Nagyboldogasszony
Bevezető
Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária
mennybemenetelét ün-nepli, amit a magyar népnyelv egy-szerűen csak
Nagyboldogasszonynak nevez.
Mária mennybevétele nincs megírva a
Szentírásban, de megőrizte az apostoli időkig visszanyúló hagyomány. Ezt a
kezdettől vallott hitigazságot, hirdette ki hittételként XII. Piusz pápa
1950-ben.
Mária, tekintettel istenanyai méltóságára,
kivételes módon részesült a Krisztus szerezte megdicsőülésben. Ez a hittétel
arról tanúskodik, hogy a Mennyei Atya milyen nagyra becsüli az anyai hivatást,
a hűséges szolgálatot.
És mi, gyermektelen vilá-gunkban,
mennyire becsüljük az anyai hívatást? S mennyire a Jézussal való
testvérségünket, a mennyei Atya akaratának a teljesítését?
Vizsgáljuk meg lelkiismere-tünket.
Evangélium után
A keresztény hívek ősidők óta nagy
tisztelettel és szeretettel tekin-tenek Jézus édesanyjára, Máriára. Nem
kizárólag azért, mert Ő adta nekünk Jézust, midőn vállalta az emberek előtt
igazolhatatlan anyaságát. Tiszteljük Máriát azért is, mert elsőnek élte meg azt
az életet, amelyben "Istennek kedve telik.” Nem csupán a Kisdedet karjában
hordozó Anyát köszöntjük, hanem azt az Asszonyt, aki elég erős ahhoz, hogy
karjába vegye, Istenhez ölelje a bűnös világot.
Nem tudom, ki hogyan gon-dolkozik, de ha
én egy édesanyára, szerető hitvesre gondolok, mindig ölelésre tárt karokkal
képzelem magam elé. Máriát is így látom a mai ünnepen felénk fordulni. Vajon
mit lehet válaszolnunk a kitáruló karok üzenetére? Nem kevesebbet, mint
elindulni feléje.
Az evangélium Mária több út-járól is
megemlékezik. - Az angyali üdvözlet után elmegy, hogy meglá-togassa a szintén
gyermeket váró Erzsébetet. - Aztán visszatér Názáretbe és feleségül megy
Józsefhez. - A népszámlálásra Betlehembe utaznak és az istállóban világra hozza
gyermekét. - A gyilkos Heródes elől Egyiptomba menekül. - Végre hosszú évek
után visszatér Názáretbe és jó darabig nem utazik sehová. - Mindig akkor és oda
ment ahová Isten akarta. - Elkíséri Jézust képzeletben és ténylegesen akkor is,
midőn megkezdi nyilvános műkö-dését. - Ott látjuk a kánai menyegzőn, - később
Jeruzsálemben, - majd a kereszt alatt.
Sok utat tett meg Mária földi életében
és minden útján Jézust követte. Bárcsak mi is utánoznánk ebben. Mennyivel
szebb, boldogabb lenne az életünk! Vezetheti-e gyermekeit rossz útra egy
szerető édesanya? Ezért boldog az, aki megőrzi útját.
Az evangélium arról is be-számol, hogy a
keresztfán utolsó szavaival Jézus Jánosra bízta édes-anyját. Legnagyobb
kincsét, Mária életét a szeretett tanítvány kezébe helyezte. S Máriát Jánoséba,
és a miénkbe, a mi szeretetünkbe. Mi másra, ki másra bízhatnánk mi is drágának
tartott életünket, mint Őreá? - Hiszen az e napon elhunyt Szentkirályunk, Szent
István is az Ő kezébe, oltalmazó szeretetébe helyezte népét mindörökre. Mert
csak az Ő oltalmazó szeretetében érezhetjük magunkat biztonságban e földön.
Amen
F.F.
