Útravaló

ÚTRAVALÓ

Az őskeresztény időkben a szentmisén való részvétel szentáldozást is jelentett. Idővel azonban az esendő ember félni kezdett, hogy méltatlanul veszi magához az Eucharisztiái.

A bibliai százados imája is kifejezi ezt az emberi félelmet. Jézus Krisztus azonban nem a tökéletesekért maradt velünk, hanem azért jön hozzánk, hogy ő maga alakítson bennünket. Szerencsétlen megállapítás volt, hogy a szentmise teljes, ha gyedül a pap áldozik, és nem kell, hogy a hívek is maguk-hoz vegyék az Eucharisztiát.

Ki-ki maga ítélje meg, hogyan egyeztethető össze ez a szemlélet az evangélium szavaival. "Bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét, nem lesz élet bennetek." Nevezetesen örök élet, amelyre születtünk, és amelynek kapujához mindannyian elérkezünk életünk végén. Belépőjegy itt csak a Krisztushoz való hasonlóságunk lehet

Ámen

Az élő kenyér és az örök élet

Az élő kenyér és az örök élet. Csütörtök

A kenyérszaporítás utáni mennyei kenyérről szóló jézusi beszédnek ahhoz a részéhez érkeztünk a mai evangéliumban, amelyben az Isten által adott élő kenyér és az örök élet kapcsolatáról van szó.

Jézus szavai szerint a mennyei kenyérrel való táplálkozás szükséges az örök élethez, azaz csak az juthat el az örök üdvösségre, aki él ezzel a kenyérrel, az üdvösség táplálékaként veszi magához és hisz abban, hogy Jézus valóságosan jelen van e kenyérben. Ebből az következik, hogy az Oltáriszentség az isteni gondoskodás csodálatos ajándéka számunkra, amely olyan ételt biztosít nekünk, amely nem csupán testi eledel, hanem lelkük tápláléka is.

Aki visszautasítja e mennyei kenyeret, azaz az Oltáriszentséget, az tulajdonképpen az örök életet és üdvösséget is visszautasítja. Az Eucharisztia, az élő kenyér nélkül nem élhetünk a földön és az örök élet sem lehet a miénk.

HIS

AzÉlet kenyere

Az élet kenyere

Az élet kenyeréről szóló beszéd mai részében Jézus arról tanít, hogy ő az élet kenyere. Ezt mondja: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35).

Az örök élethez nem elegendő megismerni őt, hanem szükséges az is, hogy vele éljünk, belőle táplálkozzunk. Az üdvösség azoknak lesz osztályrésze, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus valóban az Isten fia és a mennyei Atya küldötte.

Az üdvösség azé, aki hittel vallja, hogy az Oltáriszentségben valóságosan jelen van az Úr Jézus, és rendszeresen él azzal a csodálatos lehetőséggel, hogy az Úr Testével táplálja lelkét. Valahányszor magamhoz veszem az ő Testét a szentáldozásban, kifejezem a vele való egységemet, ugyanakkor jelenvaló válik az Egyházzal való egységem is, valamint hogy vállalom a közösséget mindazokkal, akik Krisztus Testével táplálkoznak.

Ezt követően Jézus a benne hívőkről és a hitetlenekről beszél. Jézus megismerése ugyan minden ember számára megadatik, de a hit nem. Az örök életre csak az juthat el, aki hisz Jézusban, s aki az ő Testével táplálkozik. És szeretetének jeleként magához veszi e kenyeret.

HIS

Boldog Gizella 2019

BOLDOG GIZELLA

Bajorországban, Regensburgban született a 980-as évek elején, Veszekedő (Civódó) Henrik bajor herceg-fejedelem lányaként. Kiváló nevelésben részesült, a család lelki vezetője Szent Wolfgang (Farkas) püspök volt. Testvérei közül II. Henrik tette naggyá az uralkodóházat, Brúnó regensburgi püspök volt, Brigitta nővére pedig a regensburgi kolostor feje volt.

Regensburg után Gandersheimben tanult tovább. Kitűnően megtanult latinul. 996-ban a magyar Géza fejedelem megkérte fia, István herceg számára Gizella kezét. Gizellának más álmai voltak ugyan, de engedve a rábeszélésnek, végül is igent mondott. István herceget meghívták Bajorországba, itt találkozott először Gizellával. Scheyern várában a német császári család jelenlétében világra szóló mennyegzőt tartottak. Gizella ezután népes kisérettel (lovagok, papok, mesteremberek) a magyar fejedelmi udvarba, Esztergomba költözött, és 1000-ben, Géza halála után István is megkapta a magyar koronát és Gizella is királynévá lett koronázva.

