Remete
Szent Pál – Magyarország elfelejtett védőszentje
Remete Pál 1381 óta hazánk védőszentje.
Nagy Lajos király ekkor ajánlotta fel neki Magyarországot.
Pál 228 körül született az egyiptomi
Thébában. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi
irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és nagy vagyon
birtokosa lett. 249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Alsó-Théba
pusztaságában egy barlangra talált, melynek bejárata rejtve volt. A barlang
közelében datolyapálmák és egy tiszta vizű forrás volt.
Isten megérintette a fiatal Pált
menekülésében, ezért úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, és
nem tér többé vissza a világba. A pálmafák leveleiből ruhát készített magának
(innen ered ábrázolása: levelekből szőtt, zöldes ruhában). A Szent Jeromos
által írt legendában Remete Szent Pálnak egy holló visz mindennap fél cipót.
Egy barokk-kori festményen a hollót egy angyal vezeti selyemszalagon – az Isten
gondviselő jóságára utalva ezzel. Az üldözések alábbhagytak, majd 313-ban Nagy
Konstantin császár rendelete nyomán meg is szűntek, életéből hat évtizedet
imába és munkába merülve mégis visszavonulva töltött Pál.
Szent Pál 341-ben halt meg. Remete Szent
Pál életszentségének híre gyorsan terjedt. 494-ben Gelasius pápa szentté
avatta.
A pálosok nagyon vágytak rá, hogy ősatyjuk
teste náluk pihenjen. Nagy Lajos, aki szerfölött kedvelte a pálosokat,
fogadalmat tett: ha nyer a Velence elleni háborúban, megszerzi kedvelt Rendje
számára az óhajtott ereklyét. A király 1381-ben hadisarcként megszerezte Remete
Szent Pál mumifikálódott holttestét és a magyar földre hozatta. Ezzel Szent Pál
oltalmába ajánlotta hazánkat, s ettől kezdve a thébai sivatag remetéje
Magyarország társvédszentjeként szerepelt.
Először Budára, a királyi vár kápolnájába
szállították az ereklyét és ünnepélyes, nyilvános tiszteletre kihelyezték.
Pálos szerzetesek őrködtek mellette.
A pálosok, féltve az oly nagy becsben
tartott kincset, Szent Pál atyánk ereklyéjét, a török elől elmenekítették
Trencsén várába, remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lesz. De a török
Budaszentlőrinc feldúlása és elpusztítása után 1527-ben eljutott Trencsénbe is,
ahol a drága ereklye az ostrom alkalmával elégett.
