Boldog IV Károly
Boldog IV Ausztriai Károly osztrák császár és
magyar apostoli király 1887. augusztus 17-én született. 1911. október 21-én feleségül
vette Zita hercegnőt. Mindketten nagyon komolyan készültek a házasságra,
különösen Károly főherceg, akit a legszentebb és legigazabb szándékok
vezéreltek. Házasságukból nyolc gyermek született.
Károly a tróntól távol, vidéki helyőrségeken élt egészen
1914-ig, amikor nagybátyját, Ferenc Ferdinánd főherceget Szarajevóban
meggyilkolták és ezzel Károly főherceg lett a trónörökös.
Ferenc József császár 1916.
november 21-én bekövetkezett halála az I. világháború kellős közepén – és így a
legkevésbé alkalmas pillanatban – érte a 29 esztendős fiatal Károlyt, akinek az
uralkodás súlyos terhét át kellett vennie.
Ő volt az egyedüli a háborús
hatalmak államfői közül, aki teljes mértékben követte XV. Benedek pápa
béketörekvéseit; de a lelkét átható mély katolikus érzések sajnos nem
jellemezték a többi harcoló nemzet vezetőjét, ezért többször kifejezett
békevágya nem talált meghallgatásra.
1919-ig családjával a Bécs
melletti várban élt, ahol számára megalázó és szerény körülmények között,
szigorú őrizet alatt, szinte fogolyként kezelték, nem hagyhatta el lakhelyét. Ő
mégsem mutatkozott boldogtalannak, örömmel töltötte el az, hogy végre sok időt
szentelhetett feleségének és gyermekeinek. Azt követően, hogy két ízben
megpróbálta visszaállítani Magyarországon a királyságot, Károly királyt
fogolynak nyilvánították és feleségével együtt Tihanyból végleges száműzetésbe
Madeira szigetére, Funchalba szállították.
Élő hitét, vallásosságát és
családszeretetét itt sem veszítette el. Szenvedéseit népeiért ajánlotta fel. 1922.
április 1-jén hunyt el. Földi maradványait a Nossa Senhora do Monte szentélyben
helyezték végső nyugalomra.
2004-ben II. János Pál pápa
avatta boldoggá.
Mint szent remetét, családapát, vezeklő
uralkodót tiszteli az Egyház.
Kérjük utolsó királyunk égi
közbenjárását népünkért.
Ámen
F.F.