Egész életét a királyi család szolgálatára szentelte. Veszprém városát, királynéi városát felfejlesztette. Sajnos nem tudjuk, hogy hány gyermeket szült, de mindegyiket kiváló nevelésben részesítette. Erre Szent Imre példája is ékes bizonyíték. Veszprémben női szerzetes kolostort alapított. Egyházi felszereléseket készítettek. A koronázási paláston, valamint a XVIII. János pápának ajándékozott miseruhán valószínűleg személyesen is dolgozott.

István halála után az utódok nem sokra becsülték az özvegy királynét, előbb Veszprémben tartották fogva, és csak III. Henrik seregei tudták 1045-ben az országból kiszabadítani. Passauban élt ezután, és állítólag 1060-ban (más forrás szerint 115 éves korában, tehát 1110-ben) halt meg. Hazai hagyomány úgy tudja, hogy Veszprémben hunyt el. Halála után nemsokára már szentként tisztelték, 1911-ben kezdődött azonban csak el a szentté avatási eljárás. Passaui sírja a magyarok zarándokhelye.

Jézusi jel

Jézusi jel

A csodálatos kenyérszaporítást követően a jelenlévők jelet kérnek Jézustól. Milyen jelre gondolnak? Könnyen kitalálhatjuk ezt abból, hogy felidézik az ószövetségi időkből, Mózes korából azt, amikor a pusztában Isten mannával táplálta a választott népet. Jézus korában elterjedt volt az a gondolat, hogy az eljövendő Messiás megismétli majd az egykori manna-csodát és kenyérrel táplálja a népet. Az embereknek rögtön ez juthatott eszébe, amikor a megszaporított kenyérből sok ezren jóllaktak, s ezért kérnek Jézustól újabb jelet, mégpedig olyan jelet, amivel egyértelműen bizonyítja, hogy személyében eljött a Messiás.

Ilyen jelet Jézus nem akar mutatni, hanem inkább azzal folytatja tanítását, hogy ő az élet kenyere az emberek számára. Olyan kijelentés ez, amely hitünk lényeges tartalmát világítja meg. Keresztény emberként hiszünk abban, hogy Jézus valóságosan jelen van az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben. Hiszünk abban, hogy az átváltoztatás csodája a szentmisében történik. Hiszünk abban, hogy a szentáldozáskor Krisztus testét, az örök élet kenyerét vesszük magunkhoz. Hiszünk abban, hogy a szentáldozás hatása az Úrral való lelki egyesülés. Hiszünk abban, hogy eggyé válunk, közösséget alkotunk mindazokkal, akik ugyanabból a Szent Kenyérből, Krisztus testéből részesülnek. A szentmise megőriz minket a krisztusi hitben.

HIS

Mit tegyünk

Mit tegyünk

A csodálatos kenyérszaporítás után az emberek keresni kezdik Jézust. Ő persze jól látja, hogy nem az Isten országáról szóló tanítása miatt keresik, hanem a látványos csoda miatt. Ekkor a mennyei kenyérről tanítja őket, ami azt eredményezte, hogy egészen komoly kérdést intéznek hozzá: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” A kérdés azt jelzi, hogy ugyan nem nagyon értették meg az Úr szavait a mennyei kenyérről, de legalább megérezték, hogy valamit tenniük kell, amivel elnyerik Isten tetszését. Talán valamilyen áldozatra gondoltak, vagy önkéntes böjt vállalására, esetleg valamilyen fogadalmi imára, ami kifejezi vallásosságukban való megújulásukat.

Jézus válaszát bizonyos értelemben figyelmeztetésnek vehetjük: nem a vallásosság külső cselekedetei a fontosak, hanem az emberi szív szándéka, amely a hitben fejeződik ki. Ezt mondja Jézus: „Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit küldött.”

Jézus a mennyei Atya küldötte, akinek megtestesülésével, világra jövetelével az üdvtörténet új korszaka kezdődött el. Ő ajándékozza nekünk az üdvösséget, ezért kell benne hinnünk, hozzá csatlakoznunk, hozzá hasonlóvá válnunk. Érdemes Jézus megváltó kereszthalálának fényében felülvizsgálnom múltamat. Érdemes az ő feltámadásának fényében élni jelen életemet. És érdemes az örök élet reményében terveznem jövőmet.

Húsvét 3. vasárnapja. 2019

Húsvét 3. vasárnapja. 2019.

