József Copertinóban született 603. június
17-én. Az iskolában alig ért el eredményt. Sokkal jobban vonzotta a templom és
az istentisztelet; egyre jobban megnyilvánult egy sajátsága és adottsága, amely
egész életét meghatározta: gyakran – mintha nem is volna jelen – teljesen
magába merült és érzéketlenné vált minden iránt, ami körülötte játszódott le.
Ez aztán csakhamar valódi extázissá fokozódott.
Hozzájárult mindezekhez, hogy nyolcadik és
tizennegyedik életéve között betegségek választották el a külvilágtól és
pajtásaitól. Amikor József végül meggyógyult, arra gondolt, hogy kolostorba
lép; tizenhét évesen fel is vették a kapucinusok laikus testvérnek. Gyenge
egészsége és a kolostori munkákban való használhatatlansága miatt azonban nyolc
hónap múlva elbocsátották. A minoritákhoz került, ahol 1628-ban pappá
szentelték. Copertino közelében a Santa Maria de Grottella kolostorba osztották
be. A legenda szerint több csoda, lebegés, történt vele.
Csodái miatt az inkvizíció is vizsgálatot
indított ellene, de nem sikerült semmiféle csalást rábizonyítani. Az inkvizíció
vizsgálatai megtörték, ezért 1639-ben visszavonult a papi hivatás gyakorlásától
és kolostorba vonult.
József életének középpontjában az
istenszeretet állt. Mivel az istentiszteleteken gyakran extázisba esett,
megtiltották neki, hogy részt vegyen az ünnepélyes istentiszteleteken és
körmeneteken.
Csodáinak és képességeinek híre hamar
elterjedt, bíborosok, fejedelmek keresték fel, vagy ajánlották magukat imájába.
Mindig szegények és segítséget keresők vették körül.
Rendi elöljáróinak mindez bizonyos
gondokat is jelentett. Az inkvizíció még élesebben figyelte a különös
jelenségeket és kapucinus kolostorokba küldték. Végül a minoriták VII. Sándor
pápához fordultak kérésükkel, hogy József visszatérhessen egyik kolostorukba.
Ott élt elrejtve. 1663. szeptember 18-án csaknem féléves betegség után halt
meg.
A katolikus egyház 1753-ban boldoggá, majd
1767-ben szentté avatta. A pilóták, légi utasok valamint az elmebetegek
védőszentje.
