk terveit és nem hagyományozott ránk fontoskodó paragrafusokat. Amit azonban nagyon fontosnak tartott, azt igyekezett alaposan belevésni emlékezetünkbe. Gyakran beszélt például szenvedéseiről és közelgő kereszthaláláról. Ismételten megígérte a Szentlélek elküldését.De talán semmit sem készített elő olyan gondos szeretettel, mint az Eucharisztia alapítását. Számos csodatettével élesztgette, növesztette apostolaiban a hitet, hogy majd készségesen fogadják nagyszerű ajándékát.A kánai menyegzőn borrá változtatja a vizet és kenyérszaporító csodáját ezrek és ezrek láthatták. Ezekkel hitelesítette azt a csodátlan csodát, amellyel nekünk ajándékozza szent teste kenyerét.Sokszor szinte érthetetlen, hogy Jézus mennyire ragaszkodott a földhöz és az emberekhez. Éppen Ő, aki oly kevés megértésben részesült és saját szavai szerint, sokszor nem volt hová lehajtsa fejét.
Jól tudta, hogy földi küldetése befejezésekor visszatér az Atyához és ezért szívügyének tekintette annak megszervezését, hogyan maradjon övéi között.
Bezzeg mi emberek ellenkezőképpen gondolkozunk és cselekszünk. Igaz az életösztön szálai minket is a földhöz kötöznek. Ám a betegségek, szenvedések, súlyos kudarcok keresztútján igen gyakran főleg idős korban a halált sóhajtozzuk.
Idős korban sokszor már kerüljük az emberek társaságát is, mert kikoptunk közülük, elhaltak mellőlünk, akiket tiszteltünk és szerettünk. S történik mindez azért, mert nem Jézus szemével nézzük az életet.
Akik nem az ő szemével nézik az életet, azok értékvakságba esnek, és nem veszik észre azokat a szépségeket, amelyekkel Isten teleszórta a világot. Jézus azonban tudta, mi lakik az emberben, a külszín mögé látott és mindenütt fölfedezte a teremtés szépségét. Ezért is nevezett minket "övéinek", azért tartotta örömnek az emberek fiai között élni.
Mit bánta Ő, hogy ellenségei megszólják és megvetik azért, mert együtt eszik-iszik a bűnösökkel! Mit tudtak ők Lévi, Zakeus, Magdolna lelki értékeiről, amelyet bűnbánatuk, megtérésük keltettek életre és sokszoros örömöt varázsoltak az égi lakók arcára is?! Jézus mindezeket az értékeket látta, értékelte és ezért akart köztünk maradni. Megkezdett földi életére nem akart pontot tenni.
Szerette a földet, ahol olyan nagyszerűen teljesítette az Atya akaratát. Az a harminc s egynéhány esztendő, amit közöttünk töltött, nagyon kevés volt mindannak megtételére, amire a szeretet ösztönözte.
Szépen írja Paul Claudel, a költő: "Legyetek részvéttel iránta, mert csak 33 év állott rendelkezésére, hogy szenvedhessen értünk!"
Amikor az Eucharisztiáról szólok, ismételten eszembe jut az életből távozni készülők ősi szokása.
Örök emberi szokás, hogy a földi létből távozni készülők végrendelkeznek. Szétosztják szeretteik közt, amijük van. Mindenkinek szeretnének valami, rá emlékeztetőt adni. Igen, adni, adni valamit utoljára, ami megőrzi a szerető emlékezetet. És mert magunkat nem adhatjuk, adjuk azt, ami a miénk. Emléktárgyakat, amelyeket arannyal von be a szeretet.
Csak egy valaki élt itt a földön, aki elég hatalmas volt ahhoz, hogy mindenkinek a tér különböző helyein s különböző időpillanatokban élőknek odaajándékozza nem azt, ami az övé, hanem önmagát.
És Ő, aki Istenfiaként, emberré lett, sorsközösséget vállalt velünk, hogy megmenthessen bennünket. Most még tovább ment, hogy közöttünk maradhasson, hogy mindenkié lehessen, borba és kenyérbe rejti istenségét és emberségét is! Mindezt, mint végrendelkező teszi közvetlen halála előtt.
Halálodat hirdetjük Urunk és hittel valljuk föltámadásodat, míg el nem jössz! Mondjuk, szent Testének és Vérének oltárainkon történő megjelenése után.
Testvéreim! Miért éppen az Úr halálára emlékezünk a szent pillanat után? Azért, mert halálára emlékezni annyi, mint emlékezni hitünk, ma különös ünnepélyességgel ünnepelt titkára, a keresztáldozatára, amely Urunk Jézus emberiség inti szeretetének a csúcsa. Emlékezni az Eucharisztiára. Ma már nem azt mondjuk, hogy az Oltáriszentség titkára, hanem az utolsó vacsorai szeretetlakomára. Emlékezni az Úr Jézus végtelen szeretetére.
Halálára emlékezni annyi, mint emlékezni Urunk Jézus Krisztus nagy ígéretére. Bízzatok! Én legyőztem e világot! Én veletek vagyok a világ végezetéig.
Amen