Bevezetés

A mai evangélium szerint, az apostolok úgy találkoznak a föltámadt Krisztussal a Tibériás-tó partján, hogy először meg sem ismerik. Csak a csodálatos halfogás után ismerik fel. A csoda hatására az apostolok számára nyilvánvaló lesz: Jézus nélkül ezen túl semmit sem tudnak eredményesen tenni, még halászni sem. És mi? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Mi sem tudunk Jézus nélkül semmit sem tenni.

Kirié litánia

Urunk! Aki Péter apostoltól nem a hitét kéred, hanem szeretetét, úgy tőlünk is. Legyünk mi is Krisztusszeretők. Uram irgalmazz!

Urunk! Aki Péter apostolra bíztad, mint jó Pásztorra nyájadat. Legyünk mi is jópásztora azoknak, akiket ránk bíztál. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy akik Benned hiszünk, mind egy nyáj legyünk! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Aki figyelmes lélekkel hallgatta a szentmise kezdő könyörgését és az evangéliumot, az észrevehette, hogy a kettő között némi ellentét van. A könyörgésben ugyanis így imádkoztunk, "Istenünk, te úgy akartad, hogy néped szüntelen vigadozzék." Az evangéliumban pedig azt hallhattuk, hogy a lehangolódott apostolok egyáltalán nem vigadoznak, hanem inkább szomorkodnak.

Három szereplőre érdemes odafigyelnünk a mai evangéliumban: Jézusra, aki irányítja az eseményeket, Jánosra, aki „szeretett tanítványként” van megnevezve, s aki elsőként ismeri fel ez alkalommal az Urat, valamint Péterre, akinek elsőségét az apostolok között ez a jelenet is hangsúlyozza.

Elsőként Jézus személyére figyeljünk, aki feltámadása után több alkalommal megjelent az apostoloknak, a tanítványoknak, illetve az asszonyoknak. De mintha ők még a többszöri jelenések és találkozások során sem értették volna meg, hogy új feladatot, küldetést kapnak. Péter halászni indul, mintha a Jézus-esemény lezárult volna, s ott kellene folytatnia életét, ahol három évvel korábban abbahagyta, mielőtt Jézus meghívta. Visszatér eredeti mesterségéhez a halászathoz, és apostoltársai követik őt ebben. Bizonyos értelemben érthető csalódottságuk és gondolkozásuk, s most azt keresik, hogy mivel folytassák életüket. Jézus pontosan erre a kérdésre ad választ nekik e jelenése alkalmával.

A feltámadt Jézus megjelenik és csodát tesz, az eredménytelen halászat után mégis rengeteg halat fognak annak köszönhetően, hogy engedelmeskednek Jézusnak. Közbeavatkozásával Jézus egyértelművé teszi számukra, hogy emberi munkájukat és erőfeszítésüket ő tudja eredményessé tenni.

A jelenet során és ezt követően a Péterrel való párbeszédben is Jézus úgy áll előttünk, mint aki irányítja Egyházát és küldötteit, az apostolokat. A feltámadt Krisztus jelenléte minden korban megtapasztalható az Egyház életében, napjainkban is.

Másodszor János személyét emeljük ki. Evangélistaként ő írja le az eseményt. Művében nem szokta név szerint megnevezni önmagát, inkább „szeretett tanítványként” említi saját személyét, ő az, „akit Jézus szeretett.” János azért fontos szereplője az esetnek, mert elsőként ő ismeri fel, hogy Jézus az. Felfigyel a hallal teli hálóra. Rögtön észreveszi, hogy nem várt dolog történt. Azonnal csodaként értékeli az esetet, és jelet lát a történtekben.

Ez a jel nyitja meg szemét, hogy felismerje az Urat. Felismeréséről nem hallgat, hanem megosztja azt társaival, mindenekelőtt Péterrel, hogy az ő szemük is megnyíljon a feltámadt Úr felismerésére.

János abban példa számunkra, hogy vegyük észre a jeleket, a Jézus jelenlétéről tanúskodó jeleket! Az evangélium terjedése, annak elfogadása az emberek részéről, a hit buzgó kifejezése és még számtalan jel arról tanúskodik, hogy Jézus nem hagyja el övéit, nem hagyja el az Egyházat, hanem szüntelenül velünk van. Segítsünk másokat is abban, hogy eljussanak e felismerésre!

