2015. március 30., hétfő

Nagyhétfő

Nagyhétfő

Az Egyház liturgiájában igyekszik megjeleníteni Jézus szenvedése előtti eseményeket. Jeruzsálembe történt ünnepélyes bevonulását ünnepeltük tegnap barkaszenteléssel és körmenettel. Ma nagyhétfőn a betániai vacsoráról emlékezünk.
Igaz, hogy e két esemény időrendben fordítva volt, de az emlékezés a lényeg.
Mire emlékezünk? Lázárék vacsorájára, amit Jézus tiszteletére rendeztek, valószínűleg Lázár föltámasztásának örömére. Senki sem sejtette, csak Jézus tudta, hogy ez az örömünnep az Ő szívében már szomorú búcsúzás. Márta szolgál...
Mária és Júdás alakja lép előtérbe hirtelen. Mária egy font, tehát nagyobb mennyiségű nárdus olajt hoz és megkeni Jézus lábát, a ház megtelik a kenet illatával. Hajával törölgeti Jézus lábát, de kedves ereklyének szánva az Úr bőrébe be nem ivódott olajt, semmi sem drága neki, mert nagyon szereti Jézust.
Júdás bosszankodva a pazarlás láttán szóvá is teszi, hogy 300 dénárt ért ez az olaj, mennyi szegényt lehetett volna megsegíteni evvel. János – akkor talán csak gondolatban – helyrerakja e nagy ügybuzgóságot. A saját zsebe hasznát akarta volna növelni úgyis, hisz eddig is lopott az adományokból.
Jézus értékeli a helyzetet. Júdást rendre utasítja, hogy szegények mindig lesznek veletek. Nem fedi fel, hogy tudja Júdás már árulóvá lett, éppen erről a vacsoráról lóg majd el a részleteket megbeszélni.
Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Ezt a csodás élményt, hisz akkor nem is lesz eme szolgálatra sem idő, sem mód. Jézus még föltehette volna a kérdést: Ki szeret engem jobban? Júdás-e, akit tanítványommá, apostolommá, barátommá tettem és pár nap múlva csókkal árul el, s ad át a poroszlóknak, vagy ez a Mária, aki rajongó szeretete jeléül.
Mi sohasem voltunk kicsit Júdások, még a szorongatás idején sem?
Mi Mária Magdolna rajongó szeretetével szeretjük ma is Jézust?

Ámen.
F. F.