2020. március 27., péntek

Türelmes imádság

A türelmes imádság
A dolgok természetes rendjét sokszor siettetni akarjuk. Türelmetlenek vagyunk, mindent azonnal szeretnénk megszerezni vagy elérni, nincs időnk sem elvégezni a szükséges feladatokat, sem kivárni az eredményeket. Ha éppen dolgozunk, akkor sem a feladatra koncentrálunk, hanem arra gondolunk, hogy mikor fogunk már végezni. Szeretnénk gyorsan túl lenni a dolgokon, hogy megszabaduljunk a fáradozástól.
Korunk türelmetlensége és állandó sietsége Istennel való kapcsolatunkra is rányomja bélyegét. Ha kérünk valamit, azt szeretnénk azonnal megkapni. A türelmes és kitartó imádkozást sokan egyáltalán nem ismerik. Miért is sietne Isten? Mondhatnánk, hogy van ideje bőven, de ezzel éppen az a gond, hogy neki nincs ideje, ő az örökkévaló Isten. Az örökkévalóságot nem lehet múltra, jelenre és jövőre osztani, az örökkévalóságban értelmetlen az idő mérése, értelmetlen a percek, órák, napok, évek, évezredek számolgatása.
Földi életében Jézus is megtapasztalta az időt. Az örökkévalóságból belépett az idő korlátai közé, megtanult például várakozni. Tudta, hogy mikor, minek van az ideje. Készült arra, hogy eljöjjön az ő órája, amikor életét feláldozza a kereszten. Ennek idejét pedig nem tudták siettetni az emberek. A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy nem tudtak ellene tenni semmit, mert „még nem jött el az ő órája.”
Van-e időm nagyböjtben az imára? Tudok-e több időt szentelni a családomnak?