Harmadszor pedig Péter apostol áll előttünk, aki Jézus háromszori kérdésére háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt. János evangélista kihasználja, hogy a görög nyelvben (eredetileg ezen a nyelven írta művét) több szó van a szeretetre, amelyek annak mértékét is kifejezik. Nyelvészeti dolgokba nem érdemes belemennünk, de azt érdemes megjegyeznünk, hogy Jézus több szeretetet kíván Pétertől, mint a többiektől. Mert akire többet bíznak, attól többet is kérnek. Akire nagyobb feladat vár, annak jobban ki kell mutatnia Jézus iránti hűségét. Aki a vezető szerepet kapja, annak jobban meg kell vallania szeretetét.

Péter vallomása ösztönözzön bennünket arra, hogy megerősítsük és bátran megvalljuk szeretetünket az Úr iránt! Péter háromszor tagadta meg Jézust, pedig előre figyelmeztetést kapott. Most lehetőséget kap arra, hogy hibáját jóvátegye. Mi is új lehetőséget kapunk Jézustól, hogy bűneinket jóvátegyük, hibáinkat kijavítsuk, és új úton induljunk el.

A feltámadt Krisztussal való találkozás segítsen bennünket is feladatunk, hivatásunk felismerésében és teljesítésében!

Ámen

Egyetemes könyörgések

Pap: Forduljunk, testvéreim, Urunkhoz, Istenünkhez, és kérjük, hallgassa meg könyörgésünket!

1.      Áldd meg Urunk SzentPéter apostol utódját, Ferenc pápánkat, hogy a jó pásztor szeretetével legeltesse Krisztus nyáját.

Hallgass meg Urunk!

Kérünk téged, hallgass meg minket!

2.      Add Urunk, hogy a Krisztusban hívők mindnyájan elismerjék Szent Péter utódjának legfőbb pásztori küldetését!

Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged hallgass meg minket

3.      Áldd meg, Urunk, az édesanyákat, akik úgy fogadtak minket, mint ajándékodat!

Hallgass meg Urunk

Kérünk téged, hallgass meg minket!

4.      Őrizd meg szívünkben, Urunk, az édesanyánk iránti tiszteletet és szeretetet!

Hallgass meg Urunk!

Kérünk téged, hallgass meg minket!

5.      Add, Urunk, hogy a földi életből már eltávozott édesanyák gondoskodó szeretetét mindig közöttünk érezzük

Hallgass meg Urunk!

Kérünk téged, hallgass meg minket!

Pap: Úr Jézus, te a názáreti ház falai között a gyermeki szeretet példaképe voltál. Add kegyelmedet, hogy mindnyájan példádat kövessük: édesanyánkat mindennél többre becsüljük, szívből szeressük. Aki élsz és szeretsz mind-örökkön örökké.

Ámen.

Fülöp és Jakab

Fülöp és Jakab

A két apostol, Jézus feltámadásának tanúja, akik szavaikkal és életükkel tanúsították Jézus feltámadását, az Atya szeretetét. Példájuk minket is arra indít, hogy tanúságot tegyünk Húsvét öröméről.

Fülöp Betszaidában született. Eredetileg Keresztelő Szent János tanítványa volt. Az elsők között hívta meg őt Jézus apostollá. Az apostolok felsorolásában mindig az ötödik helyen említi őt a Szentírás. Vértanúhalált szenvedett: Hieropoliszban keresztre feszítették.

Jakab az Úr unokatestvére, Alfeus fia. Ő az egyik szentírási úgynevezett "katolikus levél" szerzője. Jeruzsálem első püspöke, aki az apostoli zsinaton a pogányságból megtért keresztények érdekeit képviselte. Kemény életet élt, és sok zsidót térített a hitre. 62-ben szenvedett vértanúságot.

Szent Fülöp és Szent Jakab

Szent Fülöp és Szent Jakab

Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepének evangéliuma az utolsó vacsora termébe hív minket. Jézus arról beszél, hogy egyedül általa ismerhetjük meg az Atyát és általa juthatunk el hozzá. Az apostolok szinte teljesen szótlanul hallgatják Mesterük búcsúbeszédét, de ezt hallva Fülöp a következőt kéri: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” A kérés úgy hangzik, mintha nem is hallotta volna meg az Úr korábbi szavait, ezért Jézus újra elmondja, hogy aki őt látja, az tulajdonképpen az Atyát látja. Aztán hozzáteszi: „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem.” Az Atya és Fiú szeretetközösségére és cselekvési egységére utalnak ezek a szavak, amelyeket igaz kinyilatkoztatásnak kell tartanunk.

