Jézus Szent Szíve

Jézus Szent Szívének ünnepe 2019

Bevezető

Jézus Szent Szíve ünnepén az elveszett bárányról és megtalálása fölötti örömről szóló rövid, de nagyon sokat mondó hasonlatát közli majd velünk az evangélium. Az elveszett juhról, és s az azok megtalálása fölötti örömről.

T. Gondolunk e mi azokra a testvéreinkre, akik egykor velünk, közöttünk éltek, de életük folyamán eltávolodtak, eltévelyegtek tőlünk.

Keressük e mi őket? Mit teszünk mi értük, hogy megtaláljuk őket, és vállra véve hozzuk vissza őket közösségünkbe?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Evangélium után

A pásztor metaforában Jézus voltaképp saját magát mintázta meg. Ha keresztény feladatunknak meg akarunk felelni, állítsunk magunk elé példaképül a ragyogóan megrajzolt kép vonásait.

Mit tett a példabeszédbeli pásztor?

Utánament az eltévedtnek

Amikor a száz juh közül egy elcsatangolt, a pásztor azonnal észrevette. Nem nyugtatta meg magát azzal, hogy „de hát maradt még 99”. Ő minden juhot sajátjának érzett, fájt neki egyetlen egynek az elvesztése is. Nem írta le, nem húzta ki a névsorból. Nem is kezdett siránkozásba a károsodás miatt. Ehelyett keresésére indult.

Tartsunk tükröt magunk elé. Valljuk be őszintén: keressük mi az eltévelyedett bárányokat? Utána- megyünk feladva kényelmünket? Nem sajnáljuk értük a fáradságot?

Annál megdöbbentőbb a mi felelősségünk, mivel Jézus egyetlen elcsatangoltról beszél. A 99 hűséges maradt. Ma azonban mintha fordítva lenne: 99 kóborol el és egy marad az akolban. Őket ki hozza vissza? Egy pásztor nem is lenne elegendő megmentésükre. A Mester ezért keres munkatársakat. És a hűségesekben talál rájuk. Reményem szerint az itt jelenlevő testvérekben.

A jó pásztor a rossz útra tért juhot visszavitte, a közösségbe, visszavitte 99 közé. A lelki elmagányosodást csak a társaság tudja feloldani. Nincs „Maszek kereszténység”, ez fából vaskarika. Szükség van a közös élményekre, ünneplésekre, baráti kapcsolatokra. A közösség biztonságát, erősítését semmi sem pótolhatja.

Végül a jó pásztor örömhangulatot teremtett. Összehívta barátait, társait. Örömre szólította fel őket. A vidám hangulatba hozta őket. Békesség, boldogság szállt rájuk.

Bárcsak ránk is, Jézus szent szívének tisztelete, hazánkra is végre békességet és boldogságot hozna..

Ámen.

Szent László király

Szent László király

SZENT LÁSZLÓ 1046 táján született Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika (Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt.

Már 4-5 éves korában hazakerült Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett. Nagyon vallásos anyjától kapta mély hitét, és alázatát. Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán. 1061-ben tért vissza ismét, de hamarosan vissza kellett menekülnie Lengyelországba. 1064-ben bátyjával, Gézával tért vissza, hogy a lázadó Salamonnal harcban leszámoljon.

A püspökök békítése után ismét Biharban uralkodott az ország keleti harmadában. A pogány besenyők ellen sikeresen harcolt, katonái csodákat beszéltek hősiességéről. Békét sikerült kivívnia a besenyőkkel és a kunokkal szemben 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Ünnepelt hősként fogadta el 1077-ben a királyi trónt, folytatta Szent István útját.

Legyőzte a pogány kunokat, megkeresztelte és letelepítette őket. Seregei vitézül harcoltak vele együtt, legendák fonódtak köré. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás, stb.) A háborúskodás számára keserű teher volt. Az országban is rendet teremtett, szigorú törvényeket hozott. Létrehozta a zágrábi püspökséget, a kalocsai érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra. Megalapította a Szent Jobb-apátságot a Szent Jobb őrzésére. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.

1083-ban Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szenté avatását szorgalmazta. Szentül élt, nagylelkű volt, keresztes hadjáratot is akart indítani, azonban ez nem valósulhatott meg. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. 1095. július 29-én meghalt Nyitra mellett. Földi maradványait előbb a somogyvári monostorba, majd a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek, legendák keringtek csodálatos közreműködéséről csatákban. Ügyét kivizsgálva 1192. június 27-én III. Celesztin pápa követe (Gergely bíboros) Váradon szentté avatta.

Szent László ma is segítőnk, kérjük őt népünkért!

Gyümölcseikről

Gyümölcsikről ismeritek meg őket.

A mai evangéliumi szövegben Krisztus Urunk arra figyelmeztet minket, hogy helyes ítéletet alkossunk, azaz ismerjük fel a rosszat és a jót egyaránt, s ezen ítélet alapján engedjük vagy ne engedjük, hogy hatással legyen ránk. Ne engedjünk a megtévesztésnek! Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket csupán a külső látszatból! Igyekezzünk megismerni a másik személyének mélységét, lelkének szándékait, hiszen Isten őt is számos jó tulajdonsággal ajándékozta meg. A helyes ítélet érdekében kérjük nyugodtan a magunk számára a megkülönböztetés Szentlelkét, hogy felismerjük és elutasítsuk a rosszat, valamint felismerjük és elfogadjuk a jót.

Sem önmagunk sem mások cselekedeteinek következményeit nem tudjuk előre kiszámítani. Az idő múltával, a gyümölcsérés idején sok mindenre fény derül. Ezért mondja Jézus: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem” (Mt 7,17). A gyümölcs inkább a cselekedetekre és nem a szavakra értendő e helyen. Vezessen bennünket mindig jószándék, valamint a jó és a rossz megkülönböztetésének Lelke! Alapmagatartásunk ne a bizalmatlanság legyen, hanem igyekezzünk mindig a jót feltételezni!

© Horváth István Sándor

Tegyétek!

Tegyétek

„Amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” – mondja Jézus a hegyi beszédben.

Ez az evangéliumi aranyszabály arra ösztönöz minket, hogy megnyíljunk a jó felé és bátran vállaljuk annak kezdeményezését. A szabályban nem csupán egy önmagának ártani nem akaró természetes emberi bölcsesség rejlik, hanem egy olyan magasabb erkölcsi értékrend, amely azokban a helyzetekben is felvállalja a jócselekedeteket, amikor az nem volna kötelező.

Az arányszabály gyakorlása lehetőséget ad nekem és a másik embernek, hogy a jóságban növekedjünk. A lelki fejlődésnek az a lépcsőfoka ez, ahonnan már csak egyetlen lépést kell tennünk, hogy még az ellenségeinkkel is jót tegyünk.

Keresztelő Szent János

Keresztelő Szent János

Egyházunk a megváltó Jézus előfutárjának, Keresztelő Jánosnak a születését ünnepli a mai napon, ezt az eseményt olvassuk az evangéliumban.

