Találkozás
Istennel
Az apostoli egyházban még élénk volt az
a hiedelem, hogy az Úr Jézus hamarosan eljön. Pedig Jézus többször
hangsúlyozta: „Nem tudjátok, mely napon jön el a ti Uratok…„ „Az Emberfia abban
az órában jön, amikor nem is gondoljátok!”
Annak ellenére, hogy Jézus
el-jövetelének ideje bizonytalan, mégis sokan vannak olyanok, akik manapság is
könnyen bocsátkoznak jóslatokba a világ végét, Jézus második eljövetelét
illetőleg. Így a különböző szektákhoz tartozók. De bizonyos jelenésekben hívő
primitív emberek is, és hihetetlen dolgok bekövetkezésének várására hangolják
az egyszerű embereket.
A mai evangéliumi szakasz, egy példázat,
halálunk utáni Istennel való találkozásunk metaforája.
Nem többre és nem is kevesebbre
vállalkozik, mint arra, hogy megvilágítsa az emberi élet irányát. Rámutat egy
jövőbe nyíló, de az élet végéig bezárt ajtóra, amely mögött nem a semmi
ásítozik, hanem életünk vőlegénye, az Isten vár reánk. Az élet tehát nem
máról-holnapra való élés, nem céltalan küzdve küzdés, bolyongás az ismeretlen
vizeken.
A jézusi példázat szerint életünknek
határozott iránya van. Életünk várakozás, készülődés a nagy találkozásra.
Jézust az emberkereső szeretet hozta a
földre. Azért költözött történelmünkbe, hogy a tér és idő parányi szobájában ne
kelljen a bizonytalanság, a félelmek sötétjében üldögélnünk. Lámpást adott
kezünkbe és megtöltötte a hit és remény olajával. Alapállásunkká tette az
életjobbító várakozást, a virrasztást és az éberséget. Legyünk tehát éberek!
Ámen
F.F.
