A szabadító csodák sorozata folytatódik a
mai evangéliumban két újabb jelenettel, a vérfolyásban szenvedő asszony
meggyógyításával és az elöljáró lányának feltámasztásával. A két történetnek
több közös eleme van. Jézus megszólítása az egyik:
A feltámasztott leányt értelemszerűen "kislánynak"
szólítja, az asszonyt pedig, aki nyilvánvalóan idősebb lehetett
"leányomnak." A kislány tizenkét éves volt, az asszony pedig
ugyanennyi ideje szenvedett betegségében. Mindkét esetben olyan határhelyzetről
van szó, amikor Jézus úgy jelenik meg, mint aki egyedül képes segíteni.
Mindezeknél azonban fontosabb a hit, az Úr
segítsége tulajdonképpen a hitre adott válasz.
Az elöljáró ugyanis hittel kéri Jézus
segítségét, és kifejezi, hogy Jézus érintése újra életet hoz halálán lévő
lányába. Az asszony pedig hisz abban, hogy ha megérinti Jézusnak akár csak a
ruháját, meggyógyulhat.
Mindkét történetnél érdekes a tömeg
jelenléte, amely Jézus körül gyűlt össze, és amely akár meg is akadályozhatta
volna az elöljárót és az asszonyt céljuk elérésében.
Ebből a tömegből kellett kiemelkednie,
kiválnia a két szereplőnek, hogy közvetlenül találkozhassanak az Úrral. Számunkra
sem elegendő együtt haladni a lelkes tömeggel, érdemes Jézushoz lépnünk és
kérnünk tőle a múlt bűneitől való szabadítást, hogy új életet kezdhessünk
