2015. december 12., szombat

Advent 3. vasárnap

Advent 3. vasárnap

Bevezető
Ma, advent harmadik vasárnapja, az öröm vasárnapja; aminek alapja az, hogy közel van az Úr.
Közel van Urunk Jézus Krisztus születésének ünnepe.
Szent Pál apostol így buzdít bennünket a mai szentleckében: "Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki!”
De megismerhető-e a mi emberszerető jóságunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! S tegyünk róla, hogy megismerhető legyen.

Kirié litánia
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly sokszor megbántottuk szüleinket. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly sokszor megbántottuk gyermekeinket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocs ásd meg, hogy oly sokszor megbántottuk munkatársainkat. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Mi is úgy kérdezzük az Úrtól, miként egykor a tömeg kérdezte Keresztelő Szent Jánostól, hogy "Mit tegyünk hát?" Mit tegyünk, hogy Karácsonyt örömmel ünnepelhessük? és másokat is minél több örömben részesíthessünk.
Az Úr, ma Keresztelő Szent János mai ev-ban hallott szavaival válaszol nekünk.
Vannak, akiknek ezekkel a szavakkal: "Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek nincsen!" - Vagy az előbbiekkel lényegében azonos szavakkal: "Hasonlóan, akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen!"
Legalább ilyenkor, karácsony közeledtével, amikor oly magas hőfokra csap az ajándékozás lángja, nézzünk szét közvetlen környezetünkben, és lássuk meg mások szükségét, lássuk meg mások szegénységét is, azokét, akik még nálunk is sokkalta szerényebben élnek.
Ha betűszerinti értelemben nem is tudjuk megtenni, de azért átvitt értelemben tegyük meg mégis, s adjuk oda egyik ruhánkat annak, akinek egy sincs, s tegyünk meg mindent azért is, hogy mások asztalára is bőségesebben jusson, legalább ilyenkor karácsonykor.
Nem tudom szoktunk-e gondolni azokra, akiknek talán mindennél jobban hiányzik, nem a ruha és az élelem, hanem a szeretet, a megértés, a jóság, az odafigyelés? A mai kor szeretetintézményeinek, a nyugdíjasok otthonainak lakóira, a kórházakban fekvőkre? És ha gondolunk rájuk, vajon tettek is követik a rájuk való gondolásunkat?
Vannak, akiknek Krisztus a "Hát mit tegyünk?" kérdésükre e szavakkal válaszol: "Ne követeljetek többet, mint, amennyi jogos! Mi szeretünk túl sokat követelni mieinktől és általában az emberektől. Legtöbbjüktől azt, hogy bújnának ki a bőrükből és teremtődjenek újjá, a mi ízlésünk szerint.
Azt várjuk, hogy tegyenek bennünket boldoggá. Pedig szívünket csak a szeretet, az a szeretet nyugtathatja meg, amelyet mi adunk másoknak. Mindazt, amit szeretnétek, hogy az emberek tegyék nektek, ti előbb tegyétek nekik, hangzik felénk is Krisztus szava.
Talán kivétel nélkül mind-annyinknak szóló válasz, a "Mit tegyünk hát?" kérdésünkre az, hogy "Senkit se bántsatok!"
Csak azt el ne higgyük önmagunknak soha, hogy mi nem bántunk meg senkit sem. Lehet, hogy gonoszságból nem, de emberi gyarlóságból igen is sokszor és sokak ellen vétkezünk. Olykor azzal, hogy észre sem veszünk másokat. De szándékosan is szoktunk bántani másokat. Hogyan? Te tudod Testvérem! Miért? Te tudod Testvérem! Talán azért mert önmagunkkal sem vagyunk megelégedve. Régi igazság: Keserű szív mérget lövell. Ne menjünk soha keserű szívvel az emberek közé! Előbb kérjük az Urat a költő szavaival: "Békíts ki magaddal és magammal, hiszen Te vagy a béke!"
Ne bántsunk senkit sem! Se fiatalt, se idősebbet! Ne kárpáljuk a mai fiatalokat. Gondoljunk arra, hogy kik nevelték őket? S mire? S gondoljunk arra is, hogy sok évvel ezelőtt mi is voltunk fiatalok. Igaz nem olyanok, mint a maiak, de az akkori időben az idősebb generációhoz viszonyítva egészen mások, mint ők.
De ne bántsuk az idősebbeket sem! Fájni tud az ember szíve. Amikor látja, milyen méltatlan bánásmódban részesülnek azok, akik mindenüket önzetlenül feláldozták övéikért, a mellettük felnövekvő generációért. Micsoda udvariatlan bánásmódban részesülnek a járműveken! Micsoda gunyoros, csúfolódó megjegyzéseket kényszerülnek szó nélkül tűrni és hallgatni.
S micsoda szeretetlenség, meg nem értés veszi körül őket nagyon sok családban. Ilyenkor, karácsony közeledtével, amikor fogékonyabb a lelkünk a szeretetre és jóságra, fontoljuk meg egyik idősebb testvérünk papírra vetett gondolatait:
Boldogok, akik megértők, mi-kor botladozik a lábam, elernyed a karom. Boldogok, akik észreveszik, hogy meg kell erőltetnem fülem, mikor hozzám beszélnek. Boldogok, akik azt is tudják, hogy szemem zavarossá válik és elhomályosul, s hogy gondolataim lusták, csak lassan követik a hozzám szólók szavait. Boldogok, akik barátságosan mosolyognak rám, s van idejük, hogy kicsit elbeszélgessenek velem. Boldogok, akik éreztetik velem, hogy szeretnek, hogy még mindig becsülnek, és azt, hogy nem maradtam magamra. Boldogok, akik hátralevő napjaimat jóságukkal könnyebbé teszik, hogy derűsebben készülhessek az örök életre.
"Mit tegyünk hát?"- nyissuk meg szívünket egyre jobban az Égi Szeretet befogadására. Adjuk oda a szívünket egészen Üdvözítőnknek, aki a mi szívünkkel, az enyémmel és a tiéddel akarja szeretni közénk való eljövetelének ünnepén, a szeretetre, jóságra, s békességre vágyó emberi szíveket!

Ámen
F.F.