Missziós vasárnap

29. évközi,

Missziós vasárnap

Bevezetés

Az Egyház 1926 óta minden év október harmadik vasárnapján tartja a világmisszió napját. Ezért ma a missziókra emlékezünk. Értük, a hithirdetőkért imádkozunk, és a mai perselypénzzel is őket támogatjuk. Szoktunk e valaha is rájuk gondolni? S milyen az őket segítő készség bennünk?

Vizsgáljuk meg lelkismeretünket, és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Utolsó Vacsora termében cselekednünk parancsol az ő emlékezetére.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy oly ritkán gondolunk a végakaratodat teljesítő misszionáriusokra. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy még értük mondott imával sem támogatjuk Őket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi csak szűkmarkúan támogatjuk a missziókat. Uram irgalmazz!

Evangélium után

T. A múlt vasárnap azon a területen ajándék-körutazáson, ahol az első keresztény közösségek létre jöttek, ahol virágzó  Egyház volt a vallást tűzzel-vassal terjesztő Iszlám megjelenéséig.
A Miatyánkban, melyet az Úr Jézus adott ajkunkra, többek között ezt kérjük Istenünktől: "Jöjjön el a Te országod!" Ennek az országnak létét, az ebbe szóló meghívást adta át az Úr Jézus az egész emberiségnek. Utolsó szavaival is arra intette apostolait, minden követőjét, hogy dolgozzanak ennek az országnak eljöveteléért.

A missziók vasárnapján erre a krisztusi parancsra figyelmeztet mindnyájunkat egyházunk. Hiszen minden keresztény részesül Krisztus papságában, - Péter apostol szavaival: "Ti mindannyian királyi papság vagytok!" Minden kereszténynek feladata, hogy az evangélium kovászát elvegyítse az emberi közösség tésztájában.

Isten minden ajándékának van egy titkos záradéka, mondhatnók: utasítása, ami így hangzik: Tovább adandó! Emberi létünk egyik legnagyobb értéke, hogy jó-magunk is ajándékozók lehetünk.

Igaz, hogy Isten országának eljövetelét kérnünk kell, és a benne való részesedésünk elsősorban Isten ajándéka. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy nekünk e téren nincsen semmi tennivalónk. Keresztény létünk igazi szépsége éppen az, hogy Isten munkatársai lehetünk.

Köztudomású, hogy jelenleg a keresztények a világ népességének, a több mint 7 milliárdnak az egyharmadát teszik ki, mint a világ vallásai között a legnagyobb vallási csoportot. De még ma is hatalmas néptömegek élnek Krisztus nélkül, sőt igen sokan Isten nélkül.

A nagy világvallások hívei, a hinduk, buddhisták, mohamedánok gyakran vetik szemünkre, hogy életünk nem arról tanúskodik, amiről kellene, Jézus Krisztus tanításának valóra valósításáról. Gondiról mondják, hogy ő is azért nem lett keresztény, mert a keresztények nem élnek keresztény életet.

Tagadhatatlan, hogy az eszmék próbája mindig a gyakorlat mezején dől el, de sok kereszténynek nem keresztény élete mit sem változtat azon az igazságon, hogy a krisztusi élet az egyetlen és igazi lehetőség a legmagasabb rendű embertípus kialakítására. Az elmúlt napok is ezt erősítették meg bennem

Hangsúlyoznunk kell, hogy Krisztus csak lehetőséget kínál az emberiségnek, ami nem valósul meg szabad döntésünk és közreműködésünk nélkül.

Sok millió példás életű keresztény él közöttünk, de még az ő életükben is elhalványult az apostolkodás gondolata. Nem beszélve az átlagos keresztények életéről.

Egyesek azzal indokolják passzivitásukat, hogy tisztelik mások szabadságát és nem akarnak beavatkozni lelki ügyeikbe. Nem vitás, hogy az evangélium szellemétől teljesen idegen minden erőszakoskodás.

De az is tény, hogy az apostolkodás gondolatának elhalványulása odavezet, hogy átengedjük az apostolkodás lehetőségét más vallások hirdetőinek.  Idegenvezetőnk mondotta, hogy a modernebb szemléletű modernebb mohamedanizmust terjesztik Európában.S ennek következtében Európa, s benne népünk is a felvilágosodás óta fokozatosan elkereszténytelenedik. Nincs már az európai embernek keresztény öntudata. Nincs már immunitása. Kontrol nélkül áraszthatja el Európát a nem keresztény, nem európai kultúrájú népáradat..

Október 7-ém ünnepelte az Egyház a Rózsafüzér Királynője ünnepet, amelyet azért rendelt el. Szent V. Piusz pápa, mert a keresztény tengeri hadak Lepantónál hatalmas győzelmet arattak az oszmán tengeri erő fölött.

Míg nagy nemzeti hősünk Hunyadi László, barátjával, a ferences Kapisztrán Szent János világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvárnál, és megállította az iszlám Európa felé nyomulását. Most, megdöbbenéssel hallottam, hogy meghívták őket Európába.

Már eddig is Európa szerte épültek a mecsetek. Most pedig egy dúsgazdag arab állam megígérte, hogy 400 mecsetet épít a bevándorlóknak.

Ha nem tudatosodnak bennünk ezek a veszélyt sejtető tények, akkor Európa népei, s benne népünk is, teljesen elkereszténytelenedik. Legyen újból minden magyarnak újra legalább csak egy szikrányi keresztény tudata.

Rendkívüli időben élünk. Ezért keresztény öntudatunk megerősítése, hitünk megvallása szóban és tettben, a szeretet gyakorlása, keresztény életünk szép példája mindmegannyi lehetőség a Krisztus melletti tanúságtételre, apostolkodásra.

A mai vasárnapon szeretettel kell gondolnunk azokra a hithirdetőkre, akik ennél sokkal többet tesznek. Elhagyják szülőföldjüket, a civilizált életkörülményeket és sokszor komoly külső és belső nehézségek közepette végzik az evangelizáció munkáját. Csodálattal kell adóznunk ennek a szeretetnek, amely nemegyszer a véres vagy vértelen áldozattól sem riad vissza. Krisztus szeretete űzi őket, mert az evangéliumot csak szeretetből és szeretettel lehet hirdetni.

Mi is csak szeretetteljes apostolkodással tudjuk újra kereszténnyé tenni, és megmenteni hazánkat.

Ámen

F.F.