A történet előzménye, hogy az éppen templomi szolgálatteljesítést végző Zakariásnak megjelent Isten angyala és közölte vele a hírt, hogy gyermeke fog születni. Zakariás nem hitt az isteni küldöttnek, ezért büntetésként megnémult, nem tudott beszélni mindaddig, amíg meg nem valósult a vele közölt ígéret, azaz meg nem született a gyermek. Némaságának megszűnése azt a hatást váltotta ki, hogy az addig Erzsébettel együtt örvendező rokonságot félelem töltötte el.

Mi ez a félelem, ami megszállja a jelenlévőket? A Bibliát figyelmesen olvasó ember nem lát ebben semmi meglepő újdonságot, csupán azt, hogy az Istennel való találkozás bizonyos félelmet kelt. Ezért van az, hogy amikor Isten kinyilatkoztatja magát az embernek, belép valakinek az életébe és megszólítja, őt vagy egy angyal által feltárja tervét, akkor szinte mindig ezzel kezdi: „Ne félj!”

Ezt mondta az angyal Máriának Jézus születésének hírüladásakor és ezt mondta Zakariásnak is János születésének bejelentésekor, de így köszönti a feltámadt Jézus is apostolait megjelenései alkalmával, hogy csak néhány újszövetségi példát említsünk.

A bibliai emberek Isten megjelenésekor arra gondoltak, hogy valakinek meg kell halnia vagy legalábbis súlyos büntetést kap. Éppen a félelem érzését akarja Jézus megszüntetni bennünk. Ezért bátorít minket arra, hogy Atyánknak szólítsuk Istent és tekintsük magunkat az ő szeretett gyermekeinek.

Keresztelő János születésével Isten belépett egy gyermektelen házaspár, Zakariás és Erzsébet életébe. Jézus megtestesülésével Isten belépett egy szűz leány, Mária életébe. Mindezek új korszakot, a megváltás idejét nyitották meg az emberiség történetében.

Miért félnénk attól, hogy Isten belép a mi életünkbe? Ebből csak valami jó születhet.

Úrnapja. 2019

Úrnapja. 2019.

Bevezetés

Úrnapja, vagyis Jézus szent Testének és Vérének ünnepe van. Ilyenkor a gyermekkori felejthetetlen emlékű úrnapi körmenetek jutnak eszembe. Amikor az elsőáldozós kislányok virágszirmokból virágszőnyeget terítettek az Oltáriszentség elé. Ministránsok serege felváltva rázta a csengőt, zúgott az orgona, s harsogott a nép Eucharisztiát dicsőítő éneke. A liturgia, az ünnepélyes körmenettel akarta és akarja ma is felhívni az embereknek üdvösséget szerző, s az Eucharisztiában jelenlevő Krisztusra a világ figyelmét.

Idézzük fel a korábbi körmenetek szép élményeit, és bánjuk meg az Eucharisztiával kapcsolatos közömbösségünket

Kirié litánia

Add Urunk, hogy mindig élő legyen a mi Eucharisztia-hitünk. Uram irgalmazz.

Add Urunk, hogy mindig tiszta lélekkel járuljunk a szentáldozáshoz. Krisztus kegyelmezz!

Add Urunk, hogy életalkonyunkon az Eucharisztia legyen a Szent Útravalónk! Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumban, Lukács evangelista egymással való kapcsolatában látja már a kenyérszaporítást, az utolsó vacsorát és az őskeresztény közösség eucharisztikus ünnepét, amelynek már ő maga is résztvevője volt.

Az Úr Jézus a kenyérszaporítással az ember testi éhségét akarta csillapítani, a lelki értelemben megszaporított kenyérrel viszont az ember szellemi éhségét.

Lukács evangelista mintha azt akarná hangsúlyozni, hogy egyszerre van szükség mindkettő csillapítására. Azt, hogy nemcsak kenyérrel él az ember! De ugyanakkor azt is, hogy a lélek eledelével való táplálkozók nem feledkezhetnek meg sohasem a kenyéradó szeretetről sem!

A "Ti adjatok nekik enni" krisztusi felszólítás a ma emberének, a ma hívőinek is szól. Hiszen a sokféleképp érthető kenyér ma is milliók számára gond. Ma is száz-milliók, sőt mi több: az emberiség nagyobbik része, több milliárd ember él szegénységben.

Biztosítható lenne minden ember számára az emberhez méltó tisztességes emberi élet is, ha több lenne az emberekben a szolidaritásból.

A "Ti adjatok nekik enni" felszólítást sokan ma már meg sem hallják. Talán már a hívők sem! Talán közülünk is sokan, akik épp az imént hallottuk ezeket. Elengedjük fülünk mellett, mint nem nekünk szóló szavakat.

Az úrnapi evangéliumban hallott krisztusi szavak ott kell, hogy éljenek lelkünkben mindennap. S ott kell, hogy álljon lelki szemünk előtt példaképként, a kenyérszaporító Krisztus Az a Krisztus, aki földi életében körüljárt és oly sok jót tett az emberekkel, oly sokszor és oly sokféleképp mutatta meg velünk való törődését, irántunk tanúsított végtelen szeretetét.

És mit tesz értünk Jézus ma? Mit tesz értünk az Eucharisztiában? Lukács evangelista vezetése mellett gondoljuk át azt, hogy mit akart Jézus, amikor a kenyeret megszaporí-totta, és mit akkor, amikor az utolsó vacsorán önmagát adta nekünk lelki eledelül?

Mindkettőnél, a csodálatos kenyérszaporításnál is, és az Eucharisztia ünneplésénél is Jézus rendkívüli tettéről van szó. Még akkor is, ha ez naponta megismétlődik szinte az egész földkerekségen, a termő-földeken, illetve templomainkban. Az Eucharisztiánál azonban nem mennyiségi kenyérszaporításról van szó, hanem minőségiről. Nem a kenyér mennyiségéből lesz több, hanem a kenyér lesz mássá, változik át az Úr testévé!

Miként a kenyérszaporításával Jézus az ember testi éhségét akarta csillapítani, úgy az Eucharisztiával, a lelki értelemben megszaporított kenyérrel, a lelkiektől megfosztott, lelkiekkel nem táplált ember szellemi, lelki éhségét akarja csillapítani. Még akkor is, ha ezt a lelki éhséget kevésbé is érzi, az egyoldalúan táplálkozó ember. Hogy egészséges legyen az ember lelkileg is, azért van szüksége erre a csodálatos lelki táplálékra.

Ezért viszi ki az Egyház az úrnapi körmenetben ezt a Kenyeret az emberek közé. Ezzel szeretné felhívni mindenki figyelmét arra, hogy ezt a Kenyeret, amely Jézus Teste, Jézus mindenki eledeléül szánta. Ezen eledel után, valami módon, mindenki vágyakozik is, mert mindenki örökké szeretne élni. Az Úr Jézus pedig azt mondta, hogy aki ebből a kenyérből eszik örökké élni fog. Az örökké élni akaró embernek, minden embernek szánt eledel ez a Kenyér, Jézus Krisztus Teste, az Eucharisztia!