F.F.

Dávid Fia

Péntek

Miután Jézus ügyesen megválaszolt a különféle vallási csoportok képviselőinek kérdéseire, most ő kérdez. Kérdése a Messiás származására vonatkozik, akiről azt gondolták, hogy Dávid királyi családjának leszármazottja lesz. Jézus kérdésének különös színezetet ad az a tény, hogy hallgatósága időnként olyan kijelentést tesz róla, amely szerint ő Dávid fia, tehát a Messiás. Gondoljunk csak például a vakra, aki Dávid fiától várja a segítséget. Más esetben Péter nevezte mesterét Messiásnak. (vö.: Mk 8,29). Jézus azonban nagyon tartózkodó ezen kijelentésekkel kapcsolatban, s nem nevezte magát Dávid fiának. Tanítványaiban ennek ellenére kialakult róla az a kép, amely szerint ő a Messiás, amelynek alapja mindenképpen az volt, hogy cselekedeteiben és tanításában a messiási idők jelét vélték felfedezni.

Habár napjainkat nem nevezhetjük messiási időnek, mégis hittel valljuk Ő a mi Messiásunk!

Könyörülj rajtunk, Urunk!

Ámen.

F.F.

Levirátus

Levirátus

Isten a Szentírásban alapvető eligazítást adott a földi életre és rést nyitott a mennyei boldogság titokfalán is. Soha nem keverte össze a két életformát.

A földi életnek alaptörvénye a szeretet parancsa. Ennek lényege, hogy minden ember a szeretet szolgálatára van teremtve. Boldogítani kell azokat, akiket az Isten gondviselése rábízott. Ennek legszembeötlőbb formája a család, ahol a házaspár egymást kell, hogy boldoggá tegye, és ebből a boldog közösségből fakadjon az új, boldog élet, a gyermek.

A gyermek, a jövő nemzedék, egyelőre boldogított, később szülei boldogítója, segítsége és új házasként majd a saját családjának boldogságforrása lesz.

A család továbbvivője is a gyermek. Isten az Ószövetségben a család fennmaradásáért hozta a levirátus törvényét, amelyet a történetben a szaddúceusok emlegetnek. Őket viszont nem a meddőség, a gyermektelenség kérdése foglalkoztatja, hanem a túlvilág létének a tagadása, mert ott megoldhatatlan problémák lennének, mint például a nősülés, s a házasság. Ott viszont, mondja Jézus, az emberek már nem nősülnek és nem házasodnak.

A mai evangéliumi szakasz, emlékeztessen a mai házasságok szomorú állapotára, az élettársi kapcsolatokra, a válásokra. S tegyünk meg mindent azért, hogy mindannyian szentnek tartsuk, és tegyük a házasságokat.

Ámen

F.F.