2015. augusztus 19., szerda

Szent István király ünnepe

Szent István Király 

Bevezető
Ma, legnagyobb nemzeti ünnepünkön, Szent István királyunk szentté avatásának 932. évfordulóján, mint hű gyermekei, Rá és a kezdetekre emlékezünk a legnagyobb tisztelettel és hódolattal. Arra az útra, amelyen elindította nemzetünket, és amelyen ma is, nekünk is, járnunk kell, ha biztonságban, békében és boldogságban akarunk élni itt, őseink vérével öntözött drága szent hazánkban. Vajon ezen az úton járunk-e mi? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg nemzetünk fennmaradása iránti közömbösségünket! Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem őrizzük hitelesen keresztény hitünket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Add kegyelmedet, hogy minden magyar hűen őrizze a Szent Istváni örökséget. Uram, Irgalmazz!

Evangélium után
Politikai, vallási és társadalmi szempontból Szent István király teremtette meg Magyarországot, Szent István király jelölte ki és biztosította népének a jövőbe vezető utat.
A magyarságot négy különböző kultúra vette körül:
a török-mohamedán keleten,
a görög-szláv a Balkánon,
a latin-német nyugaton és
a pogány-szláv északon
Ezek ostromló befolyásával és ellentmondásaival kellett küzdelmet folytatnia. Nemde egészen hasonló maradt az ország küldetése évszázadokon át a mai napig?
Az iszlám jelen van ma is, és terjeszkedik Európában. A Háttér Hatalom logisztikai tervezéssel és pénzzel segíti többségi helyzetbe jutását.
A görög-szláv kultúra is jelen van ma is, ha más néven nevezik is ma. Szent István otthont adott ennek a kultúrának is. Ma már őshonosak.
A latin-német kultúra is jelen van, ma is.
Megjelent viszont egy újabb tengerentúli és idegen „kultúra”. És nagy erővel erőlteti magát a nemzetire, és igyekszik magát egyeduralkodóvá tenni. Elnyomni azt a nemzeti és keresztény kultúrát, amely ezer éven át, a sok harc és megpróbáltatás után is megtartotta népünket itt, a Kárpát-medencében kereszténynek és magyarnak.
Mikor ébred már fel elkábított állapotából Szent István népe arra, hogy keresztény hitének köszönheti megmaradását, és Tőle kaphatja ma is békéjét, boldogságát és biztonságos jövőjét?
Ahogy a vas is csak úgy válik acéllá, ha tűzben-vízben megedzik, úgy az ember is csak edzések révén lesz állhatatos és hűséges. Múltunkra tekintve mondhatjuk a Szentíróval:

Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk
ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál.
Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák,
tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál.

Amíg Szent István intelmei szerint igyekeztek élni őseink, addig emelkedett és erősödött az ország, de amikor elhagyták az igazságot, különösen a szegényekkel való szolidaritást, jöttek a bajok, a nyomorúság, az ellenség. Ma is! És nem vesszük észre a figyelmeztető jeleket. A sok testi és lelki problémát, a tragikus demográfiai helyzetet, morális állapotok romlását., a migránsok hazánkba történő özönlését. Ma már annyi erőnk sincs, hogy azt mondjuk nekik:
Állj! Ez a mi hazánk!
Ezek a jelenségek sem segítenek bennünket abban, hogy felismerjük végre: Isten és benne való hit nélkül nem lehet országot építeni és megtartani.
István király az Úr Istenre alapozta országirányitó tevékenységét, és az ország növekedett, erősödött. Bizonyára hallotta Szent Ágoston tanítását, miszerint az állam feladata a népet az üdvösség útjára vezetni, s azon megtartani.
A közelmúltban társadalmunk pont az ellenkezőjét tette ennek. Megpróbálta kizárni Istent a közéletből, az alkotmányból, az oktatásból, a médiumokból. Aztán csodálkozunk azon, hogy miért van annyi baj a kereszténytelenné és a lassan nemzetietlenné váló széthúzó társadalmunkkal.
Jézus azt mondja, hogy csak a szőlőtőn maradó szőlővessző hoz termést. Semmi sem bizonyítja jobban, mint mai világunk problémái, hogy Isten nélkül – aki az Igazság és Szeretet – nem megy. Benne kell maradnunk, mert csak így lehetünk sikeresek.
Ha azt akarjuk, hogy jobb legyen az életünk, jobb legyen a családunk, a lakóhelyünk, az országunk. Odaadással kell végeznünk feladatainkat. Odaadással kell szeretnünk a családunkat, odaadóan kell dolgoznunk a hazánkért. Aki arra vágyik, hogy javuljon az ország helyzete, az tegyen meg érte mindent, amit a saját, egyéni életében megtehet! Hiába sopánkodik a fogyatkozó népességen az, aki maga nem vállalja a következő – harmadik vagy negyedik – gyermeket! Ne szomorkodjon a környezete állapotán az, aki nem tesz semmit annak jobbításáért.
Első királyunk élete sok szenvedéssel volt terhes, de élő hittel viselt el minden szenvedést. Elfogadta a trón várományosának, egyetlen fiának halált is. De nemzete jövőjébe vetett reményét nem adta fel. A koronát és országát Nagyasszonyunk oltalmába helyezte. Ezért folyamodunk most mi is Hozzá

Nagyasszonyunk, hazánk reménye!
Bús nemzeted zokogva esd!
Nyújtsd irgalmas jobbod feléje,
Botlásiért, ó, meg ne vesd!
Mi lesz belőlünk, ha Te elhagysz?
Ó, árvaságunk sírba hervaszt!
Minden reményünk csak Te vagy:
Szent Szűzanyánk, szent Szűzanyánk,
Ó, el ne hagyj!

Mert hisszük, hogy Ő el nem hagy, Wass Albert szavaival valljuk, hogy „egyszer még elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljön az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsőségébe vezet vissza, ahonnan valamikor régen magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk.”

Ámen
F.F.