Miért ennek tudomásul vételéhez, elfogadásához, s meg-vallásához a körmenet? Azért, hogy azoknak is tudomására jusson, akik nem térnek be soha templomainkba, s azoknak is, akik vonakodnak tudomásul venni és elfogadni az Eucharisztia titkát, s vonakodnak elfogadni Jézus Krisztust Üdvözítő-jüknek és Megváltójuknak.

Az Eucharisztiában köztünk lévő Jézust két alkalommal, Húsvét-kor és Úrnapján visszük ki a világba. Jézusnak e körmeneti világba lépése szimbolikus, jelképes. Inkább felhívás, figyelmeztetés és buzdítás számunkra, azok számára is, akik a körmeneten nem vesznek részt. Figyelmeztetés és buzdítás, hogy vigyük ki Jézust az életbe minden nap!

Egy hasonlat! Hiába van jó szíve valakinek, a vérkeringési zavarok még halálát okozhatják.

A jó szívű Jézusnak mi hívők vagyunk a vérkeringése. Az Eucharisztiában köztünk lévő jó szívű Jézus azt akarja, hogy ebben a vérkeringésben ne legyenek zavarok, mert nekünk, hívőknek kell kivinni, szétvinni Jézus üzenetét, szeretetét az életbe minden emberhez, minden honfitársunkhoz.

Ámen

Gonzága Szent Alajos

Gonzága Szent Alajos

1568-ban született a lombardiai Mantova közelében a Castiglione hercegi családból. Édesanyjától jámbor nevelést kapott. Már fiatal korában megtanulta, hogy heves természetét fékeznie kell.

Apród volt Firenzében, majd Madridban II. Fülöp király udvarában. Komolysága és vallásossága már akkor feltűnt. A hercegséghez való jogát átengedte öccsének és 17 éves korában belépett a Jézus Társaságba, miután hosszas kérés után apja megadta erre az engedélyt.

Szerzetesnövendék volt Rómában, amikor ott kitört a pestisjárvány. Önfeláldozóan ápolta a betegeket, majd őt is elragadta a járvány. 1591. június 21-én halt meg, Rómában.

Emberi igyekezetünk és erőnk még ahhoz is kevés, hogy önmagunkról gondoskodni tudjunk. Csak Isten kegyelmével vagyunk képesek teljes életet élni. Ezért fontos hogy bízzunk Isten gondviselő jóságában.

Miatyánk 2019

Miatyánk

Amikor Jézus bátorítására a szentmise részeként közösen elmondjuk vagy egyéni imádság keretében elmondom a Mi Atyánk kezdetű imádságot, akkor emberségünk mélyéről szólalunk meg és Istenhez való viszonyunkat ismerjük el.

Az istengyermeki lelkület nélkül lehetetlen elmondani ezt az imádságot, hiszen benne elismerjük, hogy Istent a mi mennyei Atyánknak tekintjük, elismerjük, hogy mi az ő gyermekei vagyunk. Ebben az imában kéréseinket tárjuk Isten felé, kifejezve, hogy tőle és nem emberektől várjuk azok teljesítését. Ő gondoskodik arról, hogy országa növekedjen a világban és bennünk. Ő nyilvánítja ki számunkra akaratát, amelyet mi hittel, engedelmességgel elfogadunk. Tőle kaptuk életünket és ő gondoskodik életünk fenntartásáról. Tőle várhatjuk a bűnöktől való megtisztulást és ő segít minket a gonosz elleni küzdelmeinkben.

Valahányszor elmondjuk ezt az imát, gondolataink elindulnak Isten felé és megnyugszanak benne, az ő akaratában. Megszólalunk, megszólítjuk Istent, lelkünk mélyéről szólunk hozzá, szívünk érzéseit tárjuk fel előtte, ugyanakkor elcsendesedünk, magunkba nézünk, várjuk útmutatását, várjuk Isten válaszát. Magasztaljuk és dicsérjük Istent, mert gondviselése, szeretete és irgalma nap, mint nap kiárad felénk, ugyanakkor bűnbánat ébred bennünk, mert olykor elszakadunk szeretetétől, megtagadjuk a neki való engedelmességet.

Ámen

Ne hivalkodjál

Jézus figyelmeztetését olvassuk a mai evangéliumban: „Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt!” Természetesen nem azzal van hiba, hogy valaki jócselekedetet tesz, hiszen ez keresztény kötelességünk. A gond ott kezdődik, amikor valaki ezt helytelen lelkülettel, rossz szándékkal teszi. A jócselekedetek végzésekor világosan kitűnik, hogy valamit Isten kedvéért teszünk vagy az emberek tetszését keressük. Istentől várunk érte jutalmat vagy az emberek elismerésére vágyakozunk. Az alázat és a hivalkodás nem fér meg egymás mellett. Az alázatos ember megelégszik azzal, hogy cselekedeteiről Istennek tudomása van. A hivalkodó viszont emberektől vár dicséretet.

Amikor a hivalkodó ember valamit tesz, akkor azt várja, hogy cselekedetének hatása visszaforduljon önmaga felé. Valójában nem is embertársán akar segíteni, hanem önmaga számára szeretne valamilyen jó hatást elérni, például mások dicséretét, elismerését kivívni. Cselekedetével nem nyílik meg a másik személy felé, nem megajándékozni akarja őt, nincs benne önzetlenség, hanem már eleve arra gondol, hogy neki milyen haszna lesz abból, ha mások látják cselekedetét.

Ezzel szemben az alázatos ember észrevétlenül teszi mindazt, amire szíve indítja. Tudja, hogy Isten látja cselekedetét és a mögötte lévő szándékot is. Tudja, hogy az Istentől kapott jutalom nem marad el, s többet ér minden emberi elismerésnél.

HIS

Legyetek tökéletesek

Legyetek tökéletesek

Jézus arról beszélt, hogy azzal szemben, amit a mózesi törvény előír, mit kér Ő, mennyivel többet. Végül, zárásként a konklúziója mégis ugyanaz. Jézus azt mondja, hogy "legyetek tökéletesek, ahogy a mennyei Atyátok tökéletes!".

A mózesi törvény pedig: "Legyetek szentek, mert én szent vagyok!" (III.Móz 11,45) azaz, amikor Jézus elmondja a "kiegészítéseit", akkor abban mutat nekünk utat, hogy ennek, hogy tehetünk eleget. Hogyan válhatnánk szentté, azaz tökéletessé, olyanná, mint az Atya.

Jézus új parancsa

Jézus új parancsa

Míg az ószövetségi törvény, amely az igazságosságra helyezte a hangsúlyt, megengedte az arányos, de nem túlzott mértékű bosszút, addig Jézus új parancsa a megbocsátást, a bosszú elkerülését szorgalmazza, erről olvasunk a mai evangéliumi részben. Nagyon szemléletes Jézus kijelentése: „Ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat.” Jól érezzük, hogy a mi Urunk nem csak beszél, hanem egész életében megvalósította, amit hirdetett. Születésétől a haláláig, a betlehemi jászoltól a Golgota keresztjéig üldözés kísérte őt, mégis mindenki iránt tudott a könyörület szavával szólni, szívéből irgalmasság, megbocsátás áradt mindenki felé.

