Nagyszerda
Mit adtok nekem, ha a kezetekre adom
Jézust?
Elgondolkoztak az ajánlatán, de nem
tudták mire vélni. Óvatoskodva ezt ajánlották:
Harminc ezüstöt adunk, ha megmondod, hol
találjuk őt. – Nem hitték, hogy elfogadja az ajánlatukat, hiszen egy ökör gazdájának
kellett ekkora büntetést fizetnie, ha a barma halálra öklelte a szomszéd rabszolgáját.
Az utolsó vacsora után a tizenegy
tanítvány a Getszemáne-kertben éjszakázott. Elbóbiskoltak, míg Jézus kissé
távolabb imádkozott. Amikor visszatért hozzájuk, ekképp ébresztette őket:
Íme, eljött az óra, és az Emberfia a
bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Közel van az, aki elárul engem.
Alig mondta ki a szót, máris ott állt
előtte Júdás a főpapok és a vének tanácsának kardokkal és botokkal felszerelt
szolgáitól kísérve.
Akit megcsókolok, az lesz ő – mondta a
kísérőkhöz fordulva –, azt fogjátok el! – Majd Jézushoz lépve így szólt. –
Üdvözlégy Mester! – és megcsókolta őt.
Kit kerestek? – kérdezte Jézus, bár
előre tudta a válaszukat.
A názáreti Jézust – felelték a
fegyveresek.
Én vagyok – mondta. – Mondtam nektek,
hogy én vagyok, ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni! – mutatott
a tizenegyre.
Júdás csak állt ott a sötétben, és nem
tudta, mitévő legyen. A kihalt utcákon bolyongott hajnalig, Amikor megvirradt,
látta, hogy megkötözték, és átadták Pilátusnak Jézust. Ekkor fogta az erszényt
a harminc ezüsttel, és a főpapok elé állt.
Itt a harminc ezüstötök – mondta. –
Vétkeztem, mert elárultam az vért.
Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod –
mondták és elfordultak tőle.
Júdást
elfogta a tehetetlen indulat. A templomba hajította a pénzt, aztán elment a Getszemáne-kertbe,
ahol megcsókolta Jézust, és az egyik fára fölakasztotta magát.
Íme ez az elhagyók, megtagadók sorsa.
Ámen.
F. F.
