2015. január 7., szerda

Elmélkedés

2015. január 7.

Keresztelő Szent János börtönbe-vetése után kezdi meg az Úr Jézus a nyilvános tanítást. Keresztelő János is, és Jézus is prédikációjukat - nyilvános működésüket a megtérésre szólító felhívással kezdik. Indoklásként mindketten azt mondják: "Elközelgett az Isten országa." Jézusban meg is jelent, általa a messiási kor beköszöntött, tehát az újszövetségi ember megtérése Jézusra vonatkozik, és nem az ósz6övetségi törvényeknek a felülvizsgálatára.
A megtérés és a bűnbánat sok esetben együtt szerepel. De a kettő nem úgy viszonyul egymáshoz, hogy a megtérés a belső elhatározás lenne, a bűnbánat pedig ennek külső kifejezése.
Az embert Isten hívja a megtérésre és segíti is ebben. És ezzel a segítséggel vagy együttműködik az ember, vagy elutasítja. A megtérés folyamán az ember elfordul a "hiábavaló dolgoktól" úgy, mintha a "sötétségből" a "világosság" felé fordulna. Olyan radikális fordulatról van szó, amelynek kapcsán az ember átrendezi az értékvilágát. A hangsúly azonban nem a régi szokásoktól való elszakadáson, hanem az új, a Krisztus felé forduláson van.
A megtérésnek magatartásbeli következménye a viselkedésben beállt változás. A megtérés után mindenki másként él, mint előtte.
A magatartásbeli változás a legfontosabb ebben az esetben. A megtérés azért időszerű most is, mert a kifejlődött erkölcsi érzékünket általában másokon szoktuk kipróbálni, és lehetőleg olyan területen, amelyről úgy véljük, minket nem érint. Szívesen beszélünk mások korrupciójáról, harácsolásáról, mert nekünk erre nincs lehetőségünk. A megtérésnél a lelkiismeret-vizsgálatot min-dig önmagunkkal szoktuk kezdeni. Ezt tették Keresztelő János és Jézus tanítványai is. Ezt tegyük mi is.

Ámen      F.F.