2015. december 5., szombat

Advent 2. vasárnapja

Advent 2. vasárnapja

Bevezetés.
Szent Lukács egy új korszaknak a kezdetéről, Jézus megváltói tevékenységének az előkészítéséről számol be a mai evangéliumban.
A lelki út építésére szóló felszólítása nekünk is szól. Mindnyájunkban mások a hegyek és mások a völgyek, amiket el kell távolítanunk, hogy megérkezhessék az Úr. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mik is ezek, s kezdjük meg eltávolítani azokat.

Kirié litánia
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a Hozzád vezető utunkon sokszor nem eltávolítottuk, hanem akaratlanul is halmoztuk az akadályokat. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a Hozzád vezető utunkon sokszor inkább mélyítettük a szakadékot, mint feltöltöttük volna azokat. Krisztus kegyelemezz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem mindig járjuk az egyenes utat. Uram irgalmazz!
Irgalmazzon

Evangélium után
Lukács evangélista, aki művelt olvasóknak szánta írását, ebben az evangéliumi szakaszban felsorolja azoknak az uralkodóknak a nevét, akik abban az időben éltek, amikor Keresztelő Szent János, az Úr Jézus előhírnöke, fellépett a Jordán melletti pusztaságban. Így akarja olvasóinak megmutatni, hogy Jézus élete a legszorosabb kapcsolatban van a történelemmel.
E templomba járó művelt hívők sem mehetnek el azonban szó nélkül a felsorolt nevek mellett. Nem ok nélkül kerültek be azok a Szentírásba, hanem azért, hogy erősítsék Jézus történetiségének a tudatát, hiszen oly sokszor kikezdték és kikezdik azt még ma is.
Amikor János megkapja az Úr kinyilatkoztatását, Tiberius császár már 15 éve uralkodik a római birodalomban. Így már időpont szerint is el tudjuk helyezni a történelemben Keresztelő Szent János, illetve Jézus nyilvános működésének kezdetét.
Ebben az időben Zakariás fia, a teveszőrbe öltözött próféta, a Holt-tenger környéki sivatagban, arra szólította fel a több ezer éves, Izaiás prófétától vett szöveggel az embereket, hogy készítsék az Úr útját.
A több ezer éves szöveg nem egy valós útépítésre történő felszólítás, hanem egy jövendölés része. E jövendölés szerint a zsidó nép megszabadul majd babiloni fogságából, messianisztikus értemben az emberiség a bűn rabságából.
Amikor Keresztelő Szent János felszólít, hogy „készítsétek az Úr útját”, akkor természetesen lelki útkészítést ért rajta, mellyel készülni kell a Messiással való találkozásra.
A hegyek elhordását és a völgyek feltöltését sem szabad szó szerint érteni. Az akkor is, ma is természetelleni merénylet.
Nem valódi földmunkákról van tehát szó. De ha nem is valódi földmunkáról van szó, azért mégse essünk abba a hibába, hogy lebecsüljük az előttünk álló feladatot, a lelki útépítést. Mert nem könnyű a meglévő dombok és ártok eltávolítása.
Az anyagi javak gátlástalan megszerzése, olyan hazugsághalmokat és hegyeket hozott létre, melyek akadályozzák a távolabbra látást, akadályozzák a tisztánlátást, akadályozzák az Isten keresését és megtalálását, eltakarják előlünk a jövőt. Ezeket a halmokat mielőbb el kell hordani.
De azért is szükséges a lelki útkészítés, mert a hitetlenség, egyre mélyebb embert embertől elválasztó szakadékot teremt. Micsoda titokzatos, kereszteket templomok csúcsáról és közterekről eltávolító, kereszténységet megsemmisíteni akaró erők működnek. Micsoda szomorú látvány a kupola tetejéről keresztet leemelő hatalmas daru! Micsoda jó ürügy a bevándorlók érzékenysége. A hitetlenség okozta völgyeket (hiányokat) fel kell tölteni.
Micsoda megtévesztő akciók! Megtévesztett, filantróp keresztények imaszőnyegekkel ajándékozzák meg most csak az illegális bevándorlókat, de nincs messze az az idő, amikor önmagukat is, és együttimádkoznak majd velük.
Itt az ideje az ébredésnek! Itt az ideje a lelki útkészítésnek, az emberi gazság okozta kanyargós utak kiegyenesítése.
Szükséges a lelki útkészítés, az erkölcstelen életmód okozta göröngyös utak simává tétele. A kanyarokat le kell vágni.
És mi van a bennünk tornyosuló akadályokkal, amik útját állják a az Eljövendővel való találkozásnak? Mi van azokkal a „dombokkal”, a „hegyekkel”, amiket vétkeink, kapzsiságunk, haragunk, bosszúságaink halmoztak fel? És mi van azokkal az árkokkal, melyek elválasztanak, az irigységgel, a büszkeséggel, a dölyffel, az uralkodási vággyal és kevélységgel?
Az Egyház kínál egy „buldózert”, amely betemeti az árkokat, beléjük borítja a szégyen halmait.
Ez a „buldózer” a bűnbánat szentsége, népiesen a szentgyónás. Ezzel lehet a hozzánk érkező Úr útján lévő akadályokat eltávolítani.
Azzal, hogy megmozdul bennünk és népünkben a jobbik énünk. Felébred bennünk a megtisztulás vágya, a változni és változtatni akarás.
Ehhez nagy szükségünk van gondolat és érzésvilágunk megtisztítására, magatartásunk keresztényibbé tételére.
Ha ezek nemcsak óhajok és akarások maradnak, hanem tettekben is megnyilvánulnak, akkor készülünk méltón karácsonyra, Urunk Jézus születésének ünnepére.
Ámen
F.F.