5. Évközi vasárnap.
Bevezető
A mai, évközi 5. vasárnap
evangéliumában minden bizonnyal a csodálatos halfogás ragadja meg majd a
figyelmünket. Pedig nem ezen van a hangsúly, hanem minden erőltetés nélkül
Péternek emberhalásszá való tételén. Az emberek halászává teszlek, jézusi
mondat, min-den erőltetés nélkül, ma nekünk szól. Emberhalászokká tett és tesz
bennünket is az Úr. De vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyiben érezzük
mi ezt feladatunknak, mennyiben teljesítjük mi az ezzel járó kötelességeinket!
Kirié litánia
Add Urunk, hogy mint szülők
tudatában legyünk ennek. Uram irgalmazz!
Add Urunk, hogy mint nevelők
tudatában legyünk ennek. Krisztus kegyelmezz!
Add Urunk, hogy mint vezetők
tudatában legyünk ennek. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Az Úr Jézus nyilvános működésének
kezdetén tanítványokat, apostolokat gyűjtött maga köré. Tette ezt azért, hogy
az Atyához való visszatérés után rájuk bízhassa evangéliumát. Mindent megtett
annak érdekében, hogy kellően fel is készítse őket erre az egyedülálló feladatra.
A csodálatos halfogással az volt
a célja, hogy apostolai lelkében fölébressze az emberhalászat iránti
lelkesedést. És a kiválasztottak belássák, hogy érdemes követni azt a Mestert,
akinek szavára ilyen siker koronázza erőfeszítéseinket. Hogy ezért érdemes
mindenről lemondani.
Péter Jézus szavára kivetette
hálóját, s midőn a csónak, roskadásig megtelt halakkal, akkor Jézusnak már nem
volt nehéz őt emberek halászává tenni.
És ma? Ma már nem gyűjt Jézus
maga köré mindenükről le-mondó, mindenüket otthagyó tanítványokat és apostolokat?
Ma már nem tesz senkit, vagy csak nagyon keveseket emberek halászává? Hiszen
ma, világszerte csökken, a papok és szerzetesek száma és egyre magasabb a
lelkipásztorkodásban résztvevő papok átlagéletkora.
Mi, vagy ki ennek az oka?
Talán maga az Úr Isten a felelős?
Azért, mert nem hív embereket, és nem teszi őket emberek halászaivá, nem teszi
őket tanítványaivá, nem teszi őket apostolaivá?
A kérdés nem ilyen egyszerű.
Egyszerűen nincs kikből. Nincsenek
gyermekek. Nincsenek fiatalok. Nincsenek vallásos fiatalok
Azt sem szabad figyelmen kívül
hagyni, hogy a Francia Forradalom óta egyre erőteljesebben folyik Európa
elkereszténytelenítése, hazánké is, és mi alig teszünk valamit a folyamat
megállításáért.
Igaz, hogy alig, de nem semmit!
A múlt vasárnap említettem, hogy
napjainkban, mintha Krisztust befogadóbb lenne népünk. S mi történik? Alig
fejezem be a szentmisét. Máris hallom a szívet megdobogtató örömhírt. Az 52.
Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszust, hazánk rendezi 2020-ban. Micsoda
kitüntetés! Újra rajtunk lesz a világ szeme!
Miért? Nem tudom. De az Egyházat
irányító Szentlélek tudja.
Óriási kitüntetés! Egyben óriási
feladat ennek lelki, szellemi, s technikai előkészítése mind az Egyház, mind az
állam számára.
1938-ban volt már Magyarországon
egy világra szóló Eucharisztikus Világkongresszus. Csúcsteljesítmény volt ez
annak idején! A Trianonban megcsonkított és nemzetközileg elszigetelt
hazánkban.
Az 1938 májusában Budapesten
megtartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust záró, a Hősök terén
bemutatott szentmiséjén félmillió hívő vett részt.
Szent István királyunk halálának
900. évfordulóján. Jubileumi évben.
A Kongresszus Fővédnöke a
Kormányzó katolikusfelesége volt, lévén a Kormányzó református. De mint államfő
messzemenően méltóképpen reprezentálta hazánkat.
XI. Piusz pápa küldötte, pápai
küldött a mindvégig nagyon népszerű Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, a
későbbi XII. Piusz pápa volt.
Akkor győzelemről énekelt
napkelet és napnyugat
Millió szív összecsengett s
magasztalta az Urat.
Több mint 50000 ezer külföldi
volt jelen a Földrész különböző helyeiről. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy
itt volt Giovanni Roncalli, konstantinápolyi nuncius is, a későbbi XXIII. János
pápa. Itt volt Giovanni Montini, államtitkár-helyettes is, a későbbi VI. Pál
pápa. is.) A magyar főpapokon kívül 14 bíboros, (csak zárójelben: akkor még
feleannyi bíboros sem volt, mint most), 48 érsek, 197 püspök jött el, a német
és osztrák főpapoknak a Diktátor megtiltotta a részvételt.
A Pápai Legátust a Kormányzó
fogadta a Keleti pályaudvaron. Az ünnepélyes fogadtatás a Várban volt.
Több napon át történt a jól
szervezett ünneplés. Csak úgy özönlött a tömeg vidékről. Mindenütt 50, 100 ezres,
sőt félmilliós tömeg. Sőt a megnyitó és befejező szentmisén félmillió.
Csak tőmondatokban.
Külön volt mise a fiataloknak,
cserkészeknek, a munkásoknak, a rendőröknek, a katonáknak, férfi és női
szerzeteseknek, Nem sorolom tovább.
Este csodálatos látvány a Dunán.
Hajókörmenettel hódolt népünk az Oltáriszentség előtt: a körmenetet megkerülte
a Margit szigetet.
Áldozócsütörtökön, a Hősök terén,
150.000 gyermek, s kb. ugyanennyi kísérő járult a szentáldozáshoz.
Éjszaka 150 ezres szentségimádás.
Mindenütt fény és pompa! Tűzijáték.
Bengáli tűzijáték.
Csak ennyit a múltból. És miért?
Hogy lelkesítsen a múlt, és az elődök példáját követve, mi is jól
felkészüljünk, és hiteles keresztény életünkkel, méltóképpen ünnepelhessünk.
Ámen