Bevezetés
A mai évközi 5. vasárnap evangéliumában
Jézus egykor apos-tolainak, ma nekünk mondja: Ti vagytok a föld sója, Ti vagytok
a világ világossága. De valóban azok vagyunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirie
litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy a világ
világossága. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Add segítségedet,
hogy mi is a világ világossága legyünk! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus Krisztus, Add segítségedet,
hogy valóban a föld sója legyünk. . Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
Urunk Jézus Krisztus tisztában volt azzal,
hogy megtestesülésével, miféle emberiséggel vállalt közösséget. Ha mégis
belépett történelmünkbe, ezt azért tette, mert az em-beri családot alkalmasnak
ítélte, hogy legkiválóbb tagjai közreműködésével befogadja az evangéliumot.
Olyan képességekkel rendelkezik, ami által fölemelkedhet egy sokkal magasabb
erkölcsi létrendbe. Az Úr Jézus azzal a szándékkal jött közénk, hogy mint
evilág Megváltója fel is emelje az elesett emberiséget ebbe a magasabb erkölcsi
létrendbe.
Mindez természetesen nem történik a természetes
fejlődés tőlünk függetlenül működő programja szerint. Az úgy nevezett bibliai
kulturparancs az embert is belevonja Isten földet átalakító tevékenységébe. De
még ennél is többet kíván tőlünk az a parancs, amelyet apostolaihoz, s apostoli
Egyházához intézett: „Tegyétek tanítványommá mind a népeket!”
Ezt megtehetitek, mondja Jézus – hisz, „Ti
vagytok a föld sója, Ti vagytok a világ világossága…”
Krisztus apostolainak mondott szavai
nemcsak nekik szólnak, ha-nem minden kor minden krisztuskövetőjének. A világ magasabb
erköl-csi rendbe emelése nemcsak az apostoli kor feladta volt. Ez egy időben
állandósuló folyamat, minden krisztuskövetőt kötelező feladat. Nemcsak a papságot,
hanem a híveket is!
Közös felelősség terheli tehát a jézusi
küldetés teljesítésében mindazokat, akik a keresztség szentsége révén tagjai
lettek az egyháznak, vagyis mindnyájunkat, akik az egyházhoz tartozunk.
Mindannyiunknak szól tehát, az élet színpadán feladatunkat kijelölő e két rövid
mondat: „ti vagytok a föld sója”, „ti vagytok a világ világossága”.
Ti
vagytok a föld
sója!
Némely bibliafordítás így adja vissza: ti
vagytok a só a föld számára. Jézus itt a közönséges konyhasó képét használja
arra, hogy mi a benne hívők feladata a világban, mit adhat az egyház a
társadalomnak. Ha élesebben fogalmazzuk: mi az, amit csak Isten újjáteremtett,
újjászületett gyermekei adhatnak az emberiségnek.
Mit jelent ez: Ti vagytok a só a föld
számára? Az ókori keleten a sót elsősorban nem ízesítésre, hanem tartósításra
használták. Nem volt hűtőgép még akkor, sőt azon a vidéken jeget sem tudtak
előállítani. A húst, a halat valahogy tartósítani kellett, és ha sóval
megfelelően kezelték, akkor ez sikerült. A só gátolta a bomlasztó baktériumok
szaporodását, megnehezítette az élelem megromlását, megakadályozta a pusztulást,
és így közvetve az emberek táplálkozását, az életet segítette elő. Ez a só
feladata: akadályozni a romlást, és ezzel segíteni, gazdagítani az életet.
A Biblia arról beszél, hogy mióta mi,
emberek, hátat fordítottunk Istennek, ebben a világban romboló, pusztító,
bomlasztó erők léptek működésbe. A mi hűtlenségünk után Isten beépített olyan intézményeket,
amelyek ezeket gátolnák. Ilyen az állam, a házasság, a család. De olyan nagy a
pusztítás, hogy ezeket is kikezdte a gonoszság, és nem tudják megakadályozni a
rombolást, a romlást.
Ezzel a romlott, úgy nevezett „kultúrával”
szemben a kereszténység, az igazi Krisztus-követés, egy sajátos ellenkultúra.
Mert az igaz kereszténységben a megbocsátás győz a bosszú felett. A szeretet
győz az önzés és a gyűlölet felett. Ha kell, önfeláldozás árán is. A szeretet
civilizációja a halál kultúrája felett. Ezért mondja Jézus a benne hívőknek,
hogy el ne felejtsék: „ti vagytok a só a föld számára”. Ezt a nyilvánvaló romlást,
rombolást, fékezni, gátolni, s ahol lehet, megakadályozni, és ezzel szemben az
életet gazdagítani, gyarapítani — ez a benne hívők feladata.
Ahol megjelenik ez az ellenkultúra, akár
csak egyetlen hívőnek az életében is, ott, annak van hatása: védi, gazdagítja, ízesíti
az életet. És ha minél több hívő életében jelenik meg, akkor egy egész
társadalomét, és népét is.
Tudjuk, a világosság nem jön létre
magától. Mi magunktól nem lehetünk a világ világossága. Amikor Jézus azt
mondja, hogy ti vagytok a világ világossága, akkor tudnunk kell, hogy ez a Vele
való élő kapcsolatból fakad. Írás szavait idézem: „Isten ugyanis ezt mondta:
"Sötétségből világosság ragyogjon fel". Pál apostol szavaival: „Ő
gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének
ismerete Krisztus arcán.”
Az Úr, - igéje által - Jézus világosságát gerjeszti, s teszi tartóssá a szívünkben
és ez a világosság csodálatosan árad belőlünk. – Szintén páli szavakat idézve -
„Ebben a gonosz és romlott nemzedékben, úgy ragyogtok, mint csillagok az égen.”
Jézus,
aki maga a világ a világossága, minket is világossággá akar tenni, és azt
akarja, hogy világítsunk is. A lámpát nem rejtik a véka alá, - mondja Jézus. A mi
világosságunk azonban a Vele való különleges kapcsoltunkból fakad. Ő hív, hogy
kövessük Őt. Aki engem követ, nem jár sötétségben.
Kövessük hát Őt, hogy ne járjunk
sötétségben, hogy fényforrások, ragyogó csillagok, világosság lehessünk sötétben
botorkáló honfitársaink számára.
Ámen
