Évközi 25. vasárnap 2019

Évközi 25 vasárnap 2019

Bevezetés

Kedves Testvéreim. A mai igeliturgiában elgondolkodhatunk az anyagiakhoz való viszonyunkról. Nagyon sok keresztényt is komoly küzdelemre sarkall a pénzgyűjtés vágya. Az ószövetség nem ítéli el az irgalmasságot gyakorló gazdagságot, a mai evangéliumban pedig azzal találkozunk, hogy Isten azért adta a földi javakat, hogy örök üdvösségünk biztosítására használjuk fel. Egy biztos, hogy mindig probléma volt az embereknek a gazdagság kérdése: hogyan lehet ezzel kapcsolatban hiteles keresztény életet élni.

A rövid csendben önmagunkkal szemben is kritikusan vizsgáljuk meg az anyagiakhoz való viszonyunkat, bánjuk meg bűneinket és kérjünk bocsánatot, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait.

Kirié litánia

Jézusunk, ha nem tudtunk jól bánni anyagi javainkkal és tékozlóan éltünk, Uram, irgalmazz!

Jézusunk, ha nem tudtunk hálát adni körülményeinkért, és csak elégedetlenkedtünk, Krisztus, kegyelmezz!

Jézusunk, ha nem tudtunk jó intézőid lenni, és nem kamatoztattuk, amit ránk bíztál, Uram, irgalmazz!

Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. Ámen!

Evangélium után

A mai, évközi 25. vasárnap evangéliumában a hamis sáfárról szóló elbeszélést hallottuk.

A jó pénzgazdálkodás igen fontos egy jól működő államgépezetben. Rendkívül komoly szakmai ismeretet igényel. Nem közömbös egy nép számára, hogy kik állnak a pénzintézetek élén. Jó szakemberek felvirágoztathatják az országot. A-hozzá nem értők pedig egy országot, emberek millióit tehetik anyagilag tönkre.

Amióta a világ áll, mindig nagy a kísértés, a vagyonnal, a pénzzel, mint nagyhatalommal való visszaélés, szinte a társadalom valamennyi rétegében. Ezért olvastat az Egyház az Igeliturgiában olyan szentírási részleteket, amelyek rámutatnak ezekre, a kísértésekre, Az evangéliumban a hamis sáfárról szólót.

T. Mi, valamennyien, bizonyos értelemben, szintén vagyonkezelők vagyunk. A bibliai őstörténet szerint Isten már a teremtés hajnalán az ember uralma alá helyezte a földet. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az ember lett a föld tulajdonosa. Istené a föld, mind a teremtés, mind a megváltás jogán. Mi emberek csak bérlői intézői vagyunk Isten világának, elvileg minden ember.

Sok igazság van abban a megállapításban, hogy minden gazdagság, amely nem szolgálja a közjó érdekeit, igazságtalan. Nem ez vagy az, az oka annak, hogy oly sok e földön a szegény, hanem egyesek mohósága, vagyonhalmozása. Jézus nem ok nélkül kiáltott jajt a szívtelen gazdagokra.

Amíg e földön éhező népek és emberek élnek. ez annak a jele, hogy nem jó intézői vagyunk Isten vagyonának. Isten mindenkinek szánta a földet, mindenkinek a munkát, mindenkinek, annak gyümölcsét, a tisztességes megélhetést.

A tragédia, a jézusi példabeszéd szerint az, hogy a Mammon imádói, ügyintézői nagyobb okossággal teszik ma a maguk dolgát, mint a hívők, a világosság fiai, az igazság és szeretet napszámosai

Ha felületesen hallgattuk a mai evangélium szavait, akkor megbotránkozhattunk azon, hogy az Úr megdicsérte az iratokat, adósleveleket meghamisító, gyenge jellemű intézőt.

Ha viszont az evangéliumot nem felületesen hallgattuk, hanem elmélyedve, elgondolkodva a hallottakon, akkor az első, ami egyből nyilvánvaló, hogy Jézus nem az okirat-hamisítást dicsérte meg, hanem az intéző leleményességét.

És ezzel bennünket, az Ő követőit akart arra sarkalni, hogy ne a világfiai legyenek már nálunk okosabbak, hanem mi legyünk náluknál sokkal okosabbak. Leleményességre és okosságra ugyanis nekünk is, a világosság fiainak is szükségünk van. Nemcsak az elbocsájtások idején, hanem mindenkor, a sátánnal, a hazugság atyjával vívott harcainkban. Nem lehetünk ugyanis, bárgyú legyőzöttek, átvertek, s minden kompromisszumra kész megalkuvók! Nem szolgálhatunk az Istennek is meg a Mammonnak is!

Mi, krisztushívők, a világosság legyünk hát józanok és okosak. Legalább annyira, mint e világ fiai. Legyünk okosak, mint a kígyók, s szelídek, mint a galambok, és nagyon bölcsek, amikor döntési helyzetbe kerülünk. Nem lehet számunkra közömbös, hogy kik és hogyan sáfárkodnak a gyermekeink és unokáink javaival? Hogy marad e még számukra valami, őseink vérrel és verejtékkel megszerzett és őrzött kincseiből, vagy minden az idegenek kezébe kerül?

De legyünk okos és becsületes intézői egyéni ügyeinknek is. Ne áldozzunk fel mindent a pénzért. És okosan gazdálkodjunk azzal, amink van, hogy jusson belőle a rászorulóknak is, akik majd egykor befogadnak bennünket az örök hajlékokba.

Ámen.