Imádkozás
Jézus földi életének talán legfontosabb
része volt az imádkozás, a mennyei Atyával való beszélgetés, kapcsolat. Az
olyan lényeges események előtt, mint például az apostolok kiválasztása,
félrevonul és imádkozik. Tanítványai nap mint nap látják, hogy Mesterük
imádkozik, ezért egészen természetes az a kérésük, hogy tanítsa őket imádkozni,
ahogyan ezt a mai evangélium bemutatja. Kérésükre Jézus elmondja a Mi Atyánk
kezdetű imát, amelyet keresztény emberként egyedül vagy szertartásaink során a
közösség tagjaként mondunk el azóta is. Az Úr imája az Egyház és a hívő emberek
imája lett.
Az előzményekben egyébként Jézus arról
adott tanítást, hogy amikor valaki imádkozik, akkor ne legyen szószaporító, ne
legyen sokbeszédű. Az ima, amit ő tanít valóban röviden és tömörem foglalja
össze mindazt, amivel emberként Istenhez fordulunk, fordulhatunk. Lényeges,
hogy amikor imádkozunk, akkor ne lelketlenül mondjunk szavakat és mondatokat,
mert akkor üres fecsegéssé válik cselekedetünk, amit valójában nem is lehet
imának nevezni. Az sem ima, amikor valaki a maga érdemeit sorolja Istennek, aki
amúgy is jól ismer minket, őt biztosan nem tudjuk megtéveszteni öndicsérő
szavakkal.
Egy gyakorlati tanács: Imádkozásunkat
érdemes a Mi Atyánk imával kezdeni. De ezzel nem tudtuk le a napi imát! Itt nem
érdemes abbahagyni! Ezzel az imával belépünk az imádság légkörébe,
ráhangolódunk az Istennel való beszélgetésre. Folytassuk az így kezdett
beszélgetést saját szavainkkal!
HIS