Az Úr példájából mindannyian tanulhatunk, de ne azt a következtetést vonjuk le a mondásból, hogy legyünk bárgyúak, tűrjük örökké a bántalmazásokat és önkényes fölényeskedéseket! De nem is tehetetlenségünk elfogadására vagy tétlenségre buzdít minket, amikor a gyűlölet különféle megnyilvánulásai érnek minket. Amikor Jézus kérését a gyakorlatban akarjuk megvalósítani, akkor a szándékra mindenképpen figyeljünk. Gyávaságból eltűrni a sértéseket, beletörődni a megalázásokba, elszenvedni az üldözéseket, nem keresztény magatartás. Mindezt bátorsággal, lelki szabadsággal, a szelídség erejében bízva, krisztusi lelkülettel vállaljuk.

HIS

Szentháromság

Szentháromság vasárnapja 2010

Bevezető

A mai, Pünkösd utáni első évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja, hitünk legszentebb titkának ünnepe. Azt a titkot ünnepeljük, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet. Erre a titokra, Isten benső titkára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Mi hívők, ha megérteni nem is tudjuk, ha csak „tükör által homályosan” sejtünk belőle valamit, azért alázatos hittel elfogadjuk. - Valóban? - Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie Litánia

Gondviselő Mennyei Atyánk! Mindenek alkotója és fenntartója!. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus, úgy szerette Isten e világot, hogy Téged, Egyszülöttjét küldte e világba, hogy aki Benned hisz el ne vesszen, hanem üdvözüljön. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, kérjük, hogy az Általad kinyilatkoztatott, és közénk jött Vigasztaló irányítson, és vigasztaljon minket az üdvösségre vezető úton.. Uram irgalmazz!

Evangélium után.

A teremtés koronáját, az embert örökké foglalkoztatja Isten léte, s kivolta. A sokszor idézett költői szavakkal valljuk

Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,

Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:

Léted világít, mint az égő Nap,

De szemünk bele nem tekinthet.

Ennek ellenére, mégis próbálkozik az ember. A különféle vallások ennek az ősi, Isten világába tekinteni akaró vágynak a szülöttei. A kereszténység is ezt teszi. Bennünket viszont segít az önmagát kinyilatkoztató Isten.

Szentháromság vasárnapján, az ünnep alapját képező dogmatikai tételt megérteni akaróknak is szólnak Krisztus Urunk a mai evangéliumi szakaszban idézett szavai: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.”

De ez önmagában úgy hangzik, mint ahogy mi szoktunk szólni a gyerekhez: „Te ezt még nem érted!” A gyereket ez szerencsére nem nyugtatja meg. Annál inkább kíváncsi lesz, minél inkább elhárítjuk kérdéseit.

Mi is így vagyunk. Erre pedig azt mondja nekünk az Úr: „Eljön az Igazság Lelke, ő majd kielégíti tudásszomjatokat!”

Ezután marad a tudásszomj, a megígért Lélek pedig majd csak idejében és nagy-nagy tapintattal fog vezetni a tudás útján, az igazság útján.

Tudásszomjunkat oltva keressük, mit tudhat meg véges elménk Istenről. Először is ki kell mondanunk: A Szentháromságról szóló tanítás nem elméleti meggondolások terméke, hanem a történeti, s üdvtörténeti tapasztalatok feldolgozásából fogalmazódott meg.

Ebből a megállapításból kiindulva, a ma egyik legtekintélyesebb professzortól, Henri Boulad jezsuita szerzetestől idézek. „A szív okossága” című könyvéből.

„Nem tudom meddig tartott, míg igent mondtak a Háromságra, erre a titokra, amelyet mindmáig egyetlen ember sem 'értett meg', Önök sem, én sem. A kereszténység azonban elfogadta Mesterének kinyilatkoztatását és elismerte annak lehetőségét.

Három évszázadnál tovább tartott a viaskodás, hogy ezt a misztériumot szavakba foglalják, míg végre 325-ben, a niceai zsinat, és 381-ben a konstantinápolyi egyetemes zsinat, megegyezett a 'Hiszekegyben'."

Az ember első és természetes ösztöne, ha egy tannal találkozik, hogy meg akarja érteni. Ez itt nem sikerülhet. Ebbe ugyan nem akar belenyugodni az ember, mert büszke az értelmére, és hajlamos a létét is tagadni annak, amit értelemmel fel nem érhet. Ha viszont van alázat az emberben, akkor az önmagát kinyilatkoztató Istenre való tekintettel, elfogadja és vallja ezt a hitigazságot.

Az üdvösség története nem más, mint azon utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek.

Annak ellenére, hogy Szentháromság szó nem szerepel a Szentírásban, számos szentírási hely beszél az isteni személyek tevékenységéről, és ezek az elbeszélések érzékeltetik velünk jelenlétüket a világ, és az ember életében. Csak sűrítve említek egy-két tényt!

Urunk, Jézus Krisztus az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében küldi apostolait evangéliuma hirdetésére. De ugyanezt teszi az Egyház is. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében szolgáltatja ki a keresztséget és a többi szentségeket

Az Atyáról mi azt a kinyilatkoztatást kaptuk, hogy Ő hívta a létbe a világegyetemet. Képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Értelemmel ajándékozott meg minket, amely szenvedélyesen arra törekszik, hogy mindig tovább kutasson az ismeretlenség homályában. Szívet adott nekünk, amely képes a szeretetre. Ránk bízta az egész földet, arra törekszünk, hogy mindent szolgálatunkba állítsunk.

A kinyilatkoztatás mondja: Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta értünk. Belépett a teremtett világba. Szűz Máriától emberi testet vett fel, és így egy lett közülünk. Örömhírt hirdetett. Az nem volt elegendő, hogy ember lett és tanított minket. Ő el akarta venni a világ bűneit, és ezért meghalt értünk szeretetből, áldozatként a kereszten.

Az Isten Fiának ezt a szeretetét, amire tanított minket, amit tett értünk, azt mi igazi mélységében soha nem fogjuk megérteni. Még többet mondott volna el nekünk, azonban ezt nem tudtuk volna még elviselni. Ezért ígérte meg nekünk, hogy majd a Szentlélek tovább folytatja tanító tevékenységét, amikor már visszatért a mennybe.

Az Ő igazságát tanítja nekünk az adott kor fejlődési fokának megfelelően. Krisztus kinyilatkoztatásának kincseiből merítve sugallja az embereknek mindig a helyes cselekvést. Oh, bárcsak minden honfitársunk meghallaná a Lélek sugallatát, akkor megújulna hazánk és akkor megáldja majd hívő magyar népünket a Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Ámen.

Jézus Krisztus az Örök Főpap

Jézus Krisztus az Örök Főpap

A mai ünnepet néhány éve vezették be a magyar egyházban is. Jézus Krisztus papi szolgálatára figyelünk ma, és azért imádkozunk, hogy a papok egyre jobban hasonlóvá váljanak Krisztushoz, akinek szolgálatára szentelték életüket.

