2016. február 6., szombat

Évközi 5. vasárnap

5. Évközi vasárnap.

Bevezető
A mai, évközi 5. vasárnap evangéliumában minden bizonnyal a csodálatos halfogás ragadja meg majd a figyelmünket. Pedig nem ezen van a hangsúly, hanem minden erőltetés nélkül Péternek emberhalásszá való tételén. Az emberek halászává teszlek, jézusi mondat, min-den erőltetés nélkül, ma nekünk szól. Emberhalászokká tett és tesz bennünket is az Úr. De vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyiben érezzük mi ezt feladatunknak, mennyiben teljesítjük mi az ezzel járó kötelességeinket!

Kirié litánia
Add Urunk, hogy mint szülők tudatában legyünk ennek. Uram irgalmazz!
Add Urunk, hogy mint nevelők tudatában legyünk ennek. Krisztus kegyelmezz!
Add Urunk, hogy mint vezetők tudatában legyünk ennek. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az Úr Jézus nyilvános működésének kezdetén tanítványokat, apostolokat gyűjtött maga köré. Tette ezt azért, hogy az Atyához való visszatérés után rájuk bízhassa evangéliumát. Mindent megtett annak érdekében, hogy kellően fel is készítse őket erre az egyedülálló feladatra.
A csodálatos halfogással az volt a célja, hogy apostolai lelkében fölébressze az emberhalászat iránti lelkesedést. És a kiválasztottak belássák, hogy érdemes követni azt a Mestert, akinek szavára ilyen siker koronázza erőfeszítéseinket. Hogy ezért érdemes mindenről lemondani.
Péter Jézus szavára kivetette hálóját, s midőn a csónak, roskadásig megtelt halakkal, akkor Jézusnak már nem volt nehéz őt emberek halászává tenni.
És ma? Ma már nem gyűjt Jézus maga köré mindenükről le-mondó, mindenüket otthagyó tanítványokat és apostolokat? Ma már nem tesz senkit, vagy csak nagyon keveseket emberek halászává? Hiszen ma, világszerte csökken, a papok és szerzetesek száma és egyre magasabb a lelkipásztorkodásban résztvevő papok átlagéletkora.
Mi, vagy ki ennek az oka?
Talán maga az Úr Isten a felelős? Azért, mert nem hív embereket, és nem teszi őket emberek halászaivá, nem teszi őket tanítványaivá, nem teszi őket apostolaivá?
A kérdés nem ilyen egyszerű.
Egyszerűen nincs kikből. Nincsenek gyermekek. Nincsenek fiatalok. Nincsenek vallásos fiatalok
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Francia Forradalom óta egyre erőteljesebben folyik Európa elkereszténytelenítése, hazánké is, és mi alig teszünk valamit a folyamat megállításáért.
Igaz, hogy alig, de nem semmit!
A múlt vasárnap említettem, hogy napjainkban, mintha Krisztust befogadóbb lenne népünk. S mi történik? Alig fejezem be a szentmisét. Máris hallom a szívet megdobogtató örömhírt. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszust, hazánk rendezi 2020-ban. Micsoda kitüntetés! Újra rajtunk lesz a világ szeme!
Miért? Nem tudom. De az Egyházat irányító Szentlélek tudja.
Óriási kitüntetés! Egyben óriási feladat ennek lelki, szellemi, s technikai előkészítése mind az Egyház, mind az állam számára.
1938-ban volt már Magyarországon egy világra szóló Eucharisztikus Világkongresszus. Csúcsteljesítmény volt ez annak idején! A Trianonban megcsonkított és nemzetközileg elszigetelt hazánkban.
Az 1938 májusában Budapesten megtartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust záró, a Hősök terén bemutatott szentmiséjén félmillió hívő vett részt.
Szent István királyunk halálának 900. évfordulóján. Jubileumi évben.
A Kongresszus Fővédnöke a Kormányzó katolikusfelesége volt, lévén a Kormányzó református. De mint államfő messzemenően méltóképpen reprezentálta hazánkat.
XI. Piusz pápa küldötte, pápai küldött a mindvégig nagyon népszerű Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, a későbbi XII. Piusz pápa volt.
Akkor győzelemről énekelt napkelet és napnyugat
Millió szív összecsengett s magasztalta az Urat.
Több mint 50000 ezer külföldi volt jelen a Földrész különböző helyeiről. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy itt volt Giovanni Roncalli, konstantinápolyi nuncius is, a későbbi XXIII. János pápa. Itt volt Giovanni Montini, államtitkár-helyettes is, a későbbi VI. Pál pápa. is.) A magyar főpapokon kívül 14 bíboros, (csak zárójelben: akkor még feleannyi bíboros sem volt, mint most), 48 érsek, 197 püspök jött el, a német és osztrák főpapoknak a Diktátor megtiltotta a részvételt.
A Pápai Legátust a Kormányzó fogadta a Keleti pályaudvaron. Az ünnepélyes fogadtatás a Várban volt.
Több napon át történt a jól szervezett ünneplés. Csak úgy özönlött a tömeg vidékről. Mindenütt 50, 100 ezres, sőt félmilliós tömeg. Sőt a megnyitó és befejező szentmisén félmillió.
Csak tőmondatokban.
Külön volt mise a fiataloknak, cserkészeknek, a munkásoknak, a rendőröknek, a katonáknak, férfi és női szerzeteseknek, Nem sorolom tovább.
Este csodálatos látvány a Dunán. Hajókörmenettel hódolt népünk az Oltáriszentség előtt: a körmenetet megkerülte a Margit szigetet.
Áldozócsütörtökön, a Hősök terén, 150.000 gyermek, s kb. ugyanennyi kísérő járult a szentáldozáshoz.
Éjszaka 150 ezres szentségimádás.
Mindenütt fény és pompa! Tűzijáték. Bengáli tűzijáték.
Csak ennyit a múltból. És miért? Hogy lelkesítsen a múlt, és az elődök példáját követve, mi is jól felkészüljünk, és hiteles keresztény életünkkel, méltóképpen ünnepelhessünk.

Ámen