2015. augusztus 22., szombat

21. évközi vasárnap

21. évközi vasárnap 

Bevezetés
Miként az Úr Jézus földi életében, - hallani fogjuk a mai evangéliumi szakaszban, - sokan azt mondták tanításáról, hogy kemény beszéd, úgy ma is. És elhagyták, hagyják Jézust. A 12 hűségeshez intézett szavai: ma a nagy kísértések idején élő hűségesekhez szólnak: „Ti is el akartok hagyni engem, hozzánk szólnak.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit az Utolsó Vacsora termében cselekednünk parancsolt az Ő emlékezetére.

Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem gondolunk a Téged elhagyó testvéreinkre. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem kellően tudatos bennünk, hogy Nálad vannak az örök élet igéi. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Add, hogy mindig annak tudatában éljünk, hogy Te vagy az Út, az Igazság, s az Élet. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A tanítványok közül sokan, akik hallgatták Jézusnak az Élet kenyeréről szóló tanítását, azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszavonultak, és többé nem jártak vele. Elhagyták Jézust. Pontot tettek annak az időnek a végére, amelyet együtt töltöttek Jézussal. Számukra Ő többé nem az Út, nem az Igazság és nem az Élet. Úgy gondolják, egy tévedéstől szabadultak meg. Valójában azonban abba a világba térnek vissza, amely a bűn és a halál hatalma alatt áll.
Döntésük nem előrelépést jelent az élet útján, hanem inkább hanyatlást.
Az életben ma is sok olyan „előrelépés” van, amely, ha közelebbről megvizsgáljuk, végeredményben visszalépést jelent. A Krisztust elhagyók, a fejlődést és haladást csak álarcként használják. Ma sok előrelépésnek mondott, szép szavakba csomagolt tény, visszalépés és bűn.
Bűn az ember orvosi segédlettel történő megölése, az eutanázia.
Bűn a magzati élet kioltása, bűn a magzati élettel, embrióval való kísérletezés, s kereskedés.
A minap voltam vidéken. Védőnő rokonom mondta, hogy ebben az évben eddig 16 cigány és 1 magyar született a faluban. Korábban törpe kisebbség volt a faluban a cigányság.
Sziszifuszi munkát végzek. Népünk még mindig tehernek mondja azt, ami az anyaméh gyümölcse. Holott naponta imádkozza: „áldott a te méhednek gyümölcse”. Hangsúlyozom: az ima (Erzsébet szavai) a gyermeket nem tehernek, hanem gyümölcsnek, még pedig áldott gyümölcsnek mondja.
Amikor megengedett lett a „magzatirtás”, - bocsánat a kifejezésért. Püspök Kari körlevélből vettem a szót, akkor a Püspöki Kar az 1956. szeptember 12-én kelt körlevélben figyelmeztette népünket a tragédia lehetőségére e szavakkal:”Török, tatár nem tudta elpusztítani nemzetünket, de nemzetünk elpusztíthatja saját maga önönmagát.”
Az új honfoglalók már itt vannak a határnál, sőt határon belül.
De visszatérve az evangéliumi jelenethez. Annak idején nem mindenki hagyta el Jézust. Zárójelben, hála Istennek ma sem. A tizenkettő ott maradt Jézus mellett. Ők még nem indultak el, de szándékuk felől még nem nyilatkoztak.
Jézus megtehette volna, hogy kérleli őket, olyan szavakkal szól hozzájuk, amelyekkel jelzi, szeretné őket mindenképpen magánál tartani. Személyével kapcsolatban is mondhatott volna érveket, amelyek segítették volna feloldani a nehézségeket. Személyes kérése is lehetett volna, hogy legalább ők ne hagyják őt cserbe.
Ezek helyett szavai arra szólítanak fel, hogy az apostolok őszintén nézzenek szembe magukkal. "Ti is el akartok hagyni?" Ez a kérdés inkább arra biztat, hogy komolyan gondolják meg, lehet-e olyan érv. amely kétségbe vonhatná szavainak hitelét.
A kérdésre Péter válaszol a többi tanítvány nevében. "Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó szavaid vannak. Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Péter szavai tehát határozottan azt juttatják kifejezésre: a tanítványok elhatározták, hogy továbbra is hisznek Jézusban, továbbra is követői maradnak. Ő az egyetlen menedékük és támaszuk, akire mindig számíthatnak.
A körülmények, a tanítványok viselkedése, Péter szavai minket is segítenek abban, hogy a mai nehézségekben megtaláljuk a helyes választ. A közömbösség, a Jézus személyét körülvevő érdektelenség ma is elsősorban annak szól, amit ő jelent ki magáról, amivel ő akarja megajándékozni az emberiséget.
Nem hisszük igazán, hogy tanítása a legértékesebb szellemi táplálék számunkra, nem hiszünk igazán szeretetében, amely oly határtalan, hogy életét áldozta fel értünk és lelki táplálékként adja magát nekünk. És ez az örök élet eledele.
A mai közömbös környezet, a sok ember, akinek Jézus semmit nem jelent, minket is arra szólít, hogy válaszoljunk: Uram, hová mehetnénk Tőled?  Neked örök életet adó igéid vannak.
Azonban ezt a döntést jobban kifejezésre kell juttatnunk életünkben. Igyekeznünk kell olyan életformát, életstílust kialakítanunk, amely jobban kifejezésre juttatja, hogy mi Jézushoz tartozunk, Őt követjük.
Ha majd ezt észrevehetik rajtunk honfitársaink, akkor nem maradoznak el majd a templomból, nem hagyják el Krisztust, hanem még azok is, akik elhagyták, kemény beszédnek mondották tanítását, újra visszatérnek hozzá. Akkor majd egyre többen leszünk templomainkban, s egyre több lesz közöttünk a fiatal is.
Ezért fáradoznunk legszentebb feladatunk.

ÁmenF.F.