Jézus azonban nem csak egy példa, nem csak egy minta, hanem ő az élete a papnak. Jézus életében Isten és ember szolgálata csodálatos egységben mutatkozik meg. Identitásunkat az erősíti meg, ha azt tesszük, amit ő, amire ő tanít.

Csendben készülni a szolgálatra, emberek közé menni, nem félni a kétkezi munkától sem, még többet imádkozni, gyógyítani, tanúskodni Istenről, a Mennyei Atyáról, és még többet imádkozni.

Örök Főpapunk, engedd, hogy szent életű papok legyenek Egyházadban, akik Téged mutatnak meg a világnak!

Szent Antal

PÁDUAI SZENT ANTAL

1195-ben született Lisszabonban, Portugália fővárosában. A Ferdinánd nevet kapta a keresztségben. Apja előkelő lovag volt, anyja pedig igen jámbor nő. Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte meg, koraérett, világoseszű és erősakaratú volt. Mint ifjú diadalmasan uralkodott minden szenvedélyén. 15 évesen már Ágoston-rendi kanonok, majd pappá szentelése után ferences szerzetes lett.

1220 nyarán ugyanis Marokkóból Koimbrába hozták öt ferences vértanú földi maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel vágyát a mártíromság iránt. Afrikában szeretett volna misszionárius lenni. Remete Szent Antal nevét vette fel. Tudatosan elnyomta tudományos ambícióit is, pedig nagyon ismerte a Szentírást, ezt a tudását azonban évekig titkolta. Afrikába indult, de betegen szállt partra.

Kissé felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicília partjára sodorta. Itt értesült rendje 1221-es egyetemes kaptátlanjáról, így Assisibe indult. Innen remeteségbe vezényelték. Tanultságát alázatosságból most is sikerült eltitkolnia. Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy szónokot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett. Tudatlannak nézték eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és széleskörű ismereteinek, csodás hatású szónoki képességének.

Franciaországban és Itáliában volt vándorprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon eredményes volt. Elsőként tanította rendjében rendtársait hittudományra. Még a romagnai rendtartomány főnökségét is rábízták. Pár év után sikerült ettől a megbízatástól megszabadulnia. Ettől kezdve Páduában apostolkodott egészen haláláig. Tömegek hallgatták, főpapok, kereskedők, még álruhás banditák is, főképp azonban az egyszerű emberek. Antal mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel volt, a szegényekért azonban minden lehetőt megpróbált.

Elhasznált szervezete, szívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem használt, érezte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni, menni már nem tudott, a sietség miatt az utolsó útszakaszt egy rozzant taligán tette meg. 1231. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg Pádua elővárosában, Szent Klára leányainak Arcella nevű kolostorában. A Páduai Maria Maggiore-templomban temették el. Már életében szentként ("Il Santo") tisztelték. IX. Gergely pápa már 1232 májusában szentté avatta. 1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hatalmas bazilikába. Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporladva, de nyelvét épségben találták. 1946. január 16-án XII. Piusz pápa Szent Antalt egyháztanítóvá tette.

IV. Béla 1253-as házioltára (a diptichon) az Árpád-ház szentjei közt együtt ábrázolja Szent Ferencet és Szent Antalt, mivel a király testvére, Erzsébet szinte egyszerre lett szentté avatva Ferenccel és Antallal. XIII. Leó pápa Szent Antalt a világ szentjének nevezte. 1946-ban XII. Piusz pápa az egyházdoktorok közé iktatta.

Temetése napját, a keddi napot tisztelői azóta is Szent Antal tiszteletére szentelik. A koldusok pártfogója, de közbenjárását szokás kérni elveszett tárgyak megtalálásáért és mindennapi bajokban is. Az utasok, szobrászok, agyagmunkások és porcelánkészítők védőszentje.

Szent Barnabás

Szent Barnabás

Szent Barnabás nevével nem találkozunk, amikor Jézus kiválasztja tanítványai közül a tizenkét apostolt, Egyházunk mégis apostolként tiszteli őt. Személyéről tudnunk érdemes, hogy Ciprusról származó zsidó ember volt, aki Jeruzsálemben telepedett le. A húsvéti és pünkösdi események után az elsők között csatlakozott az új közösséghez a Krisztus halálát és feltámadását tanító apostoli igehirdetés hatására. Egyik földbirtokát eladta, s annak árát az apostolokra bízta, a közösség javára. Ő segítette a megtért Pált, hogy megismerje az apostolokat és együtt indultak, hogy a pogányoknak hirdessék az evangéliumot. Barnabásban valóban érezhető az apostoli lelküket, a Krisztus ügyéért való buzgóság.

Az egyházi év során az apostolok ünnepei mindig elgondolkodtatnak minket keresztény küldetésünkről, tanúságtételünkről a világ felé. Nem magamutogatás ez, hanem annak a felelősségnek a megérzése, hogy Isten országa általunk, a mi szolgálatunk, a mi közreműködésünk által növekszik. A Szentlélek adja nekünk a bátorságot és az apostoli lelkületet, hogy ne féljünk az örömhírt terjeszteni.

Két dolgot, két irányelvet jegyezzünk meg ezzel kapcsolatban. Az első: nem mi fogjuk megtéríteni az embereket, hanem Isten. Mi csak az ő munkatársai, szolgái vagyunk. A másik: Akkor fog felébredni bennünk a vágy, hogy Istenhez vezessük az embereket, ha mi magunk is rátaláltunk Istenre, mint Üdvösségünk forrására.

Szűz Mária az Egyház anyja

Pünkösdhétfő Mária az Egyház Anyja

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2018 tavaszán elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapját, melyet pünkösdhétfőn ünnepelünk a liturgiában.

Szent Ambrusnál találkozunk először az Egyház ősmintája (Ecclesiae typus) kifejezéssel, mely Máriának a megkereszteltek iránt megmutatkozó anyaságában is kifejeződik. A gondolat megjelenik Szent Ágostonnál is, aki az Egyházat Christus totusként szemléli, tehát ha Mária anyja a Főnek, akkor a teljes Krisztusnak, vagyis az Egyháznak is.

A II. vatikáni zsinat végén, 1964 novemberében VI. Pál pápa bejelentette, hogy Máriát mint az Egyház Anyját (Mater Ecclesiae) is tiszteljük. Ez azt jelenti, hogy anyja az egész keresztény népnek, mind a híveknek, mind a pásztoroknak. A pápa e titulussal Máriának a Krisztusban megkereszteltekkel és ezáltal az Egyház tagjaival fennálló lelki anyaságát kívánta hangsúlyozni.

1980 óta a loretói litániában megszólítjuk a Szűzanyát az Egyház Anyjaként is.

II. János Pál kezdeményezésére 1981. december 7-én elhelyezték a vatikáni Apostoli Palota Szent Péter térre néző falán a Mater Ecclesiae-mozaikot. A szentatya kérése az volt, hogy a kép Máriát mint az Egyház Anyját ábrázolja, mert „Isten Anyja mindig is egységben volt az Egyházzal, és különösen közel volt az Egyházhoz a történelem legnehezebb pillanataiban”.

