Szent Simon és Júdás apostolok
2014. október 28.
Bevezető
Ma Szent Simon Tádé és Szent Jakab apostolokat ünnepli a liturgia. Simonról és Júdás Tádéról keveset tudunk. Azt azonban biztos állíthatjuk, hogy vérük ontásáig teljesítették küldetésüket, hirdették Jézust, a feltámadottat. A tanúságtételben követjük e mi őket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Evangélium után
Szent Simonról keveset tudunk. Szent Lukács evangéliuma és az Apostolok Cselekedetei zélóta, azaz buzgó vagy rajongó jelzővel illeti. Ez a mellékneve arra utalhat, hogy meghívása előtt az ismert zsidó politikai csoportosuláshoz – a zélótákhoz – tartozott, akik erőszakos megmozdulásoktól sem riadtak vissza a Rómától való függetlenségük visszaszerzésében. A legenda szerint Perzsiában szenvedett vértanúságot.
Szent Júdás Tádé a tizenkét tanítvány egyike, Jézus rokona, unokatestvére. Az áruló Júdástól való megkülönböztetésül nevezi az evangélium Tádénak. Az evangélium szerint Mária, így Jézus közeli rokona. Ismert két unokája. Ő a Júdás levél szerzője.
Ennyit róluk.
És valami fontosat Jézusról is.
Ezekben a napokban történt, amikor kiválasztotta apostolait, hogy kiment
a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket. – Hallottuk az evangéliumban.
Urunk Jézus minden komoly döntését megelőzte az imádság. Arra tanít, hogy csak akkor dönthetünk helyesen, ha bennünk a Szentlélek működik. Időre van szükségünk, amíg átjár minket, hogy a folytonosan a világhoz igazodó énünk ismét bekapcsolódjon az eredeti „áramkörbe”, vagyis Isten szentháromságos élete működjék bennünk.
Azzal a gondolattal is „eljátszhatunk”, hogy vajon a kiválasztás miatt imádkozott, vagy éppen az imádság közben értette meg, hogy ki kell őket választania. Ha igazán jó gondolatokat szeretnénk kapni, forduljunk Ahhoz, Akitől elleshetjük, miként kell életünk, s az Élet dolgairól vélekednünk.
2014. október 28.
Bevezető
Ma Szent Simon Tádé és Szent Jakab apostolokat ünnepli a liturgia. Simonról és Júdás Tádéról keveset tudunk. Azt azonban biztos állíthatjuk, hogy vérük ontásáig teljesítették küldetésüket, hirdették Jézust, a feltámadottat. A tanúságtételben követjük e mi őket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Evangélium után
Szent Simonról keveset tudunk. Szent Lukács evangéliuma és az Apostolok Cselekedetei zélóta, azaz buzgó vagy rajongó jelzővel illeti. Ez a mellékneve arra utalhat, hogy meghívása előtt az ismert zsidó politikai csoportosuláshoz – a zélótákhoz – tartozott, akik erőszakos megmozdulásoktól sem riadtak vissza a Rómától való függetlenségük visszaszerzésében. A legenda szerint Perzsiában szenvedett vértanúságot.
Szent Júdás Tádé a tizenkét tanítvány egyike, Jézus rokona, unokatestvére. Az áruló Júdástól való megkülönböztetésül nevezi az evangélium Tádénak. Az evangélium szerint Mária, így Jézus közeli rokona. Ismert két unokája. Ő a Júdás levél szerzője.
Ennyit róluk.
És valami fontosat Jézusról is.
Ezekben a napokban történt, amikor kiválasztotta apostolait, hogy kiment
a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket. – Hallottuk az evangéliumban.
Urunk Jézus minden komoly döntését megelőzte az imádság. Arra tanít, hogy csak akkor dönthetünk helyesen, ha bennünk a Szentlélek működik. Időre van szükségünk, amíg átjár minket, hogy a folytonosan a világhoz igazodó énünk ismét bekapcsolódjon az eredeti „áramkörbe”, vagyis Isten szentháromságos élete működjék bennünk.
Azzal a gondolattal is „eljátszhatunk”, hogy vajon a kiválasztás miatt imádkozott, vagy éppen az imádság közben értette meg, hogy ki kell őket választania. Ha igazán jó gondolatokat szeretnénk kapni, forduljunk Ahhoz, Akitől elleshetjük, miként kell életünk, s az Élet dolgairól vélekednünk.
Ámen
F. F.
