A tanítványok aggodalmaskodása
A
farizeusok hitetlensége után saját tanítványai felesleges aggódásával szembesül
Jézus, miként ezt a mai evangélium bemutatja. Aggodalmaskodásuk, hogy nincs mit
enniük, valójában hitetlenségükből fakad. Hogyan történhet meg az, hogy akik
látták, hogy Mesterük hogyan szaporítja meg a kevés kenyeret és halat, amelyből
több ezren jóllaktak, néhány órával később problémának látják azt, hogy éppen
nincs náluk ennivaló? Hogyan lehetséges az, hogy akik maguk is részt vettek a
megszaporított étel szétosztásában, röpke idő elteltével már nem is emlékeznek
arra, hogy kinek köszönhetően lett egyik percről a másikra bőséges táplálék
mindenki számára?
Miért
van az, hogy egy szükséghelyzet, az, hogy a bárkában éppen nincs náluk kenyér,
rögtön megbénítja gondolkodásukat? Ennek bizony az ő hitetlenségük az oka. Nem
csoda, hogy Jézus megindultan, szenvedélyes hangon szól hozzájuk: „Még most sem
értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek,
és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok?”
Az
Egyháznak és világnak immár kétezer éves tapasztalata van arról, hogy Isten
köztünk él, gondoskodik rólunk, tanításával irányt mutat számunkra és szeret
bennünket, mégis vannak hitetlenek, hit nélkül élők.
Kérem-e
Istentől a hit ajándékát? S ha megkaptam, kérem-e annak folytonos erősítését?
