21. évközi vasárnap
Bevezetés
Miként az Úr Jézus földi életében, - hallani fogjuk a mai evangéliumi
szakaszban, - sokan azt mondták tanításáról, hogy kemény beszéd, úgy ma is. És
elhagyták, hagyják Jézust. A 12 hűségeshez intézett szavai: ma a nagy kísértések
idején élő hűségesekhez szólnak: „Ti is el akartok hagyni engem, hozzánk
szólnak.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, hogy
méltóképpen cselekedjük azt, amit az Utolsó Vacsora termében cselekednünk
parancsolt az Ő emlékezetére.
Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem gondolunk a Téged elhagyó
testvéreinkre. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem kellően tudatos bennünk, hogy Nálad
vannak az örök élet igéi. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Add, hogy mindig annak tudatában éljünk, hogy Te vagy az
Út, az Igazság, s az Élet. Uram irgalmazz!
Evangélium után
A tanítványok közül sokan, akik
hallgatták Jézusnak az Élet kenyeréről szóló tanítását, azt mondták: „Kemény
beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszavonultak,
és többé nem jártak vele. Elhagyták Jézust. Pontot tettek annak az időnek a végére,
amelyet együtt töltöttek Jézussal. Számukra Ő többé nem az Út, nem az Igazság
és nem az Élet. Úgy gondolják, egy tévedéstől szabadultak meg. Valójában
azonban abba a világba térnek vissza, amely a bűn és a halál hatalma alatt áll.
Döntésük nem előrelépést jelent
az élet útján, hanem inkább hanyatlást.
Az életben ma is sok olyan „előrelépés”
van, amely, ha közelebbről megvizsgáljuk, végeredményben visszalépést jelent. A
Krisztust elhagyók, a fejlődést és haladást csak álarcként használják. Ma sok
előrelépésnek mondott, szép szavakba csomagolt tény, visszalépés és bűn.
Bűn az ember orvosi segédlettel
történő megölése, az eutanázia.
Bűn a magzati élet kioltása, bűn
a magzati élettel, embrióval való kísérletezés, s kereskedés.
A minap voltam vidéken. Védőnő
rokonom mondta, hogy ebben az évben eddig 16 cigány és 1 magyar született a
faluban. Korábban törpe kisebbség volt a faluban a cigányság.
Sziszifuszi munkát végzek. Népünk
még mindig tehernek mondja azt, ami az anyaméh gyümölcse. Holott naponta
imádkozza: „áldott a te méhednek gyümölcse”. Hangsúlyozom: az ima (Erzsébet
szavai) a gyermeket nem tehernek, hanem gyümölcsnek, még pedig áldott gyümölcsnek
mondja.
Amikor megengedett lett a
„magzatirtás”, - bocsánat a kifejezésért. Püspök Kari körlevélből vettem a
szót, akkor a Püspöki Kar az 1956. szeptember 12-én kelt körlevélben figyelmeztette
népünket a tragédia lehetőségére e szavakkal:”Török, tatár nem tudta
elpusztítani nemzetünket, de nemzetünk elpusztíthatja saját maga önönmagát.”
Az új honfoglalók már itt vannak
a határnál, sőt határon belül.
De visszatérve az evangéliumi
jelenethez. Annak idején nem mindenki hagyta el Jézust. Zárójelben, hála
Istennek ma sem. A tizenkettő ott maradt Jézus mellett. Ők még nem indultak el,
de szándékuk felől még nem nyilatkoztak.
Jézus megtehette volna, hogy
kérleli őket, olyan szavakkal szól hozzájuk, amelyekkel jelzi, szeretné őket
mindenképpen magánál tartani. Személyével kapcsolatban is mondhatott volna
érveket, amelyek segítették volna feloldani a nehézségeket. Személyes kérése is
lehetett volna, hogy legalább ők ne hagyják őt cserbe.
Ezek helyett szavai arra szólítanak
fel, hogy az apostolok őszintén nézzenek szembe magukkal. "Ti is el
akartok hagyni?" Ez a kérdés inkább arra biztat, hogy komolyan gondolják
meg, lehet-e olyan érv. amely kétségbe vonhatná szavainak hitelét.
A kérdésre Péter válaszol a többi
tanítvány nevében. "Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó szavaid
vannak. Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Péter szavai tehát határozottan
azt juttatják kifejezésre: a tanítványok elhatározták, hogy továbbra is hisznek
Jézusban, továbbra is követői maradnak. Ő az egyetlen menedékük és támaszuk,
akire mindig számíthatnak.
A körülmények, a tanítványok
viselkedése, Péter szavai minket is segítenek abban, hogy a mai nehézségekben
megtaláljuk a helyes választ. A közömbösség, a Jézus személyét körülvevő érdektelenség
ma is elsősorban annak szól, amit ő jelent ki magáról, amivel ő akarja
megajándékozni az emberiséget.
Nem hisszük igazán, hogy tanítása
a legértékesebb szellemi táplálék számunkra, nem hiszünk igazán szeretetében,
amely oly határtalan, hogy életét áldozta fel értünk és lelki táplálékként adja
magát nekünk. És ez az örök élet eledele.
A mai közömbös környezet, a sok
ember, akinek Jézus semmit nem jelent, minket is arra szólít, hogy válaszoljunk:
Uram, hová mehetnénk Tőled? Neked örök
életet adó igéid vannak.
Azonban ezt a döntést jobban
kifejezésre kell juttatnunk életünkben. Igyekeznünk kell olyan életformát,
életstílust kialakítanunk, amely jobban kifejezésre juttatja, hogy mi Jézushoz
tartozunk, Őt követjük.
Ha majd ezt észrevehetik rajtunk
honfitársaink, akkor nem maradoznak el majd a templomból, nem hagyják el
Krisztust, hanem még azok is, akik elhagyták, kemény beszédnek mondották
tanítását, újra visszatérnek hozzá. Akkor majd egyre többen leszünk
templomainkban, s egyre több lesz közöttünk a fiatal is.
Ezért fáradoznunk legszentebb
feladatunk.
ÁmenF.F.