A kijelentésben visszacsengenek azok a szavak, amelyeket János evangélista írásának kezdetén olvashatunk: „Istent soha nem látta senki, az Egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki” (Jn 1,18). Ezen a helyen, tehát az Ige-himnuszban János evangélista hitvallását olvassuk, amely egyúttal az Egyház hite is. Az utolsó vacsorán viszont már Jézus mondja ki ugyanezt önmagáról.

Mi a tartalma ennek a kijelentésnek? Jézus személyében jelen van az Atya. Jézus cselekedeteiben az Atya irgalmassága mutatkozik meg. Jézus tanításában az Atya szól hozzánk. Jézus arcára tekintve az Atya arcát láthatjuk.

HIS

Szent Atanáz

Írásai arról tanúskodnak, hogy jól ismerte Platón, Arisztotelész, Homérosz írásait és az újplatonizmus tanítását. Szülővárosában folytatott teológiai tanulmányokat. Fiatalkorában találkozott a sivatagi szerzetesekkel és Remete Szent Antallal. Tőlük tanult önfegyelmet és önmérsékletet. Élete folyamán többször talált menedéket a sivatagi szerzeteseknél. Aszketikus élete később kivívta ellenségei tiszteletét is.

Fiatalon lett Alexandrosz alexandriai pátriárka titkára. Diakónusként kísérte Alexandroszt az első nikaiai zsinatra, ahol győzött az ortodox krisztológia, amely szerint a Fiú egylényegű az Atyával. Ez volt az első ökumenikus jellegű zsinat. I. Constantinus római császár hívta össze, hogy általa biztosítsa az Egyház egységét. A zsinati atyák különféle kérdésekkel foglalkoztak, főleg azokkal a problémákkal, amelyek alexandriai Arius prédikálása alatt keletkeztek.

A görög homoousios kifejezést fogadta el a Zsinat. Zsinati beszámolója megmaradt. 328-ban Alexandria püspökévé választották Atanázt.

Nikomédiai Euszebiosz és társai követelésére Atanáznak le kellett mondania püspöki hivataláról.

362. február 8-án Flavius Iulianus rendelettel visszahívta Atanázt, aki 362. február 21-én-én tért vissza püspökként Alexandriába. Az arianisták meg-megújuló támadásai miatt legalább ötször kényszerült Atanáz száműzetésbe.

373. május 2-án halt meg Alexandriában. A római naptárba 1550-ben vették fel ünnepét. Még életében elnyerte „az Egyház oszlopa” és „az ortodoxia atyja” kitüntető elnevezéseket.

A munkás Szent József

A munkás Szent József

Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának liturgikus emléknapját XII. Piusz pápa vezette be 1955-ben. Egyre inkább látszott az ipari forradalom óta növekvő arányban megjelenő munkásosztály erősödése. A második világégés után pedig az iparosítás nagy ereje hatalmas lakótelepeket hozott létre, melyben a ruráris környezetből kiszakadt, egykor vallási neveltetésben részesült fiatal, életerős osztály kereste az új helyét a városok peremén.

A kommunista hatalomátvétel után a párt legnagyobb bázisa a munkások közül került ki. A gyökereit elvesztett milliók könnyű célpontjává váltak az új, Isten nélküli ideológiának. A szerzetesrendek feloszlatása és a szervezetek felszámolása után nem volt olyan felkészült papi közösség, aki foglalkozhatott volna a kommunizmust építő milliókkal.

Ennek átkos terheit máig magunkon hordozzuk. Nagyvárosaink lakótelepei továbbra is vallásilag a leginkább tartózkodóbb területeink közé tartoznak.

József foglalkozását tekintve ács volt – egyszerű kétkezi munkás. Ezért tekintünk rá úgy, mint a munkások védőszentjére.

A Szentírásban nem sok minden szerepel a szentről, csendben, hallgatagon élte le életét igazi nagy szerelme Mária és a Megváltó mellett. Hűségéért a legnagyobb jutalmat kapta, a boldog halált, élete két legfontosabb személye karjai között.

A mai napon ünnepeljük azokat a milliókat, akik csendben, a háttérben meghúzódva, a munka fáradtságait hordozva élik mindennapjukat. Dolgoznak családjaikért, a jobb jövőbe vetett hitükért. A sok szent józsefes lelkületű édesapáért kell köszönetet mondani az ünnepen – lépjük oda hozzájuk és öleljük át őket, mert sokat jelentenek számunkra, még ha ritkán is mondjuk el nekik…

A munkás Szent József