1987-ben Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában – mely A Boldogságos Szűz Máriáról a zarándok Egyház életében alcímet viseli – mélyítette el II. János Pál a Szűzanyáról szóló tanítást.

Mária anyaságát Fiának misztikus Teste, az Egyház irányában is megéli, ennek köszönhetően mi, Krisztusban megkeresztelt emberek mint égi édesanyánkra tekinthetünk rá. A szeretett tanítvány, János, akire Jézus a keresztről rábízta édesanyját, és aki most már saját anyjaként tekint az Istenszülőre, az egész Egyház jelképe.

Mária lelki anyasága egyetemes, mert az üdvösség műve is egyetemes; mély lelki anyaság fűzi mindazokhoz, akik a keresztség által a kegyelem rendjében Fiának testvéreivé lettek.

A liturgikus emléknap megválasztása átgondolt döntés eredménye, hiszen az Istenszülő közbenjáró imájának nagyon is köze van a pünkösdi Lélek-áradáshoz. „Az Egyház, amelyet Krisztus az apostolokra épített, pünkösdkor ébredt tudatára Isten nagy tetteinek, amikor az utolsó vacsora termében összegyűlve mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ebben a pillanatban indult el az Egyház a hitnek azon az útján, mely emberek és népek történetén átvezető zarándokút. Tudjuk, hogy ennek az útnak a kezdeténél jelen van Mária, ott látjuk őt az apostolok között, az utolsó vacsora termében, amint imádkozik és esdekel az ajándékért: a Szentlélekért.” (Redemptoris Mater, 26)

Mária az Egyház liturgikus cselekményeiben, amikor egyszerű, de a Lélektől áthatott szavaink egyesülnek a mennyei liturgia istendicséretével, maga is velünk imádkozik, mert tagja a szentek közösségének, és mert az üdvösség művében elválaszthatatlan Fiától.

Istenünk, irgalmasság Atyja, egyszülött Fiad a keresztfán függve Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát a mi Anyánkká is tette. Add, kérünk, hogy a Szűzanya szerető közbenjárására Egyházad napról napra termékenyebb legyen, szent utódoknak örvendjen, és a népek minden családját anyai keblére ölelje. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Pünkösdvasárnap 2019

Pünkösdvasárnap.

Bevezetés

Ma, piros Pünkösd ünnepén szeretettel köszöntök minden kedves testvért. Tudjuk, hogy Pünkösd a Szentlélek Úristen ünnepe, és azt is, hogy Pünkösd egyben az Egyház, születésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.

Azóta is a Szentlélek élteti a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Pünkösd a keresztény ünnepek között a harmadik legnagyobb. A "sátoros" ünnepek közé sorolt ünnep.

A zsidóknál, a második legnagyobb. A zsidó vallásban „hetek ünnepe”, a zsidó aratási hálaadó ünnep. Később a Sinainál történt törvényadásra való visszaemlékezés ünnepe.

Ezen, a feltámadás utáni első Pünkösdön, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Azt olvashattuk az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett első Olvasmányban, hogy amikor pünkösd ünnepe elérkezett, hirtelen zúgás támadt az égből, mintha szélvihar közeledett volna, majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre” Ez az a történés, amire a szentíró röviden emlékeztet bennünket.

De egyéb dolgokra is emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy az Úr Jézus tanítványai ettől a pillanattól kezdve megtáltosodtak, kiálltak a nyilvánosság elé, szónokoltak a megtérésről és megkereszteltek több mint 3000 embert. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az egyház, ez volt az a pillanat, amikor Jézus Krisztus ügye elindult világhódító útjára.

Ezt emberi tényezőkkel, természetes okokkal nem lehet megmagyarázni. A föltámadást követő idő aligha mondható elegendőnek ahhoz, hogy az egy-két tucat ember megszervezzen egy világhódító mozgalmat netán azzal a céllal, hogy kiüsse kora vallási vezetőinek kezéből a vallásos élet vezetését.

Ráadásul annak a nevében, akit, mint "gonosztevőt” végeztek ki, s aki üldözött volt tanításaival, eszméivel együtt. Már pedig arról volt szó, hogy a hatalmas templomi tömeget; a sok tartományból a zsidók második legnagyobb ünnepére Jeruzsálembe zarándokolt és egybesereglett tömegeket az új hit eszményeinek megnyerjék.

Hogy a megfélemlített csapat ilyen bátorságra tett szert, az csoda!

Ki adott ennek a félénk nyulakból bátor oroszlánokká lett csapatnak tanácsot, eligazítást? Ki szervezte, mozgatta a nagy demonstrációt? Ki készítette fel őket a szónoklásra?

Ki más, mint maga a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak a lelke!

Amikor az apostolok megkapták ezt a földöntúli isteni erőt, megkapták a Szentlelket, már nem volt bennük életféltés, aggodalom és csüggedés. De aggódás sem, hogy mit is kellene mondaniuk. Ömlött belőlük a szó. Hivatkoztak az Úr tetteire, meg a régi időkre, idézték szavait, csodáit úgy, ahogy eszükbe jutott. De legfőképpen a borzalmas élményt, ahogyan keresztre függesztve látták. Ám a szintézis sem maradt el. „Isten feltámasztotta fiát.”

Az első pünkösd eseményeiben egy dolog válik szembetűnővé mindenki számára: a gyengékből erősek, a gyávákból hősök lettek s a krisztusi tanításnak rendíthetetlen hirdetői.

Ilyen tüneményes gyorsaságú változás, mint amin a tanítványok átestek, a világtörténelemben párját ritkító eset. Ez a Szentlélek Isten egyedülálló csodálatos műve volt.

A Jeruzsálembe sereglő népek a sinai törvényadásra akartak emlékezni. Ehelyett egy új törvénynek és tanításnak és a Szentlélek kiáradásának lettek a megtapasztalói.

És ezt a csodálatos élményt vitték haza magukkal, sokan már, mint megkereszteltek.

Minden néven nevezett földrészen éltek akkor zsidók, általában kisebbségben, ugyanakkor jó "hálózatot" alkotva, és kapcsolatban állva az anyaországgal. A zsidó közösségeknek pontosan ez a hálózata lett kezdetben a keresztény misszió bázisa. Ez volt a kereszténység elterjedésének úgynevezett gyakorlati oldala, vagyis "infrastruktúrája".

Megmozdult a Lélek és új világot teremtett.

Az első Pünkösdkor kapott jézusi erő elindította, lelkesítette őket. A tanítványok nem maradtak Jeruzsálemben, és nem tartották magukban a történteket. Elkezdődött egy nagy világmegváltó demokratikus világforradalom.

Az apostolok elindultak a szélrózsa minden irányába. S rövid időn belül a Szentlélek segítségével jelenvalóvá lett az evangélium szinte a Föld valamennyi részén. Nem akármilyen apostoli tevékenység nélkül.

Mert sohasem volt könnyű az apostolkodás. Nem volt könnyű, nem volt könnyű a krisztushívők helyzete sem e világban. De mindig velük volt az erősség Lelke.

