2018. január 4. -
Csütörtök
János evangélista jól tudja, hogy a hit
természetfeletti jelek felismeréséből születik meg, ugyanakkor mindig van
természetes, az ember számára megtapasztalható alapja is. Így kapcsolódik össze
Isten kinyilatkoztatása azzal, amit magunk is megismerhetünk tapasztalataink
alapján.
Keresztelő János tanúságtételében is
tetten érhető a természetfeletti világ és a természetes valóság érintkezése.
János azt tudja meg az isteni kinyilatkoztatásból, hogy a leszálló galamb lesz
a jele annak, hogy ki az Isten Fia. Amikor pedig ő látja ezt a jelet, akkor e
jel alapján meggyőződhet arról, hogy mindaz igaz, amit a neki szóló
kinyilatkoztatásból megtudott, az valóban igazság.
A látható jel, a Jézusra leszálló galamb
bizonyítékul szolgál a természetfeletti ismeret igazságáról, azaz, hogy Jézus
az Isten Fia. A mai evangélium arról számol be, hogy Keresztelő János tanúságtétele
nem hatástalan, mert ennek eredményeként két tanítványa Jézust kezdi el
követni. Lám, ők észreveszik azt, hogy mi a lényeges János szavaiban. A
Keresztelő személye felől érdeklődő
küldöttek, akikről hallottunk az előzményekben nem voltak erre nyitottak. De ez
a két tanítvány rögtön abba az irányba fordul, ahová János irányítja
tekintetüket, így látják meg Jézust, így lesznek az ő követőivé. Ha csak
hallgatom a tanúságtételt, de nem indulok el ennek hatására, akkor sosem jutok
el Jézushoz.
