Jézus
megkeresztelkedésének ünnepe. 2020.
Bevezetés
A karácsonyi időt lezáró ünnep eseménye,
Jézus megkeresztelkedése, már harminc évvel későbbre tehető, mint az az
éjszaka, időszámításunk kezdete, amikor Jézus megszületett a júdeai
Betlehemben. A harminc évről senki nem vezetett naplót. Az evangéliumok
beszámolnak arról, hogy Jézus felnőtt, Isten és emberek előtt kedvességben. Ács
lett Názáretben, és bérmunkásként kereste kenyerét.
Harmincéves korában aztán elhagyta
Názáretet. A Jordán folyóhoz ment, ahol megkeresztelkedett.
Jézus megkeresztelkedéséről hallva,
gondoljunk a mi megkereszteltetésünkre is. És arra, hogyan is teljesítjük mi az
ebből fakadó kötelességeinket.
Kirié
litánia
Jézus Krisztus! Te sorsközösséget
vállaltál velünk, amikor beálltál a megkeresztelkedők közé. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te magadra vetted
bűneinket. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te megszabadítasz
bűneinktől. Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
A minap kérdezte tőlem egy hívő, hogy hogyan
lehetséges az, hogy Keresztelő Szent János már Jézus kereszthalála előtt keresztelt?
A kereszthalál és a keresztelés összekapcsolásából
adódik a probléma. De nagyon megtévesztőek azok a képzőművészeti alkotások is,
amelyek Jézus megkeresztelését nem valósághűen ábrázolják. A keresztelés
ugyanis nem úgy történt, hogy a keresztséget kérő beállt a vízbe, és előre
hajtott fejére vizet öntöttek. Hanem úgy, hogy beállt az illető a vízbe, és a
keresztelő segítségével teljesen alámerült a vízbe, majd kiemelkedett abból.
Ez volt a keresztség formája a középkor
végéig. Ennek emlékei a szép keresztelő kápolnák, baptisztériumok. De a nagy pestis
járványok idején az alámerüléssel egymást is megfertőzhették az emberek. Ezért,
egészségügyi szempontok miatt, megszüntette az Egyház ezt a gyakorlatot, s bevezette
helyette a keresztelendő fejének a keresztelő kút fölötti leöntését.
A problémát okozó keresztség szó megértése,
az előbbieket figyelembe véve könnyebbé válik. A görög eredetije a baptizmusz szó. Ez pedig a baptizo
szóból származik, amelynek jelentése, bemerít, teljesen víz alá merít, úgy hogy
a víz összezáródjon felette. Ennek a szimbolikus jelentése az, hogy a bűneit megbánó
ember az alámerüléskor megszabadul a bűneitől, megtisztul, meghal a bűnnek, és
kiemelkedésekor pedig új, krisztusi életre támad.
(Jézus megkeresztelkedésének ünnepe saját
keresztségünk titkára irányítja figyelmünket és felszítja bennünk a legszentebb
ajándékot, melyet Istentől kaptunk, a Szentlélek jelenlétét és munkálkodását bensőnkben.
A keresztség, az alámerülés, a lemosdás jól kifejezi azt a belső igényt, amely
a tisztaság után vágyakozó ember lelkéből fakad.)
Maga a keresztség szó, de a kereszt
szavunk sem, a bitófa szóból származnak, hanem mindkettő a görög Chrisztoszból,
illetve a chrisztia-noszból. E szavak jelentése Fölkent, illetve krisztusi,
krisztushívő. A nyelv, alakulása, változása során, ezekből a Krisztust, mint
szógyököt tartalmazó szavakból lettek nyelvünkben a keresztény, keresztség,
kereszt. szavak Röviden, a keresztség,
kereszténnyé, krisztusivá válást jelent.
De térjünk vissza a mai evangéliumi
szakaszban hallottakhoz. Ezek szerint Jézus, nyilvános működésének kezdetén, beáll
a bűnösök sorába. Megkeresztelkedik a Jordán folyó vizében.
Az evangéliumot hallók lelkében felvetődhet
a kérdés Miért keresztelkedett meg
Jézus? Miért vetette alá magát a bűnbánati keresztségnek, jóllehet bátran
föltehette a kérdést ellenfeleinek: Ki vádolhat engem közületek a bűnről? Ahol
ugyanis nincs bűn, nincs szükség bűnbánatra sem.
Igaz, hogy Isten titkait, tetteinek rugóit
nem lehet emberi ésszel kifürkészni, de talán nem tévedünk, ha az iménti kérdésre
ezt válaszoljuk: Jézus azért lépett a Jordán folyó vizébe, hogy sorsközösséget, szolidaritást vállaljon az emberiséggel.
A harmincesztendős Jézus ünnepélyesen
belép a bűnös emberiség családjába. Teszi ezt azért, hogy mennyei Atyánk még
nagyobb szeretettel nézhessen azokra a teremtményeire, akik Isten Fiát
mondhatják testvérüknek. De azért is, hogy ezzel a tettével is példát adjon
nemcsak a bűnbánat, a megkeresztelkedés szükségességére, hanem a sorsközösség
vállalására is,
Kik szoktak sorsközösséget vállalni
másokkal? Azok, akik magasan az átlag, s tömegember fölött állnak. És kikkel
szoktak ezek a tömegember fölött álló emberek sorsközösséget vállalni? Azokkal,
akikkel nem törődnek. Azokkal, akiket a társadalom nagy része egyszerűen leír, a
velük való törődést nem tekinti feladatuknak. Azokkal, akik önerejükből
felemelkedni nem tudnak, azokkal, akik magukra hagyatva csak egyre mélyebbre
süllyednek, az úgynevezett mély szegénységbe.
Túlontúl sokan vannak olyanok, akik
igénylik a velük való szolidaritást, azt, hogy közéjük álljon valaki, aki akar
és tud is segíteni.
Kik ők? Azok, akik ma is meghallják Isten
szavát és meg is tartják azokat
Legyünk hát, miként az emberiséggel
sorsközösséget vállaló Jézus, mi is ember-testvéreinkkel szolidaritást vállalók,
sorsunkon változtatni tudó testvérei egymásnak!
Amen.