Ma is velünk van. E napokban is micsoda szép ünneppel, kegyelmi áradattal ajándékozott meg bennünket Csíksomlyón. Az Ő kegyelmi segítségével tegyük a Krisztustól kapott feladatunkat. Szentatya kérését meghallgatva: Tegyünk meg mindent, hogy az Evangélium legyen az a kovász, amely képes áthatni mindent és képes megajándékozni nemzetünket, s népeinket az üdvösség örömével.

Ámen

Szeretsz-e

Szeretsz-e engem

A feltámadt Jézussal való találkozásaik után, úgy látszik az apostolok nem láttak más alternatívát, mint hazamenni. Szent Péter a Genezáreti-tó vidékre ment, és újra elkezdett halászni. Ő volt a kezdeményező: Megyek halászni! és a többiek követték. Egész éjjel halásztak, de eredménytelelenül. Ennél bosszantóbb tapasztalat nem is létezik egy halász életében. És a hajnal érkeztével meglátnak egy alakot, aki arra bíztatja őket, hogy vessék vissza a hálót. Miután kivették a hálót a bárka jobb oldalán, annyi halat fogtak, hogy nem bírták kihúzni a hálót.

Ez a kudarcból sikerbe végződő éjjeli történés ellenkező végletbe sodorja Szent Pétert, a vízbe ugrik, hogy minél hamarabb szemtől szemben láthassa a Mestert. Sajátosan jézusi gesztus a reggelire szóló meghívás. Olyan légkört teremt, amely által rendkívüli élményben részesülnek az apostolok. A nagycsütörtöki utolsó vacsora volt szeretetének a legnagyobb jele, és ez az élmény ismétlődik meg a halfogás után is.

Jézus hármas kérdésére adott pozitív válasz Péter hármas tagadását igyekszik orvosolni. A hármas kérdés és a háromszor elhangzott megbízás egy keleti szokást elevenít fel. Ha ugyanis valakire valamilyen jogot ruháztak rá, akkor az átadási formulát a tanúk előtt háromszor megismételték, és ezzel a jog átszállt arra, aki előtt a formula szövegét mondták. Jézus mennybemenetele előtt azért akart találkozni az apostolokkal, hogy kijelölje jogos utódát.

Jézus tőled is meg akarja tudni, hogy szereted-e őt vagy sem? Minden igazi barátság, kapcsolat őszinte választ követel erre a kérdésre. Életünk szimfóniájának sikere a Jézustól elvárt “szerelmi vallomásunk” őszinteségétől függ.

Szent Norbert

Magdeburgi Szent Norbert

Premontrei Szent Norbert főnemesi családból származott, mint nem elsőszülöttet szülei papi pályára szánták, a világi karrier számára így nem adatott meg. Norbert szubdiakónus lett a kölni érsek szolgálatában. V. Henrik tanácsadójaként Rómába ment, ahol fogságba ejtette II. Paszkál pápát, hogy így kényszerítse ki Henrik császárrá koronázását. Valószínűleg itt keresendő eszmevilágának későbbi megváltozása. A császár által - hűségének jutalmául - felajánlott cambraii püspöki címet azonban visszautasította.

A tulajdonképpeni megtérése 1115 körül történt; amikor közvetlenül mellette csapott be egy villám. Ezt követően lemondott az érseknél és a császárnál viselt pozícióiról, valamint az azokkal járó javadalmazásról. Vagyonát a szegényekre hagyta, majd pappá szenteltette magát és vándorprédikátor lett. Németországban, Franciaországban és Belgiumban prédikált Isten szeretetéről, a megbocsátásról és a végítéletről. A laoni püspök kész lett volna befogadni a reformer Norbertet, de az ottani klérus őt túl szigorúnak ítélte és elküldte. Erre a püspök több helyet ajánlott fel neki, hogy ott saját kolostort alapíthasson. Végül Norbert egyik álmában Szűz Mária mutatta meg Norbertnek azt a mezőt, ahol egy romos kápolna állt. Innen, a „pratum demonstratum”-ból származik a Norbert által alapított prémontré-i rend elnevezése. 1120/1121-ben 13 társával azon a helyen alapított kolostort. Az általa alapított szerzetesrend később a római katolikus egyház legnagyobb kanonokrendjévé vált.

A speyeri birodalmi gyűlés 1126-ban Norbertet Magdeburg érsekévé nevezte ki.

Norbert, a Német-római Birodalom főkancellári minőségében, ment Lothár császárral Rómába 1132/1133-ban. Út közben azonban maláriában megbetegedett, és betegen tért haza Magdeburgba, ahol már nem gyógyult fel. Életét 1134. június 6-án fejezte be egy hatalmas keleti egyházmegye érsekeként. 1582. július 28-án XIII. Gergely pápa szentté avatta. Mikor Magdeburg később áttért a protestáns hitre, Norbert ereklyéi a prágai strahovi apátságba kerültek, ahol 1626 óta őrzik őket. A premontrei apátság saját sörfőzdés vendéglője is a rendalapító Szent Norbert nevét viseli.

Szent Bonifác

Szent Bonifác püspök, vértanú

Angliában született 673 körül. Eredeti neve Winfried volt. Szent Benedek rendjébe lépett és nagy áldozattal vállalt missziós utakat, 719-ben a germánok megtérítésére indult.

Szerzetestársaival együtt fáradhatatlanul dolgozott a hit terjedéséért. Püspökké szentelése után a mainzi egyházmegyét kormányozta, számos egyházmegyét alapított és újított meg Bajorországban, Türingiában és a frankok földjén. Zsinatokat is tartott, és törvényeket hozott. Amikor a frízeket térítette, a pogányok megölték társaival együtt 754. június 5-én. Testét az általa alapított fuldai monostorban temették el.

Főpapi ima kedd

Főpapi ima 2019

Jézusnak utolsó vacsorán mondott főpapi imáját olvassuk a következő három nap evangéliumában. Az imában, amely a mennyei Atyának szól, Jézus először saját küldetéséről, mint az Atya megdicsőítéséről beszél, ezután pedig az apostolokért és a hívőkért imádkozik. Ez az imádság előkészíti és bevezeti azt az áldozatot, amelyet az emberek megváltásáért a mi Urunk nagypénteken mutatott be a kereszten.

Az Atyának szóló imádság ez, ahogyan a keresztáldozat is az Atyának szól. Jézus úgy tekint a rá váró szenvedésre és halálra, amely küldetésének része és beteljesedése, mint az Atya akaratára. Az Atya iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmesen elfogadja a halált, amely egyúttal Isten dicsőségének megnyilvánulása is lesz. Földi küldetésének teljesítéséből már csak egyetlen dolog hiányzik: egészen odaadja életét. Az imában Jézus kifejezésre juttatja, hogy készen áll ennek megtételére.

HIS

Mennybemenetel ünnepe 2019

Mennybemenetel ünnepe. 2019

Bevezetés

A mai ünneppel, Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepével kapcsolatos gyönyörű szép sorokat idézek Jézus főpapi imájából:

Az utolsó vacsora termében, Jézus égre emelte szemét és így imádkozott: „Atyám a művet, amelyet rám bíztál, beteljesítettem.”

"Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.”

Mondhatunk-e mi életalkonyunkkor hasonló szavakat?

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az Úr Jézus nem mennybemenetelekor, az Olajfák hegyén, hanem az utolsó vacsora termében, főpapi imájának elmondásával búcsúz ott el övéitől, amikor saját maga adta meg életművének értékelését. is. – Amint a bevezetőben már idéztem: "Atyám. a munkát, amelyet rám bíztál, elvégeztem" mondotta Krisztus említett főpapi imájában.

Teljesítette tehát feladatát. és ezt oly diadalmasan mondja, mint a keresztfán e szavakat: "Beteljesedett. Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.

Szent feladatot kellett teljesítenie. Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul adja életét sokakért.

Ó, de hosszú, de tövises is volt ez az út. A megtestesüléstől, a mennybemenetelig! Betlehemtől Jeruzsálemig. A Golgotától a mennybemenetel hegyéig!

Körüljárta népe földjét és jót cselekedett mindenkivel. Mint a betegek gyógyítója, mint a szegény lelkek orvosa, mint népének, és az egész emberiségnek a Messiása, Megváltója! A mennybemenetel megkoronázása Krisztus küzdelmes földi életének.

Vajon mi is így szólhatunk majd egyszer, amikor életünk alkonyához érünk: "Atyám, a művet, amit rám bíztál beteljesítettem.

Az élet, a földi élet olyan, mint egyetlen nap. Rövidebb vagy hosszabb nap. - Minden emberi életnek megvan a sajátos célja, hivatása, Istentől kitűzött életfeladata. Ezen kell állandóan fáradoznunk, dolgoznunk életünk utolsó percéig. - Es milyen boldogok leszünk, ha életünk estéjén azt mondhatjuk majd mi is:"Atyám, a munkát, amit rám bíztál, bevégeztem".

Édesapa voltam. Mindig helytálltam. Keményen dolgoztam. Hűséggel szolgáltam családomnak. A munkát bevégeztem.

Édesanya voltam. Szent feladatomnak tekintettem az anyaságot. Éjt nappallá téve dolgoztam. Gyermekeimet hitre és erkölcsre neveltem. Családomban mindenkinek mindene lettem. A munkát bevégeztem.

Gyermek voltam. Növekedtem bölcsességben Isten és emberek előtt. Megmaradtam az ezerkarú csábítás ellenére is, a te hűséges követődnek! Ha elestem, újra felkeltem.

De jaj! Arról a munkáról, melyet mennybemenetelekor bízott az Úr ránk, tanításának, evangéliumának minden népnek és nemzetnek való hirdetését, - mit mondhatunk majd a földi létből való távozásunkkor? Elvégeztük-e? Éltünk-e a nagy lehetőségekkel? Mit tettünk gyermekeink, unokáink és népünk újra-evangelizálásáért? Megtettünk-e mindent? Mondhatom-e majd azt, hogy beteljesítettem a nagy parancsból a rám jutó részt? Mintha a tények azt mutatnák, hogy nem mondhatjuk, hogy igen. De van még ezernyi újabb és újabb lehetőségünk! Csak éljünk is már a lehetőségeinkkel!

Én Téged megdicsőíttetlek a földön " - mondja az Úr Jézus a mennyel Atyának. Ez volt a feladata. Egyet keresett csupán: az Atya akaratának teljesítését. Jézus földi élete nem volt más, mint az Atya akaratának megvalósítása. A mennybeme-netelkor ezért dicsőítette meg Őt az Atya azzal a dicsőséggel, amely az övé volt a világ kezdete óta.

Gondoljuk meg, hogy minden emberi élet annyit ér, amennyit Isten és az örökkévalóság szempontjából ér. Boldog az az ember, aki életének estéjén elmondhatja: Atyám, én megdicsőíttettelek Téged. Végső fokon nem kerestem mást, mint Teremtőmnek, Istenemnek a dicsősségét. Azt, hogy "Szenteltessék meg a Te neved, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!”

Megőriztem őket a Te nevedben, akiket nekem adtál" - mondja tovább Krisztus főpapi imájában. - Nekünk is ugyanez a feladatunk! Hűségesen meg kell őrizni azokat, akiket az Ur Isten a gondjainkra bízott. Ne feledjük! Felelősek vagyunk egymásért! Az atya, felelős gyermekeiért! Az édesanya felelős leányaiért! A nevelő felelős tanítványaiért! A vezető felelős beosztottjaiért! És mindannyian felelősek vagyunk embertársainkért. Földi és örök boldogságukért! A földiért is! Nem szabad, hogy szép lassan, finoman, észrevétlenül kioltsák belőlünk az embertestvérekkel szembeni szolidaritás érzületét!

És mindannyian felelősek vagyunk azért is, hogy új vallásalapítók, hamis próféták, báránybőrbe bújt ragadozó farkasok, külföldről pénzelt szektavezérek, el ne ragadják a védtelen nyáj, legjobbjait, fiataljainkat reménységünk zálogát.

Felelősek, hogy a jól-képzettek, jó pénzért cserbenhagyják azokat, akiknek verejtékes munkájából lettek azok, amik.

Legyünk hát a ránk bízott műnek a beteljesítői, az evangelizáció nagy parancs teljesítői, Isten dicsőségének hirdetői, a ránk bízottak megőrzői, és akkor a földi létből való távozásunk, mennybemenetelünk miként Krisztusé is, a megdicsőülés napja lesz majd számunkra is.

Amen

Bármit kértek

Bármit kértek

A mai evangéliumban Jézus a következő kijelentést teszi: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” E szavakat sokan félreértik, s ennek köszönhetően szabadon engedik fantáziájukat és nagyszabású dolgokat kérnek Istentől. Ennek vége természetesen csalódás lesz, mert mégsem nyerheti meg mindenki a lottó főnyereményét, aki ezért imádkozik.

Sokan hangoztatják, hogy rengeteget imádkoztak valamiért, amit jónak gondoltak, de Isten mégsem hallgatta meg őket, nem teljesítette kívánságukat. Először is azon érdemes elgondolkozni, hogy valóban jót kértek-e? Aztán az is lényeges lehet, hogy kinek a számára kértek valamit? Önmagunk számára földi javakat kérni valójában önzés, amely a mértéktelen birtoklási vágyból táplálkozik.

Miért is teljesítené Isten ezeket az önző kéréseket? És az is kérdés, hogy valóban Jézus nevében imádkozunk, az ő nevében terjesztjük-e kéréseinket a mennyei Atya elé? Ha megértjük Jézus szeretetét és megérezzük a megváltottság örömét, akkor nem evilági javakat kérünk Istentől, hanem azt, hogy üdvözítsen minket és másokat is segítsen az üdvösségre! Ha mindaz, amit kérsz, megegyezik Isten üdvözítő tervével, kérésed valóra fog válni. Ha viszont ellenkezik azzal, legyél hálás Istennek, hogy nem teljesült önző vágyad!

HIS