Dúsgazdag és a szegény Lázár
Első olvasatra ez a történet (is) valami igazságtalanságnak tűnik: a gazdag nem követett el semmi rosszat, Lázárnak a jó cselekedeteiről se számol be az evangélium. Miért üdvözül Lázár mégis? És miért kerül a kárhozatba a gazdag?
Úgy tűnik, hogy Istennek valami más logikája van, mint amit megszoktunk a világban. Nagyon határozottan a szegények mellett áll. Ez nagy vigasz a szűkölködőknek, de nézzük egy kicsit a gazdagot!
Miért kerül pokolra a gazdag? Nem követett el semmi. Sőt – nagyon szimpatikusan – még halála után is próbál a családjáról gondoskodni. Ha jobban megvizsgáljuk, akkor azonban észrevesszük, hogy a gazdag részvétlen volt. Nem veszi észre, hogy valaki a kapujában szűkölködik. Ahogy az evangélium mondja, még az ételmaradékból se ad neki. A gazdag tehát ismerte Lázárt, és nem mondhatja az ítéletkor, hogy „Uram-Istenem, mikor láttunk téged nélkülözni…?”
A dúsgazdag és a szegény Lázár története arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég nem tenni semmi rosszat, hanem kifejezetten keresni kell és tenni a jót.
Jézus – jó marketingesként – úgy formálja meg a szereplőket, hogy még jobban aláhúzza mondanivalóját: Lázárnak neve van: személy, akit szeretni és segíteni kell. A gazdagnak nincs neve, elveszítette arcát, személyiségét. Hozzáragadt a vagyonához, és nem figyel másra.
A krisztusi szemlélet arra tanít bennünket, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt is. És nem csak a rokonaink, barátaink és üzletfeleink. Ne a barátaidat és rokonaidat hívd a buliba, hanem a koldusokat, akik nem tudják viszonozni. Sőt, ne csupán annak adjunk, aki kér: nekünk kell megkeresnünk a rászorulókat, hogy segítsünk rajtuk! Napjainkban ez a gondolatmenet különösen aktuális, amikor a nyomor és szenvedés, háború és vallásüldözés elől menekülő emberek problémáit kell megoldani helyben, szülőföldjükön, és nem importálni a problémákat.
Ámen.
