A gyilkos szőlőmunkások
Jézus egy példázatot mondott, amellyel a nép bűnét tette nyilvánvalóvá. A példázat egy emberről szólt, aki szőlőt telepített és nagy gonddal, sok áldozattal felszerelte, majd több bérlőnek bérbe adta. Amikor eljött a bér megfizetésének ideje, küldött egy megbízottat, hogy szedje be a bért a bérlőktől. De azok ahelyett, hogy fizettek volna, megverték a küldött szolgát és üres kézzel visszaküldték. Ugyanazt tették a másikkal is, akit a tulajdonos elküldött hozzájuk. Végül a fiát küldte el, abban a reményben, hogy vele majd kíméletesen bánnak és megadják, amivel tartoznak. A bérlők azonban megölték a fiát, mert az remélték, hogy akkor a tulajdonos lemond a szőlőről, ők pedig szépen elosztják egymás között.
Amikor Jézus eddig ért a példázat elmondásával, váratlanul abbahagyta és a többit a hallgatóival mondatta ki. Feltette nekik a kérdést: “Mit gondoltok, mit csinál ezekkel a munkásokkal a szőlő ura, ha eljön?” Határtalan felháborodással válaszolt a sokaság: “Mint gonoszokat gonoszul elveszti, a szőlőt pedig kiadja más bérlőknek, akik megadják idejében a neki járó gyümölcsöt.”
Ezt az ítéletet ők maguk mondták ki Izrael népe felett, de nem akadt közöttük egyetlen egy sem, aki rájött volna erre. A farizeusok azonban azonnal rájöttek, hogy Jézus a szőlőn Isten országát értette, a bérlőkön a népet, amelyik megölte a hozzájuk küldött prófétákat és már készültek arra, hogy megöljék Isten fiát is. A farizeusok megértették, hogy Jézus a saját közeledő halálára célzott,
Majd a 118.Zsoltárból idézett. Egy kőről van szó benne, amelyet az építők megvetettek. Ez Jézusról szóló prófécia: Jézust Izrael vezetői, az építők megvetik, félreteszik, nem kell nekik, pedig az ATYA Jézust teszi meg szegletkővé. Ő lesz az anyaszentegyház lelki templomának a szegletköve, aki egybetartja a lelki templom falait és egész épületét.
