Szentírásvasárnap 2019
Bevezetés
Az Egyház az egész év folyamán a Szentírás
szellemi kenyerével táplál bennünket. De ma, a nagy bibliafordító, Szent
Jeromos ünnepe közeledtével, szeptember utolsó vasárnapján, Szentírás
vasárnapján, különös szeretettel hívja fel figyelmünket a Szentírás különleges
értékeire. Testvéreim! Milyen könyvnek tekintjük mi a Szentírást? Valóban
szentiratnak? Nekünk szóló üzeneteket tartalmazónak? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié
litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy
oly ritkán vesszük kezünkbe a Szentírást. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy
olvasásakor mindig megtaláljuk a nekünk szóló üzenetedet. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy a nekünk
szóló üzeneted szerint alakítsuk életünket. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Köztudomású, hogy a biblia igen előkelő
helyet foglal el az emberiség könyvtárában. A régmúlt idők legelterjedtebb
könyve a Szentírás volt. Egyszerűen "A könyveknek, a görög Büblosz szó
többesével, Bibliának nevezték
A könyvnyomtatás feltalálásakor a Biblia
volt az első nyomtatásban megjelent könyv. Amikor pedig valamely nép
kereszténnyé lett, hamarosan lefordították nyelvére a Szentírást. A lefordított
Szentírás a legtöbb nép életében kulturális szempontból is korszakalkotó
esemény volt. Nyelvük a fordítás által lett "irodalmi" nyelvvé.
A biblia volt az írni-olvasni tanulók
olvasókönyve.
Szinte nincs a művészetnek, kultúrának
olyan területe, ahol ne lenne érezhető a Biblia hatása. Sok művészi alkotást
egyszerűen meg sem érthetünk a Biblia világának ismerete nélkül.
Tudjuk, hogy a Biblia ma is a világ
legolvasottabb könyve. Mindenki elismeri, csak az EU alkotmánya nem, hogy
Európa, sőt a földkerekség nagyobbik része kultúrájának a Biblia az alapja.
Hogy a társadalom erkölcsi életének is az alapja; s hogy nemzetünk jövőjének is
a biztosítéka.
Nem csoda, ha sokan megkérdezik: miben
rejlik a biblia varázsa, az a csodálatos siker, amivel csak ez a könyv
büszkélkedhet?
Abban hogy a biblia nem csupán az ember
szava, az ember kiáltása, az ember története, az ember éneke, hanem Istené is.
A túlsó partról, a túlsó partra hívó üzenet, amely kérdéseivel és válaszaival
túlmutat az emberi tapasztalás határain.
A Biblia célja nem a szórakoztatás, nem az
emberi tudás gyarapítása, hanem az emberi bölcsesség gyarapítása, lelkünk
megszentelése, emberségünk nemesítése.
Ezek ellenére, ha megvizsgáljuk jelenlegi
életünket, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ez a fontos könyv mennyire
beporosodott, vagy eltűnt a ma emberének könyvtárából.
Mi hívők nem érhetjük be azzal, hogy itt a
szentmisén vasárnaponként hallunk belőle részleteket, de otthon ki sem nyitjuk.
Vagy igen? De akkor hogyan olvassuk?
Szabad elolvasni a lábjegyzeteket is, hogy
jobban megértsük. Szabad Szentírással kapcsolatos tanulmányokat is olvasni. A
teológiai tudományok közül a Szentírás a leggyorsabban fejlődő, a
legtudományosabb irodalmi, történelmi és archeológiai módszereket és kutatási
eredményeket felhasználó tudomány. Szabad ilyen vonatkozású könyveket is
olvasgatni.
Vegyük figyelembe, hogy mikor íródott, és
kiknek. Azt, hogy az Ószövetség sok könyvében a leírtak az események után, csak
jóval később íródtak le, és csak századokkal később álltak össze az egyes
könyvek egy egységes művé.
Az Evangéliumok is csak pár évtizeddel a
történtek után. Szabad észrevenni a Szentíró korának az egyes művekre történt
hatását.
Ne azt nézzük, hogy hogyan ír le valamit a
Szentíró. Kiszínezi e, vagy nem? Sok esetben igen. Hanem azt kérdezzük mindig:
mit akar a Szentíró közölni a leírt szavakkal? Mit üzen azokkal nekem az Isten?
Természetesen a Szentírást nemcsak olvasni
kell, hanem élni is! Aranyszájú Szent János mutat rá már másfél ezer évvel
ezelőtt arra a tényre, hogy előbb volt az apostoli igehirdetés, mint maguk az
evangéliumok, és az apostoli igehirdetés alapján jöttek létre az evangéliumok.
Vagy ahogyan ő fogalmaz: Az apostolok nem könyvtekerccsel a kezükben hagytak el
Jeruzsálemet, hanem a szívükbe írt evangéliummal!
Nekünk is az apostolokhoz hasonlóan,
szívünkbe kell belevésnünk a Szentírás szavait és gondolatait és élő bibliává
kell lennünk, akik tetteinkkel hirdetjük, hogy megértettük és válaszolunk
Istenünk ember-szerető üzenetére.
Befejezésként véssük mélyen
emlékezetünkbe, s szívünkbe Gárdonyi Géza szép sorait:
„Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá válnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne."
Ámen
