2015. augusztus 14., péntek

Nagyboldogasszony Vigília

Nagyboldogasszony

Bevezető
Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelét ün-nepli, amit a magyar népnyelv egy-szerűen csak Nagyboldogasszonynak nevez.
Mária mennybevétele nincs megírva a Szentírásban, de megőrizte az apostoli időkig visszanyúló hagyomány. Ezt a kezdettől vallott hitigazságot, hirdette ki hittételként XII. Piusz pápa 1950-ben.
Mária, tekintettel istenanyai méltóságára, kivételes módon részesült a Krisztus szerezte megdicsőülésben. Ez a hittétel arról tanúskodik, hogy a Mennyei Atya milyen nagyra becsüli az anyai hivatást, a hűséges szolgálatot.
És mi, gyermektelen vilá-gunkban, mennyire becsüljük az anyai hívatást? S mennyire a Jézussal való testvérségünket, a mennyei Atya akaratának a teljesítését?
Vizsgáljuk meg lelkiismere-tünket.

Evangélium után
A keresztény hívek ősidők óta nagy tisztelettel és szeretettel tekin-tenek Jézus édesanyjára, Máriára. Nem kizárólag azért, mert Ő adta nekünk Jézust, midőn vállalta az emberek előtt igazolhatatlan anyaságát. Tiszteljük Máriát azért is, mert elsőnek élte meg azt az életet, amelyben "Istennek kedve telik.” Nem csupán a Kisdedet karjában hordozó Anyát köszöntjük, hanem azt az Asszonyt, aki elég erős ahhoz, hogy karjába vegye, Istenhez ölelje a bűnös világot.
Nem tudom, ki hogyan gon-dolkozik, de ha én egy édesanyára, szerető hitvesre gondolok, mindig ölelésre tárt karokkal képzelem magam elé. Máriát is így látom a mai ünnepen felénk fordulni. Vajon mit lehet válaszolnunk a kitáruló karok üzenetére? Nem kevesebbet, mint elindulni feléje.
Az evangélium Mária több út-járól is megemlékezik. - Az angyali üdvözlet után elmegy, hogy meglá-togassa a szintén gyermeket váró Erzsébetet. - Aztán visszatér Názáretbe és feleségül megy Józsefhez. - A népszámlálásra Betlehembe utaznak és az istállóban világra hozza gyermekét. - A gyilkos Heródes elől Egyiptomba menekül. - Végre hosszú évek után visszatér Názáretbe és jó darabig nem utazik sehová. - Mindig akkor és oda ment ahová Isten akarta. - Elkíséri Jézust képzeletben és ténylegesen akkor is, midőn megkezdi nyilvános műkö-dését. - Ott látjuk a kánai menyegzőn, - később Jeruzsálemben, - majd a kereszt alatt.
Sok utat tett meg Mária földi életében és minden útján Jézust követte. Bárcsak mi is utánoznánk ebben. Mennyivel szebb, boldogabb lenne az életünk! Vezetheti-e gyermekeit rossz útra egy szerető édesanya? Ezért boldog az, aki megőrzi útját.
Az evangélium arról is be-számol, hogy a keresztfán utolsó szavaival Jézus Jánosra bízta édes-anyját. Legnagyobb kincsét, Mária életét a szeretett tanítvány kezébe helyezte. S Máriát Jánoséba, és a miénkbe, a mi szeretetünkbe. Mi másra, ki másra bízhatnánk mi is drágának tartott életünket, mint Őreá? - Hiszen az e napon elhunyt Szentkirályunk, Szent István is az Ő kezébe, oltalmazó szeretetébe helyezte népét mindörökre. Mert csak az Ő oltalmazó szeretetében érezhetjük magunkat biztonságban e földön.

Amen
F.F.