Nincs emberem – mondja Jézusnak a béna. Az
„irgalom házában”, (ez a jelentése a Beteszda szónak) nincs ember, aki irgalmas
lenne hozzá. És a nyomorék ember szavaiban érezzük az elkeseredettséget, mert
immár évtizedek óta senki sincs segítségére. Láthatott már itt gyógyulásokat,
amelyek másokkal történtek. Ő mindennap itt van és vár. Miért nem adja fel,
mire vár? A csodára, hogy valaki segítsen rajta.
Jézus megtehetné, hogy éppen akkor
mozgásba hozza a vizet és levihetné a beteget, de Ő másként tesz csodát: mozgásba
hozza a beteg szívét, felindítja benne az igazi gyógyulás vágyát, lelkét mozdítja
meg a bűntelen élet felé.
(Adoremus 2005)
