2015. október 3., szombat

27. évközi vasárnap

27. évközi vasárnap
Assisi Szent Ferenc ünnepe

Bevezetés
Ma oly erős Rendi liturgiánkban Szent Ferenc atyánk ünnepe, hogy ma nem a vasárnapi misét vesszük, hanem a Szent Ferencről, a legnépszerűbb szentről szólót.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, méltóképpen cselekedjük azt, ami Urunk Jézus Krisztus az Utolsó Vacsora termében az ő emlékezetére cselekednünk parancsolt.

Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy nem követjük Szent Ferenc példáját, és nem úgy tekintjük a teremtett dolgokat, mint testvéreinket. Uram irgalmazz.
Urunk, Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy az állatok védőszentjének ünnepén sem gondolunk szeretettel a vad és házi állatokra. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus Krisztus, Add, hogy miként Ferencet, úgy bennünket is minden Isten dicsőítésére hangoljon. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Szent Ferenc atyánk, Umbria dalos kedvű trubadúrja 1182-ben született a gyönyörű fekvésű Assisi városában. Nagy tettekre vágyó, könnyelmű életet élő fiatalember volt. De az olasz városok közötti háborúk idején fogságba esett, és egész szívvel Istenhez tért.
Ez az életet igenlő, a földi karrierek útján első lépéseket megtevő fiatalember, a Spoletói úton szózatot hallott, amely azt kérdezte tőle: Ferenc! Ki a nagyobb? Az Úr, vagy a szolga? Ferenc válaszolta, hogy az Úr? S kérdezi tovább a szózat: Te mégis a szolgát szolgálod? Magába mélyedt, lemondott a fényes harci dicsőségekről. fényes fegyverzetét átadta egy szegény katonának. Az előkelő ruházatát pedig egy leprásnak. S maga pedig megfordult, hazatért és többé nem háborúskodott, s többé nem a szolgát, hanem az Urat szolgálta.
A San Damianói kápolnában imádkozó, megtérő fiatalember kérdi az Urat: Mi tévő legyek? S az Úr válasza: Vade et praepara domum meam! Menj és építsd újjá házamat. És Ferenc betűszerint vette a szavakat, és elkezdte újjá építeni a San Damíanói, majd a Porciunkula kápolnát.
Hogy legyen miből újjáépíteni, mindenét kiosztotta. Még atyja posztókereskedéséből is szétosztott mindent, úgy hogy jusson még a ruhátlan szegényeknek, az ínséget szenvedőknek.
Ezért édesapja a püspök elé vezette, hogy az megbüntesse. Ekkor ledobta magáról apjától kapott díszes ruháit, mondván: Többé nem mondom atyámnak Bernardone Pétert, hanem csak a Mennyei Atyát. S mezítelen testére ráterítette a püspök a palástját. Ezzel - jelképesen – az oltalmába, az Egyház oltalmába vette ezt a rendkívüli egyéniséget.
Ferenc ezzel mindenéről lemondva, Krisztus tanítását követve élte az evangéliumi életet szegénységben, s minden teremtménynek, Isten szeretetét hirdetve.
De hogyan?
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy az Úr Isten azt mondta az első emberpárnak: Néktek adom a földet és mindazt, ami rajta van. Hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok felette!
És ha Szent Ferenc életét nézem, és csodálatos Naphimnuszát olvasom, mit tapasztalok, mit látok? Ő nem uralkodni akart a teremtett világ alkotásain, hanem testvérként akarta őket mind magához ölelni.
Fivérének mondta a Napot, nővérének a Holdat, öccsének a szelet, bátyjának a tüzet, húgának a tiszta, ártatlan és alázatos vizet, testvérének a teremtett világ valamennyi szépségét, mezők liliomait, a Földanyát nénénknek, aki hord és enni ad, és bőséges gyümölcsöt terem, színes füveket és színes virágokat. Húgocskáinak az ég madarait, testvérének a farkast. Mindet és mindent. És felszólította őket, hogy vele együtt dicsőítsék az Urat. A Naphimnusz szavaival: Szívvel-szóval mind, irgalom Atyja, jóvoltod dicsérjék!
Őt minden Isten dicsőítésére hangolta. És minket?
Hatalmas keresztet rajzolt ruhájára, és mint il futto di Dio, Isten bolondja. Úgy rótta Umbria útjait, városainak és falvainak utcáját, hogy Isten dicsőítésére szólítsa és buzdítsa kora közömböseit és hitetlenjeit. Fájt neki, hogy az emberek nem szeretik az Istent.
Fájt neki, hogy maga a papság egy része is inkább dúsgazdagként élt, mint szegény Lázárként. Fájt neki, hogy oly sok volt korában a szegény és a koldus.
És nekünk nem fáj korunk sok visszássága?
Állatok világ napján, a vadjaink korlátlan kilövései, madárvilágunk pusztítása, a házi állatokkal történő kegyetlen bánásmódok. a kedvenc állatok kóborrá válása, erdeink irtásával hegyeink kopárráválása, környezetszennyezés miatt keletkező ózonlyukak keletkezése. E miatt időjárásunk kiszámíthatatlanná, termőföldjeink sivatagossá válása. Embermilliók éhezése.
Fel se figyelünk a Szentatya legújabb körlevelére?
Mily hangsúlyosan szól az ökológiai veszélyről. Nem kizárólag a környezetvédelemről, hanem közös otthonunk gondozásáról szól. A pápa mindezzel arra kíván rávilágítani, hogy földünkön nem pusztán a természeti környezet vesz körül bennünket, hanem az emberi környezet is. Mivel minden élőlény ehhez a közös otthonhoz tartozik, egyszerre kell gondját viselnünk mindennek és mindenkinek!
A mai nap, tenni akaró lelkülettel kérdezzük Szent Ferencet: Mit tegyünk mi, a harmadik évezred kezdetén élő tisztelői? És ő mintha csak azt mondaná: „Példát adtam nektek, hogy amiként én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek!”
Szeressétek közös otthonotokat, széles e világot. Benne mindent, és mindenkit, mint testvéreteket!
S miként én, evangélium szerinti életpéldámmal megújítottam a már-már romokban heverő középkori egyházat, úgy ti is, evangélium szerinti életpéldátokkal óvjátok, s építsétek újjá a már-már omladozni látszó egyházat hazátokban és ezzel segítitek Európa újra kereszténnyé válását.

Ámen
F.F.