2015. január 24., szombat

Évközi 3. vasárnap

3. évközi vasárnap. B 2015

Bevezetés
A mai evangéliumi szakaszban, az Úr Jézus megkeresztelkedése utáni első, nyilvánosság előtti mondatát, mintegy kiáltványát halljuk majd, amelyet egykor Galilea lakosságához intézett, s amely így szólt: „Betelt az idő. Közel van az Isten országa. Térjetek meg! És higgyetek az evangéliumban!” Ma felénk hangzanak. S milyen visszhangra találnak bennünk? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket.

Kirié litánia
Urunk! Te azt mondod:”Betelt az Idő!” A Messiásra várás ideje betelt. A Messiás itt van közöttünk. Mennyire élünk mi ennek tudatában? Uram, irgalmazz!
Urunk! Te azt mondod, hogy „Közel van az Isten országa.” Mennyire érezzük mi közelinek? Krisztus, kegyelmezz!
Urunk! Te azt kéred a Téged hallgatóktól, hogy „Higgyenek az Evangéliumban!”. Mennyiben hiszünk mi az Evangéliumban? Uram, irgalmazz!

Evangélium után
A mai Evangéliumi szakaszban hallottuk, hogy „Közel van az Isten országa!” Térben is, időben is! De nem annyira térben, mint inkább időben. Ugyan e világban van. De nem e világból való. S nincsenek földrajzi határai. – Időben is mindig közel, inkább eljövendő, inkább kibontakozó, mint már befejezett, tökéletes valami.
De mi is az Isten országa? Ez igen nehéz kérdés, mert az emberi nyelv és az emberi értelem képtelen ezt teljesen megérteni és kifejteni. Ezért fordul Jézus is képekhez és hasonlatokhoz, amikor Isten országáról beszél.
Az Isten országa olyan, mint a földbe rejtett kincs: az ember mindent megtesz, hogy megszerezze.
Az Isten országa olyan, mint egy értékes gyöngy: aki azt felfedezi, mindent elad, hogy megszerezze.
Az Isten országa olyan, mint a mustármag: Kicsiny, de olyan nagy életerő van benne, hogy hatalmas fává terebélyesedik, és ágai közt az ég madarai is megpihennek.
Az Isten országa olyan, mint egy szántóföld, amelyen a tiszta búza közt imitt amott konkoly is virít… és Istennek van fenntartva, hogy a végén elválassza a konkolyt a tiszta búzától…
Az Isten országa olyan, mint egy vígságos menyegzős lakoma, amelyen nem a hivatalosak, hanem az utakról összetoborzott, s menyegzős köntösbe öltözött emberek vesznek részt.
Mindez egyszerre Isten országa!
Isten országa olyan emberek közössége, amelyet az Isten és ember iránti szeretet szálai kötnek össze, olyan emberek közössége, akik a mennyei Atya akaratának megvalósulásáért, a gonosztól való megszabadításért imádkoznak, s amely közösségben az emberek naponként megbocsátanak egymásnak.
Isten országa, olyan emberi közösség, amelyben az isteni törvényeket megtartják. És ha azoktól eltértek, visszatérnek azok megtartásához, s megtérnek, és hisznek az evangéliumban.
Felvetődik a kérdés: Miért kéri ismételten az Egyház templomba-járó jó híveitől a megtérést, hisz ők megtartják Isten törvényeit? De legyünk őszinték, azért ők is el-eltérnek egy kicsit, vagy jobban is azoktól.
Ha pedig azt a társadalmat nézzük, amelyben élünk, mennyire eltért és eltér Isten törvényeitől. Ezzel Jézus odairányítja figyelmünket Istentől távol élő honfitársainkra is, hogy ne csak önmagunkkal, hanem velük is törődjünk. Hogy is mondta Jézus: Térjetek meg! És nem úgy, hogy térj meg. S kiknek a feladatuk hát, hogy visszasegítsék Istenhez őket? Hogy lehetőség teremtődjék számukra a megtérésre? Nemde a hívőknek. De nem az ázsiai és afrikai hívőknek, hanem magyar földön a magyar hívőknek!
Vagy nem látjuk társadalmunk erkölcsi állapotát? Vagy közömbös számunkra hazánk jelene és jövője? Közömbös, hogy mint válik hit és erkölcs nélkülivé?
Közömbös, hogy mint váltja fel az Isten imádását a Tőke imádása, annak minden következményével együtt.
Egy olyan állapottal, ahol szabad korlátlanul meggazdagodni, és szabad éhen halni. Ahol magas szinten nincsenek lopások, csak ügyes, trükkös, törvénykijátszó vagyongyarapítások. Ahol a nemzet vagyonát szabad idegenek (befektetők) kezére átjátszani.
Ahol hiányzik a szolidaritás, az egy nemzethez tartozás érzése. Ahol nincs erkölcsi rend. Ahol nincs különbség erény és bűn között. Ahol az egyneműek együttlétét házasságnak nevezik. Ahol az egyneműek gyermekek örökbefogadását, megrontását, törvénnyel akarják szentesíteni. Társadalmunknak ez az állapota aggodalommal és félelemmel tölt el bennünket. Ez arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy kellő aktivitással fáradozzunk az Isten országa eljöveteléért, amely, most egy kicsit közelebb van hozzánk, mint korábban.
Szeretném hinni, hogy beteljesül, illetve befejeződik az az idő, amikor azt tehették népünkkel, s benne a hívőkkel, amit akartak.
Nemcsak az Úr Jézus, hanem minden kor embere tudta és tudja, hogy az Isten országa eljöveteléhez, emberekre, emberhalászokra van szükség. De hol lehet ilyen embereket találni?
Térjünk vissza a mai evangéliumi szakaszhoz. Nézzük Jézust!
Van mit tanulnunk Tőle! Milyen nagyszerű fogást hajt végre! Egyetlen napon és egyetlen tóparti sétán összeszedi leendő csapata egyharmadát, és ráadásul a négy legjobbat!
Minden HR menedzser elsápadhat az irigységtől. Se teszteket nem irat velük, se pszichológiai vizsgálatnak nem veti őket alá. Csak figyeli őket. Munka közben. S ez elég neki.
Ma bennünket néz, a mi munkavégzésünket nézi. Ma bennünket szólít meg. Ma bennünket tesz emberhalászokká.

Ámen 
F.F.