2020. március 3., kedd

Imádkozás


Imádkozás
Jézus földi életének talán legfontosabb része volt az imádkozás, a mennyei Atyával való beszélgetés, kapcsolat. Az olyan lényeges események előtt, mint például az apostolok kiválasztása, félrevonul és imádkozik. Tanítványai nap mint nap látják, hogy Mesterük imádkozik, ezért egészen természetes az a kérésük, hogy tanítsa őket imádkozni, ahogyan ezt a mai evangélium bemutatja. Kérésükre Jézus elmondja a Mi Atyánk kezdetű imát, amelyet keresztény emberként egyedül vagy szertartásaink során a közösség tagjaként mondunk el azóta is. Az Úr imája az Egyház és a hívő emberek imája lett.
Az előzményekben egyébként Jézus arról adott tanítást, hogy amikor valaki imádkozik, akkor ne legyen szószaporító, ne legyen sokbeszédű. Az ima, amit ő tanít valóban röviden és tömörem foglalja össze mindazt, amivel emberként Istenhez fordulunk, fordulhatunk. Lényeges, hogy amikor imádkozunk, akkor ne lelketlenül mondjunk szavakat és mondatokat, mert akkor üres fecsegéssé válik cselekedetünk, amit valójában nem is lehet imának nevezni. Az sem ima, amikor valaki a maga érdemeit sorolja Istennek, aki amúgy is jól ismer minket, őt biztosan nem tudjuk megtéveszteni öndicsérő szavakkal.
Egy gyakorlati tanács: Imádkozásunkat érdemes a Mi Atyánk imával kezdeni. De ezzel nem tudtuk le a napi imát! Itt nem érdemes abbahagyni! Ezzel az imával belépünk az imádság légkörébe, ráhangolódunk az Istennel való beszélgetésre. Folytassuk az így kezdett beszélgetést saját szavainkkal!
HIS